• Május 1-én a Momentumnak kampányolt Budapesten Margrethe Vestager, az EU versenyjogi biztosa, dán politikus.
• Vestager az egyik legbefolyásosabb brüsszeli bürokrata volt az utóbbi öt évben, a világ legnagyobb cégei ellen indított eljárásokat. A hivatala szabta ki a történelem eddigi legnagyobb adóbehajtását, amikor 13 milliárd dollárt (3700 milliárd forintot, azaz kb. Paks 2 árát) fizettetett ki az Apple írországi leányvállalatával.
• Sokat írtak tavaly az európai lapok arról, hogy Macron francia elnök őt akarná a bizottság következő elnökeként látni, de idén tavaszra már arra tippelt az elemzők többsége, hogy mégse ő lesz az európai liberálisok fő jelöltje. (Az ALDE a többi EU-s párttal ellentétben nem választott egy jelöltet, hanem hét politikusát nevezte meg, akiknek fontos pozíciókat szánnak. Ezek egyike Vestager, de köztük van a Momentum listavezetője, Cseh Katalin is.) 

Az ALDE-nek jelenleg nincs magyar EP-képviselője, és minden felmérés szerint a Fidesz toronymagasan nyeri az itteni választást. Más országban, ahol a liberálisok számára komolyabb a tét, nem lenne fontosabb segíteni a jelöltjeiket? Miért éppen Budapestre jött kampányolni május elsején? 

Mert nagyon nagyra tartom, amit a Momentum csinál. Rendkívül fontos munkát végeznek, egy olyan politikai környezetben, ami tele van negatív üzenetekkel, ők viszont pozitív, konstruktív dolgokat mondanak a választóknak. Ez a kiállás nagyon tetszik nekem, azt üzeni, hogy lehet változtatni. Lehet, hogy most kicsik, de valahol mindent el kell kezdeni.

Sokat vitatkoztak az elmúlt öt évben a College ülésein (az EU-s biztosok heti tanácskozása) a keleti tagállamok, különösen Magyarország és Lengyelország jogállamisági problémáival? Mennyire voltak ezek éles viták?

Ez volt az egyik legtöbbször felmerülő témánk, állandóan napirenden volt. A jogállamiság ugyanis az egész munkánk alapja. Nem valami elvont dolog, vagy szólam. Csak ott lehetséges egyenlőség, ahol joguralom van, ahol az igazságszolgáltatás teljesen független a politikától, ahol harcolnak a korrupcióval szemben, ahol az oktatásban mindenki részt vehet, ahol ugyanúgy bánnak veled, mint a szomszédoddal. Az unió akkor működik, ha a gazdagok és a szegények, a keletiek és a nyugatiak egyforma jogokat élveznek. 

Különbözőnek látjuk a lengyel, a magyar és a román helyzetet, de mindegyik országban egyformán fontos számunkra a joguralom érvényesülése. Magyarország esetében az EU bírósága elé vitt ügyeken keresztül látható, hogy elsősorban miket kifogásoltunk. Az EU-tagsággal elköteleződés is jár, és a Bizottság feladata, hogy a belépéskor tett ígéreteket betartassa. Ennek érdekében párbeszédre törekedtünk a magyar kormánnyal, mert elsősorban nem ítéleteket akarunk, hanem megoldásokat. 

Ön szerint megfelelő eszközök álltak a rendelkezésükre, hogy megoldást találjanak ezekben az ügyekben?

Szerintem nincs elég eszközünk. Néhány tagállam kormánya úgy véli, hogy válogathat a tagsággal járó lehetőségek és kötelezettségek között. Éppen ezért javasoltuk, hogy a következő pénzügyi ciklusban a közös értékek betartásához kössük a pénzügyi támogatásokat. Ilyen értéknek tartjuk a jogállamiságot, a sajtószabadságot, az oktatás és kutatás szabadságát. Úgy gondoljuk, ha ezeket az alapvető értékeket megsérti valaki, akkor ne részesüljön a tagság előnyeiből. 

A magyar kormánypárti politikusok rendszeresen panaszkodnak, hogy a bizottság kettős mércét alkalmaz, és a keleti vagy a kisebb tagállamokat olyanokért bünteti, amelyeket a nyugatiak is hasonlóan intéznek. Például Dánia is épít most kerítést a német határon - igaz hivatalosan nem a menekültek, hanem a sertéspestist hordozó vaddisznók miatt - vagy éppen a dán kormány egy lakatlan szigetre száműzi a bűncselekményt elkövető menekülteket. Mit gondol ezekről a panaszokról?

Nem hiszem, hogy megalapozottak ezek a panaszok. A saját területemen én nagyon vigyázok arra, hogy akár az állami támogatások, akár az adózási ügyek esetében minden szereplő ugyanolyan elbírálás alá essék, akármelyik tagállamból is való. A törvény egyformán vonatkozik mindenkire. 

Persze a jogállamisággal kapcsolatos ügyek bonyolultabbak, mert azokat sokféleképpen lehet magyarázni. Frans Timmermans, aki a kollégáim közül ezért a területért felel, éppen ezért nem kész mintákat kért számon sosem. 

De az biztos, hogy az ilyen esetekben a függetlenség döntő fontosságú szempont. Például a sajtószabadság esetében ez könnyen belátható: ha egy lap független, akkor azt látod, hogy vannak benne cikkek, amelyek a kormányt kritizálják, vannak amelyek az ellenzéket, vagy egyes cégeket, vagy egyes civil szervezeteket, mert a szabad sajtó bárkit kritizálhat. Nem azt kell számolni, hogy hány kiadvány van az egyik vagy a másik oldalon, hanem hogy egy lap megteheti-e, hogy bárkit kritizáljon. 

Én is kritikus vagyok több mindennel is, ami Dániában történik. De ami ennél fontosabb, hogy a dán döntéseknek ki állniuk a törvényesség próbáját a független bíróságok előtt, és a dán társadalom képes mérlegelni a vitás ügyekben, mert a dán sajtó nagyon keményen tudja kritizálni a kormányt. 

A világ számos óriásvállalata ellen indított eljárásokat az utóbbi években, olyan cégeknek kellett változtatniuk, mint a Google, az Apple, az Amazon vagy a Gazprom, de EU-s cégek érdekeit sértő döntéseket is hozott, például a Siemens - Alstom egyesülésének megtiltásakor, vagy a német autógyárak kartellezése elleni eljárás esetében. Az egyes kormányok külön-külön képesek lennének szabályozni a multikat, ha gyengülne a bizottság ereje, ahogy ezt többek között a magyar kormány is óhajtja?

Egész biztos, hogy nem. Ha nem lenne erős EU-s szabályozás, akkor lehetetlen volna ellenőrzés alatt tartani az ilyen vállalatokat. Ezeknek a cégeknek a vezérigazgatói esetenként több pénzről döntenek, mint amekkora a saját országom teljes gazdasága. Viszont ha én 500 millió európait képviselhetek velük szemben, akkor már én is erős vagyok. Így már mondhatom nekik, hogy minden cégnek be kell fizetnie az adót, ugyanúgy, ahogy a többség fizeti. Mondhatom, hogy lehet, hogy nagyon sikeres vagy, de az erődet nem használhatod arra, hogy kivételezett legyél, ahogy ezt például a Google vagy az Amazon elleni eljárásaink bizonyítják. Ezekkel a fogyasztók jártak jól, és nem látom, hogy például a dán kormány a dán vásárlók érdekében ezeket képes lett volna megtenni egyedül. 

A magyar kormányfő sokszor állítja, hogy míg a Nyugat értékválságban van, addig itt a kormány egyedül védi a keresztény értékeket. Közben Nyugat-Európa három jelentős politikusa egyaránt nagyon keresztény hátterű családból jön. Theresa May apja anglikán lelkész volt, Angela Merkel apja evangélikus lelkész volt, ahogy az ön apja is az. Összefér a liberális politika a kereszténységgel?

Érdekes egybeesés ez, de csak a saját hátteremről tudok beszélni. A mi otthonunk mindig nagyon sokféle ember előtt nyitva állt, hajléktalanoktól a közösségünk dúsgazdag tagjaiig mindenki megfordult nálunk. Nem tudom, hogy Merkel vagy May otthona milyen lehetett, hiszen nagyon különböző társadalmakban nőttünk fel. De talán az értékeinkben lehet valami közös, ami alapja lehet a kitartásunknak. 

Szerintem senki sem sajátíthatja ki a keresztény értékeket magának. A kereszténység ugyanis az Istenhitből ered. Nekem az a mottóm, hogy higgy Istenben, de óvakodj a templomtól. Ha a hit szervezetté válik, akkor óvatosnak kell lennünk.