Amikor szombat este 11 óra magasságában Jordan Henderson felemeli a pódiumon a Bajnokok Ligája serlegét, kétkedők millióinak szeme láttára fogja kitörölhetetlenül beírni magát a Liverpool történelmébe. A csapat egyik, ha nem a legalulértékeltebb spílere iszonyúan rászolgálna a sikerre, amivel bizonyítana zsákszámnyi ellendrukkernek, hogy egy ilyen tehetségtelen senki is csúcsra érhet, na meg Sir Alex Fergusonnak is, aki annak idején csak azért nem igazolta le őt a Manchester Unitedbe, mert érdekes testtartással, nem csípőből, hanem térdből fut, ezért egy komolyan vehető csapat nem építhet rá. A Liverpool megtette, Henderson pedig idővel az egyik legnehezebb feladatot is megkapta: Steven Gerrard örökébe kellett lépnie. Hendo fittyet hányva az elégedetlenkedő hangokra kőkemény melóval méltó viselője lett a csapatkapitányi karszalagnak, erőfeszítéséit pedig szombaton egy BL győzelemmel koronázza majd meg. A Liverpool egyébként győzni jár a BL szezon utolsó meccsére, a korábbi 8 fináléjukból 5-ször is győztesként távoztak a Vörösök, vesztes döntő pedig csak a tragikus körülmények között a Heyselben lejátszott meccsen befújt kamutizi, az Ancelottinak adott athéni alamizsna, meg ramos (így, csupa kisbetűvel) patkányságsorozata miatt fordulhatott elő a klub életében. A tavalyi kudarc még inkább felpaprikázta az idei szezonra a Liverpoolt, a játékosok félbehagyott ügyként tekintenek a Bajnokok Ligája döntőjére, ez a motiváció pedig már önmagában elég lenne ahhoz, hogy ne adjanak esélyt a Spursnek a fináléban.

Ha valaki esetleg fogadni is szeretne a mérkőzésre, nyugodt szívvel házat, kocsit, asszonyt felpakolhat a Liverpoolra, mert ezen az estén nem lesz pardon a Wanda Metropolitanoban.

Az a csapat, amelyik sorban árazta be az európai topbajnokságokat azok bajnokainak megalázásával, a fináléban sem ijedhet meg egy olyan csapattól, akire a bajnokságban 38 forduló alatt 26 pontot vert, és amelyik pontszámban közelebb állt a 13. helyhez, mint a Liverpoolhoz.

Ráadásul a Barcelona elleni előrehozott döntőben még a Wolfsburgból visszakergetett, kispadok mögül előrángatott Divock Origivel a soraiban sem volt semmi esélye a spanyoloknak, így nem is lehet kérdés, hogy a Salahval és Firminóval kiegészülő Liverpoolnak mindössze formalitás lesz a Spurs elleni meccs. Azért tegyük gyorsan hozzá, jár a tisztelet a Tottenhamnek a tavaszi menetelésükért, de ha a szívünkre tesszük a kezünket, láthatjuk, a Liverpool jóval rögösebb úton jutott el a döntőig, mint a Spurs. A londoniak csak nagy szenvedés árán léptek túl a Manchester Cityn, pedig mindössze annyi történt, hogy jókor voltak jó helyen, és ők asszisztáltak Pep Guardiola menetrendszerű tavaszi kieséséhez. A Spurs továbbá az Ajax tinijeinek rutintalanságát is csak az utolsó másodpercben használta ki, kellőképp túlhajtva a mákdarálót. Szombaton viszont épp ők lesznek azok, akik rutintalannak számítanak majd, ami ugyancsak a Liverpool malmára hajtja a vizet. Klopp csapata ráadásul a bajnokság utolsó hónapjaiban bizonyította, nem omlik össze a nyomás alatt, hétről hétre döntőnek beillő bajnokikon kellett eredményesen játszaniuk, a kétfrontos küzdelem és folyamatos terhelés pedig mentálisan is legyőzhetetlenné tette a Liverpoolt.

Kijelenthetjük, Jürgen Klopp erre az idényre tökéletes gépezetet épített Liverpoolban, és bebizonyította, hogy Buvac nélkül még tökösebb csóka, mint gondolnánk. A német mester zsinórban harmadik európai kupadöntőjébe rántja be a csapatot, ami egyben azt is jelenti, hogy a Liverpool menedzsereként nincs még elveszített oda-visszavágós párharca a BL és az EL egyenes kieséses szakaszában.

Klopp mindössze a második német edző, aki egymást követő szezonokban BL döntőbe masírozik a csapatával, ez korábban csak Jupp Heynckesnek jött össze 2012-ben és 2013-ban. Ne is legyen kétségünk afelől, hogy Klopp honfitársához hasonlóan az első elveszített finálé után a másodikat már megnyeri, hiszen saját kárán bőven megtanulta, hogyan kell győzni egy ilyen fontos szituációban. Jürgen tudatos építkezéssel egy olyan óraműpontossággal működő csapatot rakott össze, amely megérett a sikerre, és aminek jelenleg nem lehet ellenfele Európában. Alisson és Fabinho leigazolásával a kirakós utolsó darabjai is a helyükre kerültek, a játékosok pedig álmukból felkeltve is tudják a helyüket a Liverpool fociban. A Vörösök a döntőben minden poszton szombati ellenfelük fölé nőnek majd. Ha valahol új jelszót kell beállítani magatoknak, bátran üssétek be, hogy „Liverpooli védelem”, hótzicher, hogy nem fogják tudni feltörni a fiókotokat. Van Dijk mellé idén Matip tanár úr lépett elő oktatni, a széleken pedig a két asszisztkirály, Trent és Robertson robotol majd fel-alá 90 percig. Ha az első körön valaki véletlen átjutna, még mindig megálljt parancsol majd Allison, aki a világklasszis Kariust pótolva csak akkor szokott gólt kapni, ha unalmában elcselezi a labdát. Hát na, brazil a lelkem, szereti dédelgetni, meg amúgy se sokat találkozik vele… A középpályán Fabinho falja fel reggelire Allit és Eriksent, Henderson és Gini pedig kivirágozva pakolják ki a tüdejüket a pályára. Hendo a szünetben még a szobabiciklire is felpattan majd az öltözőben, nehogy kiessen a box-to-box rohangálás ritmusából, szuflával meg amúgy is bírja. A csatárok összevetésénél sem lehet ellenfele a Liverpoolnak, a Premier League két gólkirálya, Mané és az egyszezonos (lol) Salah bármelyik pillanatban megfricskázhatják a rémült arccal védő Llorist, közöttük megbújva pedig Firmino is konstans gólveszélyt jelent majd a Spurs kapujára.

Heavy metal foci lesz ez a javából, fiúk, lányok,

a Liverpool a gégenpresszing újabb remek előadásával szedi áldozatát, szegény Tottenham játékosok közül meg a meccs végére már majdnem mindenki gyakorolhatja majd a középkezdést.

Ha valakiben még ezek után is kétségek merülnek fel a Liverpool győzelmét illetően, az nyugodtan elevenítse fel a két csapat egyetlen korábbi kupadöntőjét 1982-ből, amikor a Liverpool 3-1-re gyalulta le a Spurst a Ligakupában. Európában csak elődöntőben futottak össze a felek, de naná, hogy a Pool ott is felülmúlta londoni riválisát, amikor az 1973-as UEFA kupa elődöntőjében idegenben lőtt több góllal küldték haza őket. A mögöttünk hagyott bajnokságban is oda-vissza a Liverpool pocsékolta meg ellenfelét, és a történelem negyedik angol házidöntőjét is simán megnyeri majd. A ’72-esnek angol bulinak egyébként a Spurs is a részese volt, akkor az UEFA-kupa fináléban az elődöntőben a Fradit kiverő Wolvest fektették két vállra. BL-döntőben még nem jártak, nem úgy a Liverpool, akiknek ez lesz a kilencedik,

az elmúlt 15 év alatt pedig már a negyedik Bajnokok Ligája fináléjuk, aminél többre egyetlen csapat sem volt képes a másfél évtized alatt.

Pedig a Vörösök ez idő alatt majdnem csődbe mentek, meg letudtak egy tulajdonosváltást is. Nesze nektek kirakatcsapatok, így sem tudtok minket überelni!!4!44!

Ne érjen senkit meglepetésként, de a Liverpool szurkolók Anfield hangulatot fognak varázsolni majd a Metropolitanóba, amit a Barcelona játékosai a mai napig nem tudtak kiheverni. A klub és a fanatikusok kapcsolata soha nem látott magasságokban jár, a csapat-Klopp-szurkolók alkotta Bermuda-háromszög pedig bármelyik ellenfelet pillanatok alatt képes beszippantani. Az Anfield népe és a travelling KOP a szezonban többször is bizonyította, a leglehetetlenebb szituációkban is képesek átlendíteni a Liverpoolt a holtponton, elvakultságukkal és elszántságukkal belehajszolják a játékosokat a győzelembe. Liverpool szurkolónak lenni életérzés, amelynek alappillére, hogy sosem szabad feladni. Az a tábor, amelyik a Wolves elleni meccs után sem a 97 ponttal elbukott bajnoki címet siratta, hanem a BL döntős csapatot éltette, nagyon megérdemelné, hogy hosszú évek után újra egy aranyérmes csapatot ünnepelhessen. Már nem sokat kell várniuk, készüljetek fel, szombat este véget ér a legszimpatikusabb második időszak, a Liverpool begyűjti a hatodik BL serlegét.

Mi szóltunk…! Hajrá, Liverpool!