Csütörtök délelőtt hirdettek ítéletet a Budapest Környéki Törvényszéken az elmúlt évek egyik legmegrázóbb bűnügyében. Cs. A., a nyugdíjas exrendőr 2018 nyarán szúrta le a helyi családsegítő egyik munkatársát, miután lehetetlen élethelyzetbe került: hitele bedőlt, egy beteg gyereket kellett nevelniük, házát elvitte a végrehajtó, családjával nem volt hová menniük, felesége pedig vissza akart költözi a szüleihez a gyerekekkel. A családsegítőben dolgozó nő a helyszínen életét vesztette. 

A csütörtöki tárgyalási napon Cs. A.-t életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélte a bíróság, leghamarabb 25 év múlva szabadulhat az elsőfokú ítélet alapján.

Az egykori rendőr már az első tárgyalási napon beismerte a gyilkosságot, és elfogadta, hogy az ügyészség 12 év börtönt kért rá. Arra lehetett számítani, hogy már márciusban ítélet születhet, de a férfi ekkor rosszul lett a bíróság előtt, és a tárgyalást elnapolták, a következő tárgyaláson pedig kiderült, hogy a bíró több ponton sem fogadja el Cs. vallomását, mivel a férfi arról beszélt, hogy miután összeveszett a családsegítővel, alapvetően magát akarta leszúrni. Ezt azonban a szakértői vélemények kizárták, fel sem merült a baleset lehetősége. 

A csütörtöki tárgyalási nap a szakértői vélemények meghallgatásával kezdődött. Ezekből kiderült, hogy a férfi életét folyamatos konfliktushelyzetek jellemezték, testvérével és korábbi családjával sem tartotta a kapcsolatot, mostani házasságában is voltak konfliktusai. Ehhez a fajta személyiséghez kapcsolódott a mindennapi életét jellemző egzisztenciális szorongás: a folyamatos küzdelem a bankokkal, az önkormányzatokkal egy tartós frusztrációt jelentett a számára. 

A szakértők szerint egy nem mindennapos stresszhelyzet volt, melybe a férfi került, de hogy idáig eljusson, ahhoz kezdettől kellett egy felelőtlen magatartás is, és Cs. mindig mástól várta a megoldást a problémáira. Szakvéleményükben arra jutottak, hogy a férfi nem mutatott patologikus tüneteket, melyek felmentést adhatnának a felelősségre vonás alól. 

Mint a tárgyaláson elhangzott, az ügyészség sem gondolta azt, hogy Cs. eleve azért ment volna a családsegítőbe, hogy megölje a sértettet. A vádirat szerint szóváltás alakulhatott ki köztük, amely az utolsó cseppet jelenthette a férfinál. Cs. ügyvédje záróbeszédében arról beszélt, hogy ennek a büntetőeljárásnak okát a devizahitel felvételében kell keresni, a kilátástalan hitelhelyzetbe került férfi emberi kapcsolatai az évek során teljesen szétzilálódtak, nem tudott megoldást találni problémáira. Az ügyvéd külön kiemelte, hogy a vádlott maga jelentette a gyilkosságot, elismerte bűnösségét, és őszinte megbánást tanúsított.

Az ügyvéd hosszasan érvelt amellett, hogy a férfi nem akart gyilkolni, hirtelen felindulásában is csak bántani akarta a nőt. És az is elmondta, hogy álláspontja szerint hogy az ismertetett körülmények miatt a vádlott maga is áldozat, ami persze nem menti fel cselekedete alól, de azt kérte, hogy védencét halált okozó testisértés miatt ítéljék el. 

Cs. utolsó szó jogán egy rövid, kézzel írt szöveget olvasott fel, melyben elmondta, nem tudja, hogy ez hogyan történhetett meg vele, annyira feldúlt volt akkor, hogy nem is emlékszik a részletekre. A megrendülten beszélő férfi kitért arra is, hogy azóta sincs napjainak egyetlen pillanata sem, amikor ne jutna eszébe a tragédia. „Nincs éjjelem, nincs nappalom, ennél nagyobb büntetés, mint a bűntudat, nincs.” – mondta még el, és ismét megismételte, amit korábbi vallomásában is mondott: ha tehetné, mindent visszacsinálna, a legnagyobb megváltás számára és talán mindenki számára az lenne, ha helyet cserélhetne az áldozattal. A legvégén még arról beszélt, hogy egész életében a törvényt, az emberek biztonságát védte, ezért nem érti, mi történhetett akkor ott vele. Nem akart komoly sérülést okozni, és nagyon megbánta, amit tett. 

A bíró szerint ez egy kivégzés volt

A bíróság emberölés bűntette miatt életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélte a férfit, leghamarabb 25 év múlva szabadulhat, mivel a bírói indoklás szerint Cs. előre elhatározta a gyilkosságot. Mint a bíró elmondta, a gyilkosság előtti napon már kiderült, hogy a vádlottat elhagyja a családja, ennek ellenére úgy ment másnap a hivatalba, mintha a családja nevében járna el, holott erre nem volt felhatalmazása.

A bíró többször hangsúlyozta az elsőfokú ítélet indoklásában, hogy ez a család, melyre Cs. hivatkozott, nem létezett: a felesége és a három gyerek nem kért segítséget, az ő lakhatásuk megoldott volt, a férfi viszont mindenképp lakhatást akart biztosítani a számukra. Az ítélet szerint Cs. ezért a gyilkosság előtti éjszakán arra jutott, hogy megbünteti azokat, akik helyzetéről tehetnek. A bíró ezután disznóvágáshoz hasonlította a gyilkosság körülményeit. 

A bíró szerint erre utal az is, hogy Cs. nyakat támadott: így az ölési szándéka valójában szerinte kivégzés volt.  Ezért nem is tudta őszinteként elfogadni a vádlott megbánását és bocsánatkérését, ezt nem is tekintette enyhítő körülménynek. 

Az ítélet kihirdetése után az ügyészség elfogadta a döntést, Cs. pedig háromnapi gondolkodási időt kért azzal kapcsolatban, hogy fog-e fellebbezni. 

A gyilkosság körülményeiről korábbi cikkeinkben részletesen is írtunk: a hatgyermekes férfi 2000-ben ment nyugdíjba a rendőrségtől, pár évvel azután, hogy összeházasodott a második feleségével, akitől három gyermeke született. Közülük a legkisebb súlyos beteg, 24 órás felügyeletet igényel. A család 2002-ben költözött Inárcsra, devizahitelt vettek fel és felépítettek egy családi házat. 2008-ig minden rendben volt, amikor beütött a gazdasági válság, a törlesztőjük pedig olyan mértékben megemelkedett, hogy azt képtelenek voltak fizetni. Az anyagi bizonytalanság pedig szépen lassan felőrölte a családot.

A törlesztők elmaradása miatt végrehajtást indítottak ellenük, végül 2017-ben elárverezték a fejük fölül a lakást. Cs. ezután ment be az inárcsi önkormányzathoz segítséget kérni. A vádirat szerint a helyi családsegítő munkatárs többféle módon is próbált segíteni a családnak, de lakhatást hirtelenjében nem tudott intézni. Végül a férfi felesége úgy döntött, elköltözik a gyerekekkel a szüleihez. Az egykori rendőr ekkor egész éjjel járkált, végül reggel bement a családsegítőhöz, aki egyedül volt akkor az irodájában.

Itt a vádirat szerint a férfi és a nő állítólag összeszólalkozott, és a férfi egy ponton a mindig nála lévő bicskájával nyakon szúrta a nőt, aki belehalt a sérülésbe. A volt rendőr a szúrás után átment a hivatalba, közölte, hogy megölt valakit, és hívják a rendőrséget, majd megvárta a járőrt.