Ízig-vérig keleti politikust tol a V4 Brüsszelben: Moszkvában végzett, migránsozós és aggasztja a melegházasság

Hétfőn azzal a hírrel jelentkezett a magyar kormányhoz a lehető legközelebb álló napilap (jelenlegi nevén Magyar Nemzet), hogy a visegrádi négyek (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) az EU ötödik legfontosabb tisztségéhez segíthetik Maros Sefcovic szlovák politikust. 

Több brüsszeli forrásunk is megerősítette, hogy valóban reális lehet, hogy ő legyen az EU kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja, akit az EU külügyminiszterének is szokás nevezni.

Pénteken az EU tagállamainak vezetői újabb csúcsot tartanak Brüsszelben, ahol megpróbálják elosztani a legfontosabb pozíciókat a következő évekre: új bizottsági elnök, új tanácsi elnök, új parlamenti elnök kell, és új elnök az Európai Központi Bank élére, és új külpolitikai főmegbízottat is választanak. 

Az osztozkodás körüli alkukkor fontos szempont mindig, 

  • hogy legyen legalább egy nő az új tisztségviselők között (2009 óta mindig éppen a külpolitikai főmegbízott volt nő, előbb a brit Catherine Ashton, majd az olasz Frederica Mogherini), 
  • de arra is szoktak figyelni, hogy ki melyik pártcsoportból jött (a külügyi főmegbízott eddig mindig a szocialistáktól érkezett, és Sefcovic is közéjük való),
  • meg arra, hogy jusson poszt a délieknek, keletieknek, északiaknak és nyugatiaknak is lehetőség szerint (az utóbbi öt évben az Európai Tanácsot elnöklő lengyel Donald Tusk volt a “keleti” vezető).

Ebben a bonyolult mátrixban Sefcovic neve már közvetlenül a májusi EP-választás után előkerült, akkor még úgy, hogy a keletiek őt akarnák a bizottság élére. Csakhogy már a május 28-i brüsszeli csúcsot előkészítő egyeztetéseken látszott, hogy tudták a V4-es vezetők, hogy Sefcovicból nem lehet bizottsági elnök, de azt kérhetik, hogy legalább külpolitikai főképviselő legyen. 

Magyar, szlovák és cseh lapok is utalgattak arra az utóbbi napokban, hogy a visegrádiakkal mostanában intenzíven egyeztető francia elnökkel megkötettett egy háttéralku: a négy keleti ország a francia Michel Barniert támogatja majd bizottsági elnöknek, Emmanuel Macron pedig Sefcovic külügyi törekvéseit egyengeti majd. Hogy ez elég lesz-e a sikerhez, az már a pénteki csúcson kiderülhet. 

Brüsszelben mindenkinek engednie kell

Hogy mennyivel összetettebb az EU-s politika a magyarnál, azt jól mutatja néhány érdekes szempont a fenti háttéralku körül: Barnier néppárti jelölt, és a francia + V4 csoportból senki sem tagja éppen a néppártnak, mégis ki tudtak benne egyezni, mert tudták, hogy a néppárti igényekre is figyelniük kell.

Sefcovic pedig sok tekintetben éppen az ellenkezőjét képviseli azoknak a politikai értékeknek, mint amit a francia államfő hirdet. A brüsszeli rendszer azonban az alkuk láncolatán alapszik, olyan sosem lesz, hogy valaki teljesen magáénak érezhessen egy döntést.

A V4-es vezetők múlt csütörtökön Budapesten egyeztettek a jelölésekről, de rengeteg másik találkozón is erről alkudoztak miniszterelnökök és diplomaták az utóbbi hetekben Európában, mindenféle felállásokban. Volt Brüsszelben például egy vacsora, amin a lett, a horvát, a belga, a holland, a spanyol és a portugál miniszterelnökök vettek részt (2 - 2 kormányfő a néppárti, a liberális és a szocialista csoportból). Sok brüsszeli tudósító szerint a legfontosabb döntéseket ott hozták meg, mert a résztvevők komoly felhatalmazással érkeztek, hogy a teljes pártcsoportjuk nevében alkudozzanak. 

Érdekes még, hogy információink szerint a nyugatiak Dalia Grybauskaitét, a hamarosan leköszönő litván elnököt látták volna szívesen valami jó pozícióban a keletiektől (vele a női kvótát is teljesíthették volna), de a tavaszi nagyszebeni informális csúcson a visegrádiak elutasították az ötletet. 

Sefcovic mostanában mindenről lemaradt

Maros Sefcovic szeretett volna az európai szocialisták hivatalos jelöltje lenni tavaly a bizottsági elnöki posztra, de végül visszalépett a nála eleve esélyesebb holland Frans Timmermans javára, aki végül rivális nélkül nyerte el a szocialista pártok küldötteinek bizalmát. 

Idén pedig a legnagyobb szlovák kormánypárt támogatásával köztársasági elnök-jelölt volt, de csak a második helyen végzett liberális-progresszív ellenfelével, Zuzana Caputovával szemben. 

A két fiaskó azonban segítetheti abban, hogy most végre egy fontos pozíciót kapjon, mert e két megmérettetés nyomán állandóan szerepelt a neve az európai sajtóban.

Maros SefcovicFotó: BRENDAN SMIALOWSKI/AFP

15 éve Brüsszelben

Sefcovicot ugyanakkor Brüsszelben nem kell bemutatni senkinek, akkora EU-s veterán, akiből talán nincs még egy ebből a régióból. Hazája EU-s csatlakozása óta Brüsszelben él. 2004-2009-ben ő volt Szlovákia EU-hoz delegált nagykövete (brüsszeli szóval állandó képviselője), 2009 óta pedig ő Szlovákia biztosa, 2014 óta a rendkívül fontos portfoliónak számító energetikáért felel, és ebben a minőségében ő Juncker egyik helyettese is. 

Sefcovic ideális választás lehet nyugati szempontból azért is, mert eurót használó országból jön. A szlovákiai politikusok ázsióját növeli a pozsonyi Globsec nevű kutatóintézet is, ami a térség legfontosabb külpolitikai és védelmi témájú konferenciáit szervezi, és egyben nagyon sokat tett azért, hogy a szlovák diplomaták a lehető legmagasabb körökbe legyenek bejáratosak. 

Sefcovicra energiaügyi biztosként nagyon fontos, diplomáciai szempontból is érzékeny tárgyalások hárultak az utóbbi években. A legfontosabb ezek közül az volt, hogy ő közvetít 2014 óta Ukrajna és Oroszország között az EU-ba tartó gáztranzitról, illetve egyengetnie kellett az Északi Áramlat 2 engedélyezését is. Május közepén pedig Donald Trumppal együtt nyitott meg egy LNG-terminált Amerikában, ahonnan folyékony gázzal telepakolt hajókat indítottak el Európa felé.

Keleti lenyomat

Sefcovic tehát sok tekintetben igazán mértékadó jelölt. Azonban ha kicsit megkapargatjuk a karrierjét, inkább egy tipikus posztkommunista történet kerekedik ki. 1985-től a hírhedt moszkvai IMO hallgatója volt, ami az egykori kommunista tábor diplomatáinak, újságíróinak és kémeinek legfontosabb iskolája volt. 1987-ben kérvényezte felvételét Csehszlovákia Kommunista Pártjába, ahová 1989 nyarán fel is vették, alig néhány hónappal azelőtt, hogy összedőlt a kommunista rendszer. (Az őt támogatók közül Andrej Babis cseh miniszterelnök is a CSKP tagja volt.) 

Sefcovic diplomata lett a rendszerváltozás után, dolgozott Szlovákia zimbabwei és kanadai követségén is, és 1999-2002-ben már nagykövetként szolgált Izraelben. Közben phd-diplomát szerzett Pozsonyban EU-s jogból, készülve hazája csatlakozására. 

Pártjának, a Smer-nek hasonló megpróbáltatásokat kellett kiállnia az európai szocialistáknál, mint amivel a Fidesz most szembesül a néppártban. 2006 - 2008 között a párt tagságát felfüggesztették, mert koalícióra léptek az ultranacionalista SNS-szel, és többek között a magyar kisebbséget bántó politikát vittek. 

Sefcovic politikai elképzelései közelebb állnak az Orbán-kormányhoz, mint a mostani fő EU-s irányvonal:

  • ellenzi az EU föderációs átalakítását, a nemzetállamok szerepét növelné inkább,
  • károsnak tartja az Oroszország elleni szankciókat,
  • ellenzi a menekültkvótákat,
  • élesen kritizálta a 2015-ös német menekültpolitikát, kifejezetten migránsozós nyilatkozatokat szokott tenni a szlovák sajtóban,
  • ellenzi a melegházasságot és a melegek örökbefogadási jogát,
  • sokat beszél arról, hogy Európa keresztény értékeit kell védeni.

Ugyanakkor ezeket a nézeteit közel sem olyan keményen szokta megfogalmazni, mint például a magyar külügyminiszter vagy miniszterelnök. Talán ennek is köszönhető, hogy az idei szlovák elnökválasztási kampányába besegített a néppárti Günther Oettinger német EU-s biztos, és a liberális cseh biztos, Vera Jourova is. Az már elképzelhetetlen volna, hogy egy fideszes politikus mellett kampányoljanak ők 2019-ben, miközben Sefcovic nem feltétlenül nézeteiben, hanem inkább megfontoltságban különbözik a magyar kormánypárt politikusaitól. 

Ha valóban Sefcovic kapja az EU-s külügyeket, akkor ez nem csak származása miatt lesz gesztus a V4-ek felé, hanem politikailag is, a mostaninál bevándorlás-ellenesebb és oroszbarátabb hangsúlyt kaphat az uniós diplomácia. Ugyanakkor az EU-s alkudozásokra jellemző, ha az inga kicsit kileng erre, akkor azt kompenzálják máshol: vagyis a maradék, és ennél fontosabb pozíciókra könnyen találhatnak olyan embert, aki kiegyenlíti Sefcovic keleti mentalitását.