Hétfőn azzal a hírrel jelentkezett a magyar kormányhoz a lehető legközelebb álló napilap (jelenlegi nevén Magyar Nemzet), hogy a visegrádi négyek (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) az EU ötödik legfontosabb tisztségéhez segíthetik Maros Sefcovic szlovák politikust.
Több brüsszeli forrásunk is megerősítette, hogy valóban reális lehet, hogy ő legyen az EU kül- és biztonságpolitikai főmegbízottja, akit az EU külügyminiszterének is szokás nevezni.
Pénteken az EU tagállamainak vezetői újabb csúcsot tartanak Brüsszelben, ahol megpróbálják elosztani a legfontosabb pozíciókat a következő évekre: új bizottsági elnök, új tanácsi elnök, új parlamenti elnök kell, és új elnök az Európai Központi Bank élére, és új külpolitikai főmegbízottat is választanak.
Az osztozkodás körüli alkukkor fontos szempont mindig,
Ebben a bonyolult mátrixban Sefcovic neve már közvetlenül a májusi EP-választás után előkerült, akkor még úgy, hogy a keletiek őt akarnák a bizottság élére. Csakhogy már a május 28-i brüsszeli csúcsot előkészítő egyeztetéseken látszott, hogy tudták a V4-es vezetők, hogy Sefcovicból nem lehet bizottsági elnök, de azt kérhetik, hogy legalább külpolitikai főképviselő legyen.
Magyar, szlovák és cseh lapok is utalgattak arra az utóbbi napokban, hogy a visegrádiakkal mostanában intenzíven egyeztető francia elnökkel megkötettett egy háttéralku: a négy keleti ország a francia Michel Barniert támogatja majd bizottsági elnöknek, Emmanuel Macron pedig Sefcovic külügyi törekvéseit egyengeti majd. Hogy ez elég lesz-e a sikerhez, az már a pénteki csúcson kiderülhet.
Hogy mennyivel összetettebb az EU-s politika a magyarnál, azt jól mutatja néhány érdekes szempont a fenti háttéralku körül: Barnier néppárti jelölt, és a francia + V4 csoportból senki sem tagja éppen a néppártnak, mégis ki tudtak benne egyezni, mert tudták, hogy a néppárti igényekre is figyelniük kell.
Sefcovic pedig sok tekintetben éppen az ellenkezőjét képviseli azoknak a politikai értékeknek, mint amit a francia államfő hirdet. A brüsszeli rendszer azonban az alkuk láncolatán alapszik, olyan sosem lesz, hogy valaki teljesen magáénak érezhessen egy döntést.
A V4-es vezetők múlt csütörtökön Budapesten egyeztettek a jelölésekről, de rengeteg másik találkozón is erről alkudoztak miniszterelnökök és diplomaták az utóbbi hetekben Európában, mindenféle felállásokban. Volt Brüsszelben például egy vacsora, amin a lett, a horvát, a belga, a holland, a spanyol és a portugál miniszterelnökök vettek részt (2 - 2 kormányfő a néppárti, a liberális és a szocialista csoportból). Sok brüsszeli tudósító szerint a legfontosabb döntéseket ott hozták meg, mert a résztvevők komoly felhatalmazással érkeztek, hogy a teljes pártcsoportjuk nevében alkudozzanak.
Érdekes még, hogy információink szerint a nyugatiak Dalia Grybauskaitét, a hamarosan leköszönő litván elnököt látták volna szívesen valami jó pozícióban a keletiektől (vele a női kvótát is teljesíthették volna), de a tavaszi nagyszebeni informális csúcson a visegrádiak elutasították az ötletet.
Maros Sefcovic szeretett volna az európai szocialisták hivatalos jelöltje lenni tavaly a bizottsági elnöki posztra, de végül visszalépett a nála eleve esélyesebb holland Frans Timmermans javára, aki végül rivális nélkül nyerte el a szocialista pártok küldötteinek bizalmát.
Idén pedig a legnagyobb szlovák kormánypárt támogatásával köztársasági elnök-jelölt volt, de csak a második helyen végzett liberális-progresszív ellenfelével, Zuzana Caputovával szemben.
A két fiaskó azonban segítetheti abban, hogy most végre egy fontos pozíciót kapjon, mert e két megmérettetés nyomán állandóan szerepelt a neve az európai sajtóban.
Sefcovicot ugyanakkor Brüsszelben nem kell bemutatni senkinek, akkora EU-s veterán, akiből talán nincs még egy ebből a régióból. Hazája EU-s csatlakozása óta Brüsszelben él. 2004-2009-ben ő volt Szlovákia EU-hoz delegált nagykövete (brüsszeli szóval állandó képviselője), 2009 óta pedig ő Szlovákia biztosa, 2014 óta a rendkívül fontos portfoliónak számító energetikáért felel, és ebben a minőségében ő Juncker egyik helyettese is.
Sefcovic ideális választás lehet nyugati szempontból azért is, mert eurót használó országból jön. A szlovákiai politikusok ázsióját növeli a pozsonyi Globsec nevű kutatóintézet is, ami a térség legfontosabb külpolitikai és védelmi témájú konferenciáit szervezi, és egyben nagyon sokat tett azért, hogy a szlovák diplomaták a lehető legmagasabb körökbe legyenek bejáratosak.
Sefcovicra energiaügyi biztosként nagyon fontos, diplomáciai szempontból is érzékeny tárgyalások hárultak az utóbbi években. A legfontosabb ezek közül az volt, hogy ő közvetít 2014 óta Ukrajna és Oroszország között az EU-ba tartó gáztranzitról, illetve egyengetnie kellett az Északi Áramlat 2 engedélyezését is. Május közepén pedig Donald Trumppal együtt nyitott meg egy LNG-terminált Amerikában, ahonnan folyékony gázzal telepakolt hajókat indítottak el Európa felé.
Sefcovic tehát sok tekintetben igazán mértékadó jelölt. Azonban ha kicsit megkapargatjuk a karrierjét, inkább egy tipikus posztkommunista történet kerekedik ki. 1985-től a hírhedt moszkvai IMO hallgatója volt, ami az egykori kommunista tábor diplomatáinak, újságíróinak és kémeinek legfontosabb iskolája volt. 1987-ben kérvényezte felvételét Csehszlovákia Kommunista Pártjába, ahová 1989 nyarán fel is vették, alig néhány hónappal azelőtt, hogy összedőlt a kommunista rendszer. (Az őt támogatók közül Andrej Babis cseh miniszterelnök is a CSKP tagja volt.)
Sefcovic diplomata lett a rendszerváltozás után, dolgozott Szlovákia zimbabwei és kanadai követségén is, és 1999-2002-ben már nagykövetként szolgált Izraelben. Közben phd-diplomát szerzett Pozsonyban EU-s jogból, készülve hazája csatlakozására.
Pártjának, a Smer-nek hasonló megpróbáltatásokat kellett kiállnia az európai szocialistáknál, mint amivel a Fidesz most szembesül a néppártban. 2006 - 2008 között a párt tagságát felfüggesztették, mert koalícióra léptek az ultranacionalista SNS-szel, és többek között a magyar kisebbséget bántó politikát vittek.
Sefcovic politikai elképzelései közelebb állnak az Orbán-kormányhoz, mint a mostani fő EU-s irányvonal:
Ugyanakkor ezeket a nézeteit közel sem olyan keményen szokta megfogalmazni, mint például a magyar külügyminiszter vagy miniszterelnök. Talán ennek is köszönhető, hogy az idei szlovák elnökválasztási kampányába besegített a néppárti Günther Oettinger német EU-s biztos, és a liberális cseh biztos, Vera Jourova is. Az már elképzelhetetlen volna, hogy egy fideszes politikus mellett kampányoljanak ők 2019-ben, miközben Sefcovic nem feltétlenül nézeteiben, hanem inkább megfontoltságban különbözik a magyar kormánypárt politikusaitól.
Ha valóban Sefcovic kapja az EU-s külügyeket, akkor ez nem csak származása miatt lesz gesztus a V4-ek felé, hanem politikailag is, a mostaninál bevándorlás-ellenesebb és oroszbarátabb hangsúlyt kaphat az uniós diplomácia. Ugyanakkor az EU-s alkudozásokra jellemző, ha az inga kicsit kileng erre, akkor azt kompenzálják máshol: vagyis a maradék, és ennél fontosabb pozíciókra könnyen találhatnak olyan embert, aki kiegyenlíti Sefcovic keleti mentalitását.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.