Kinek a pénzéért állnak sorban a legjobban menő magyar zenekarok?

„Pályázati cél: Alkotói támogatás legalább hároméves szakmai múlttal rendelkező, elismert magyar zeneszerzők és szövegírók számára új, könnyűzenei művek létrehozására.” 

Így hangzik a magyar kulturális élet egyik legvitatottabb pályázati kiírása. Az elmúlt években újra és újra fellángol a vita a Nemzeti Kulturális Alap Könnyűzenei Kollégiuma által, ismert zenészeknek évente kiosztott pár száz millió forint körül. A polémia alapvetően két szálon fut. Az egyik, hogy a szépírók, képzőművészek, fotósok, filmesek és társaik mellett valóban szükséges-e befutott, foglalkoztatott, jól menő zenészeket vagy bandákat közpénzzel támogatni. Miért nem a pályakezdők zenekarok kapják ezt a pénzt is, vagy olyan művészeti ágak, amik tényleg rászorulnak a dotációra? Másfelől, hogy egyáltalán jót tesz-e az eredendően független rockzenének vagy éppen a rapzenének, ha a hatalom pátyolgatja? 

De mi most nem ezekkel a felvetésekkel foglalkozunk, hanem a másik ezzel kapcsolatos vitatott kérdéssel. Miszerint az NKA által kiosztott pénz valójában kinek a pénze, állami pénz vagy eleve a zenészek lóvéja? 

Ugyanis a pályázatokat elbíráló Könnyűzenei Kollégium tagja, Dósa Richárd, azaz Ricsipí az Animal Cannibalsből azzal magyarázza a sokak által vitatott pénzosztást, hogy ők nem is közpénzekről döntenek, hanem a zenészek a nekik jogosan járó pénzt kapják vissza. 

Balog Zoltán az NKA sajtótájékoztatóján 2015 márciusában. Sapkában Ricsi Pí, az Animal Cannibals együttes tagja, a Cseh Tamás Program Ideiglenes Kollégiumának tagjaFotó: MTI/Mohai Balázs

Legutóbb a mezőkövesdi rapperrel, Funktasztikussal készült interjúnkban jöttek elő az NKA-as pénzek. Azt mondta, hogy abban, hogy a magyar rapperek hagyományosan kerülik a konfliktust a hatalommal, nagy szerepe van az Animal Cannibalsös Dósa Richárd, aka Ricsipí kormányzati pozíciójának, és a tőle érkező pénzeknek (Dósa Richárd ötödmagával dönt a pályázatokról). Szövegírásra, klipre, koncertre, új albumra kapott támogatást Majka, a Punnany Massif, az Animal Cannibals, az Irie Maffia, a Hősök, Fluor, Akkezdet Phiai és sokan mások. A legkeresettebb és leginkább játszott előadókat támogatja az állam pár százezer forinttól pár millió forintig. „Megbocsáthatatlan bűn. Szövegkönyv helyett számlakönyv van. Ilyen máshol nincs, hogy befutott rapsztároknak még adnak pénzt. Azok, akik saját stúdióval és saját cuccokkal rendelkeznek, azok mi a faszért kapnak lóvét?! Miért nem az új generáció kapja?” - nyilatkozta a borsodi zenész.

Ricsipí Facebook-oldalán reagált Funktasztikus vádjára:

„Továbbra is segíteni fogom a hazai rap zenét. Június 12-ig még lehet pályázni a nagyrészt Artisjus forrásból (nem állami pénzből, hanem a hazai - akár rap - szerzők által megtermelt jogdíjakból) létrehozott támogatási rendszerben: Pályázhatsz koncertre, hang- és képfelvétel elkészítésére és alkotásra!”

Majd alább: „...az állításomat fenntartom: a támogatási rendszer nem állami pénzből, hanem a hazai -akár rap- szerzők által megtermelt jogdíjakból nyújt támogatást.”

Mivel több zenész is hasonló logika mentén magyarázkodik a könnyűzenei pályázatok kapcsán, érdemes tisztázni, hogy honnan is származnak ezek a megpályázható pénzek. A Nemzeti Kulturális Alap oldalán két különböző forrást is említenek. Az egyik: „A Magyar Országgyűlés a nemzeti és egyetemes értékek létrehozásának, megőrzésének, valamint terjesztésének támogatása érdekében hozta létre az elkülönített állami pénzalapot, amelynek fő bevételi forrása jelenleg az ötöslottó szerencsejáték játékadójának 90 százaléka.” Külön a könnyűzenei kollégium pályázati kiírásaiban pedig egy másik forrást említenek: „A keretösszeg fedezetét a közös jogkezelő szervezetektől a szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló 2016. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Kjkt.) 42-45. § alapján a Nemzeti Kulturális Alapnak átadott szerzői jogdíj bevételből származó bevétel biztosítja.” Ricsipí pedig korábban úgy nyilatkozott, hogy ebben benne van az üres hordozók után fizetett díjak egy része is, amiket szintén az Artisjus szed be. 

Állami pénzek ezek?

A válasz picit szájbarágósan a következő: A szerencsejátékosok által kifizetett pénzből a Szerencsejáték Zrt. az állami költségvetésbe fizet be pénzt. A zenéket felhasználó szórakozóhelyek, rádiók, tévék, stúdiók és társaik az Artisjusnak fizetnek a zenészek számainak lejátszása után. Ebből a pénzből az Artisjus egy bizonyos részt be kell hogy fizessen a közös kasszába. Ugyanez történik a másolásra és tárolásra alkalmas eszközöket, tehát az üres hordozókat (cd, kazetta, vincseszter, telefon stb.) gyártó cégek által befizetett pénzzel is. Ezeket a pénzeket mind az állam szedi be. A sok szerencsejátékostól, zenésztől, elektronikai cikkeket vásárló személytől elvont pénzeket pedig az Emberi Erőforrások Minisztériuma alá tartozó elkülönített állami pénzalapba rakják át. Az alap elnöke Prof. Dr. Kásler Miklós miniszter, a magyar állam egyik fontos képviselője. A pénzeket a vonatkozó kormányrendeletek és a Nemzeti Kulturális Alapról szóló 1993. évi XXIII. törvény alapján például a miniszteri hatáskörben kinevezett személy, Dósa Richárd Máté Péter-díjas zenész, az Animal Cannibals alapító tagja, háromszoros Arany Zsiráf-díjas, a Magyar Könnyűzenéért VIVA Comet díjas rapper ötödmagával osztja szét. 

Ez klasszikus állami újraelosztás. Sokaktól beszedik és viszonylag kevesekhez, célzottan átirányítják a pénzeket. 

Persze lehet ezt úgy is interpretálni, hogy a zenészektől elveszik a pénzeket, majd a zenészeknek visszaosztják, de ez minden adóra és minden állami támogatásra érvényes. Valamilyen formában szinte mindenki fizet adót, így amikor egy állampolgár, művész, gazda vagy vállalkozó az államnál forrásokra pályázik, akkor végső soron a saját pénzére is utazik. Ugyanis, az államnak nem igazán van saját pénze, csak abból gazdálkodhat, amit másoktól beszed. Az Artisjustól elvont adó persze egy speciális adó, ami a zeneipart sújtja, de számos más hasonló kifejezetten szektorokra kirótt adónem létezik, mint például a chipsadó, reklámadó, bankadó, játékadó stb. 

Azon tehát lehet vitatkozni, hogy mondjuk a szponzorokkal ellátott, évtizedek óta kivételesen jól menő Tankcsapdának értelmes volt-e 2018-ban még kétmillió forintot megítélni koncertre, ötszázezer forintot lemezre és még annyit klipre, de az nem lehet kérdés, hogy a Könnyűzenei Kollégium által popzenészeknek megítélt támogatás állami pénz vagy sem.