Bármelyikünkkel megtörténhetett volna, mondják a washingtoni nagykövetek brit kollégájuk esetéről

Kim Darroch, Nagy-Britannia washingtoni nagykövete 2017. január 18-án, a Trump beiktatása alkalmából tartott teadélutánon.Fotó: PAUL MORIGI/AFP

"Kérdezz akárkit a Washingtonban szolgáló diplomaták közül a táviratokról, amiket Sir Kim Darroch, a szerdán lemondott brit nagykövet küldött Londonba a Trump kormányában uralkodó káoszról és zűrzavarról, és mind ugyanazt válaszolják: mi is pont ezt írjuk" - kezdi beszámolóját a New York Times a Nagy-Britannia és az Egyesült Államok között Darroch bizalmas, de kiszivárgott táviratai miatt kirobbant diplomáciai botrányról.

"Igen, igen, mindenki ezt csinálja" - nyilatkozta a lapnak Gérard Araud, aki már visszavonult, ezért névvel is vállalta mondandóját. "Csak én szerencsére tudtam, hogy semmi se maradhat titokban, így a lehető legbizalmasabb formában küldtem a saját ilyen jelentéseimet".

"Bármelyikünkkel megtörténhetett volna" - mondta egy másik, még jelenleg is aktív nagykövet, aki épp ezért csak névtelenül nyilatkozott.

Darroch táviratainak vasárnapi nyilvánosságra kerüléséig Trump egyetlen befolyásos washingtoni nagykövetet se nevezett "nagyon hülyének" - amit amúgy Nagy-Britannia egyik legműveltebb diplomatájának barátai vitatnak is -, de a Times szerint eddig se volt könnyű dolguk. "A Trump-kormány mintha direkt élvezné, hogy sötétben tartja a diplomatákat" - írja a lap, amely szerint a nagykövetek hiába keresik minisztériumi kapcsolataikat, azok is csak azt tudják mondani, hogy fogalmuk sincs, mi készül a Fehér Házban. Így aztán a nagykövetek rendre már csak a bejelentés után értesülnek Trump országaikat is érintő döntéseiről.

Darroch például az évszázados hagyományoknak megfelelően hetente tartott fogadásokat, koktélpartikat a brit nagykövetség épületében, de még a szomszédban lakó alelnök, Mike Pence se ment el soha ezekre. És hiába próbált a Fehér Házban tájékozódni, szinte mindenből kihagyták. Azt is csak Trump Twitterét olvasva tudta meg, hogy az elnök kivonná az amerikai csapatokat Szíriából - ahol amúgy brit alakulatokkal együtt szolgáltak, így nem ártott volna, ha a britek tudnak erről a vágyáról. Kétségbeesetten kezdte hívogatni a törvényhozás és a kormány illetékeseit, de azok szintén csak a tweetből értesültek Trump döntéséről. Ugyanez történt akkor, amikor Trump minden ok nélkül váratlanul felmondta az Iránnal kötött atomalkut. A Timesnak nyilatkozók egyike szerint ezután még hetek teltek el, mire az amerikai kormány végre összehívta az atomalku többi aláírójának nagyköveteit, hogy leírja nekik az amerikai kormány új Irán-stratégiáját - ami, mint kiderült, nagyjából Mike Pompeo külügyminiszter egy korábbi sajtótájékoztatón hangoztatott 12 követeléséből állt.

Araud szerint amúgy ez a hozzáállás nem Trump sajátja, az egész kormánya így viselkedik. 2017-ben például a francia külügyminiszter Washingtonba látogatott volna találkozni amerikai kollégájával, Rex Tillersonnal. Araud két hónappal a tervezett látogatás előtt írt rá az amerikai külügyre, hogy egyeztessenek időpontot. Végül egy nappal a tervezett látogatás előtt kapott csak választ, amiből kiderült, hogy Tillerson mindössze húsz percet szánna a francia külügyminiszterre. "Így végül a miniszter inkább el se jött" - mesélte.

Darroch esete amúgy Nagy-Britanniában is komoly vihart kavart, miután Boris Johnson, a miniszterelnöki cím esélyese a riválisával, Jeremy Hunt külügyminiszterrel folytatott tévévitájában nem volt hajlandó kiállni Darroch mellett, vagy bírálni Trumpot. Hunt helyből "elfogadhatatlannak" minősítette Johnson reakcióját. A munkáspárti árnyékkormány külügyminisztere, Emily Thornberry nem volt ennyire visszafogott. "A tény, hogy Sir Kimet kiszenyózták az állásából pusztán azért, mert Donald Trump hisztirohamot kapott, és Boris Johnson szánalmas seggnyalása egész országunk szégyene, nevetségessé teszi a kormányunkat. Gondoljanak bele, Churchill megengedte volna, hogy ilyen alázatos talpnyalással kényeztessék egy amerikai elnök egóját?" - mondta.