"Hasonlít?"

- kérdezte Borsi Flóra magyar fotós-grafikus egy olyan Facebook-posztjában, aminek az illusztrációja egy most bemutatott indiai film plakátja (a bal oldalon) és az ő egyik munkája.

A posztból kiderül, hogy Borsi ezt csak szónoki kérdésnek szánta, az angol nyelvű szöveg ugyanis a nyitó kérdés után azon lamentál, hogy a Judgmentall Hai Kya című filmet készítő indiaiak nem kértek engedélyt Borsi művének felhasználásához, és általában is mekkora szégyen, ha egy nagy cég ellopja egy szabadúszó szellemi termékét.

(Borsinak van egy egész sorozata, ami ugyanerre az emberszem vs állatszem ötletre épül.)

Borsi később a Twitteren arról posztolt, hogy megnézte ugyanennek a filmnek több más plakátját is, és azok között is talált kettőt, ami mások ötletére épült:

Ezek szerint nem olvasta ezt a 444-cikket, amikhez olyan illusztrációk készültek, mint ez:

A dolog egyértelműnek tűnik, különös tekintettel arra, hogy a neten létező szubkulturális al-alműfaj a híres moziplakátokat lekoppintó bollywoodi filmposztereken való röhögés.

Borsi egyik kommentelője viszont - azt illusztrálandó, hogy ugyanaz a motívum többeknek is eszébe juthat - felidézte az amerikai vegán állatjogi aktivista-művész-fotós-baromfimenhely-alapító Mary Britton Clouse "Nemo" című, 2005-ben, vagyis Borsi munkái előtt született önarcképét:

Hogy ez mennyire napi probléma, arról maga Borsi is mesélt egy 2014-es interjújában, amikor ezt mondta:

"Szeretném, ha egyedülálló lenne a munkám, ezért sokszor, ha megszületik egy ötlet, rögtön rákeresek, hogy létrehozta-e már valaki."

Borsi Photoshoppal manipulált fotó-grafikái, amiknek gyakran ő maga a modellje, már akkor világhírűek lettek, amikor itthon még alig ismerte a nevét bárki is. 2014-ben az ő egyik műve volt az ismert grafikai program betöltőképe.

A téma nagy sztori lett az indiai sajtóban, a Huffington Post indiai mutációjának sikerült ugyan elérnie a filmgyártót, de a producerek nem reagáltak a plágiumvádakra.