A legizgalmasabb baloldali videós

„Néha egy 19 éves fiú helyébe képzelem magam, aki válaszokat keres. Tudja, hogy valami nincs rendben az életében, érzi, hogy valami nem stimmel a kései kapitalizmus pusztaságában. De mit talál a Youtube-on magyarázatként? Vannak a mainstream dolgok, amikről el fog kapcsolni. Vannak az alt-right fasiszták, meg az Alex Jones-féle futóbolondok. És vagyok én.”

Így magyarázta saját szerepét Natalie Wynn, a Contrapoints nevű csatorna videósa, ami egészen egyedülálló az interneten:

úgy foglalkozik alapkérdésekkel baloldali nézőpontból, hogy közben vicces, tabudöngető és hiteles. 

Nagyot nyert a jobboldal

Ezek közül egyik kategóriában sem áll jól a baloldal. A Youtube angol nyelvű politikai-kulturális világában túlzás nélkül szétnyerte magát a jobboldal az elmúlt években, ennek a mainstream média talán még fel sem fogta a jelentőségét. Épp felnő egy generáció, aminek tagjai szinte kizárólag videósoktól értesülnek közéleti kérdésekről, és ebben a világban a hagyományos média kapuőreit hírből sem ismerik.

Ennek a generációnak pedig már nemhogy nyilvánosság hagyományos fórumai, de a néhány éve még az infotainment jövőjének tekintett showműsorok sem mondanak sokat - egyszerűen mert ebben a zavaros és komplex világban sokakat már alapvetőbb kérdések nyugtalanítanak annál, minthogy az aktuális hírek befogadásával vesződjenek (erről írt nálunk Sarkadi Zsolt nemrég). Ráadásul hitelesebbnek is tűnik számukra valaki, aki otthon a kamerájába beszél, mint az, akinek szövegeit egy komplett gegcsapathadosztály csiszolja tökéletesre.

Persze abból, hogy a Youtube-on zavarodottan kattintgató fiatalok bonyolult kérdésekre keresik a választ, nem következik, hogy az itt talált válaszok is árnyaltak lennének. Sőt, a jobboldali dominancia sikerének egyik titka éppen ez: egyszerű, könnyen átélhető válaszokat kínáltak olyan feszítő kérdésekre, mint hogy miért terjed a feminizmus, miért hanyatlik a férfiak korábban megkérdőjelezhetetlen hatalmi pozíciója, mi az a nyugati civilizáció, és egyáltalán, mit kezdjünk az életünkkel. Jordan Petersontól Ben Shapiróig sokan emelkedtek fel ilyen egyszerű válaszokat kínálva, a Youtube nézői pedig (akik között legnagyobb arányban fiatal férfiak vannak) nagykanállal falták a megfejtéseket - egy részük pedig addig klikkelt tovább az algoritmus által eléjük dobott videók között Paul Joseph Watsonon és Stefan Molyneux-n át, amíg el nem veszett a nagy népességcseréről, a fajok közötti különbségekről és egyéb elhallgatott igazságokról szóló igazán kemény tartalmak mocsarában.

PhD helyett Youtube

Egy amerikai filozófushallgató, aki épp megszakította PhD-tanulmányait, mert értelmetlennek és unalmasnak tartotta, aggodalommal figyelte a fejleményeket 2014 környékén. Látta, hogyan árasztják el a Youtube-ot a feministaellenes kirohanások, a PC-kultúra túlkapásaira épített csatornák, az idegenellenességet nagyon vékony intellektuális lepellel elfedő megmondóvideósok és az egyre sötétebb nézeteket edgy iróniába csomagoló shitposterek - és közben látta azt is, hogy a baloldal nagy része ezzel nemhogy nem veszi fel a harcot, de a legtöbben valószínűleg nem is nagyon értik, mit kellene csinálni ezen a pályán.

Ezért feltűrte a ruhája ujját - hogy pontosan mi ez a ruha, arra mindjárt visszatérünk - letett egy kamerát maga elé, és elkezdett valami egészen mást mondani a válaszokra éhes fiatal nézőknek.

Tekerjünk előre néhány évet!

A Contrapointsnak 2019-re közel 700 ezer feliratkozója van, legtöbb videója stabilan hozza az egymillió feletti nézettséget. Pedig ezek sokszor fél óra hosszúak, a legkevésbé sem clickbait címekkel („A Sötétség”,„A Nyugat”, „Tiffany Tumbles”), és nagyjából havonta jelenik meg új tartalom a csatornán. És mégis, Wynn a Youtube legizgalmasabb és egyik legnagyobb hatású baloldali videóesszéistája lett, akivel nemcsak a nagy lapok készítenek sorban interjúkat, de fórumokban is mesélik emberek, hogyan jöttek le a jobboldali radikalizmusról videói hatására. Wynn a csatornát nézői támogatásából készíti, ott van az élvonalban a Patreonon a legtámogatottabbak között. Ja, és közben transz nő is lett belőle, változásait pedig videóiban végig is lehetett követni.

Puritán okoskodás helyett okos viccelődés

„A szórakoztatással és a művészettel az a helyzet, hogy megmozgatja az embereket. A vietnami háború ellen tüntetni is sokkal izgalmasabb volt, ha ott volt közben Jimi Hendrix.”

A Contrapoints egyik legfontosabb felismerése, hogy a baloldal nem azért szorult defenzívába a Youtube-on, mert rosszabbak az érveik, hanem azért, mert nem beszélték a közeg nyelvét és nem is törekedtek arra, hogy meggyőzzenek embereket, és vonzóvá tegyék magukat a bizonytalan közönség számára. Szórakoztatás helyett az ideológiai tisztaság megkövetelése, puritán humortalanság és a szakzsargonnal való dobálózás volt jellemző a progresszív oldalon, ami ellen nem is csoda, hogy hatékonyak voltak a jobboldal mémjei és önfeledten nihilista viccei.

Wynn ezért úgy beszél gender-, osztály-, gazdasági-, szexuális-, és egyéb kérdésekről, kapitalizmusról és szépségről, hogy közben percenként csinál viccet a tabukból az anti-PC harcosokat messze felülmúló gátlástalansággal. Mindezt mégsem az ellenfelet megsemmisíteni akaró gúnnyal teszi, hanem érvei közé szervesen beépíti a vicceket. „Az igazi sötétség nem az, ha biztonságos pozícióból azt kívánod, hogy lángoljon a világ, hanem ha azon tudsz nevetni, hogy te magad is lángolsz” - mondja.

Videóiban a transzneműség és a genderviták minden részletét kivesézi, de egyáltalán nem a szigorú tanár pozíciójából, aki mindenkitől elvárja a legújabb és legkorrektebb kifejezések használatát, hanem maga is parodizálja ezt a világot, aztán 4chan-mémek nyelvét használva fordul rá arra, hogy kifejezetten empatikusan beszéljen zavarbaejtő kérdésekről.

Szókratészi párbeszédek

Ezeket a témákat rendszeresen különféle szerepekbe bújva párbeszédes formában dolgozza fel - nemi identitásról, politikai taktikáról vagy épp klímaszkepticizmusról pedig sokkal többet el lehet mondani egymással csatázó érvek pergőtüzében, mint frontálisan kioktatva a nézőt. 

Rajongói szerint ezekben a videókban Wynn a szókratészi párbeszédek legszebb hagyományait eleveníti fel - egy cikk ezt úgy fogalmazza meg, hogy a sok faszos viccet leszámítva érveléstechnikája bármikor megállná a helyét a filozófiatanszéken is.

A Contrapoints másik legfontosabb fegyvere éppen az, hogy direktben egyáltalán nem harcias, ami üdítő a Youtube hipermaszkulin közegében, ahol a viták többsége arról szól, ki tudja MEGSEMMISÍTENI a másikat. Wynn sokkal inkább a játékos csábítás eszközét használja. Miközben ízekre szedi Jordan Peterson tanait, egy kádban fekve tejet locsolgat a nyugati világ kedvenc apafigurájának kartonváltozatára, az incelekről szóló részben pedig (ami az eddigi legnézettebb videója) vöröses fényben, bort kortyolgatva beszél az internet frusztrált, magányos és elutasított férfijainak arról, hogy ha valaki, akkor ő aztán megérti a magányt és a frusztrációt. 

Eközben viszont mégsem enged egyetlen centit sem a nőgyűlölettel szemben, és ha kell, minden empátia mellett sebészi pontossággal talál rá az érzékeny pontra. „Lélegzetelállító, milyen direkt módon őszinte, hogy az újjobboldal egyik kedvenc sértése a cuck lett. Szinte megható, milyen nyíltan leplezik le önmagukat, hogy a szexuális bizonytalanságról és frusztrációról szól ez az egész.”

A csatorna esztétikája egészen páratlan a Youtube-mezőnyben. Minden epizódhoz külön díszlet, több jelmez és saját zene készül: Wynn kifejezetten hangsúlyozni akarja, hogy ez színház, és szembemegy a Youtube „csak leültem a szobámba a kamera elé”-világával. 

Nemrég a Twitteren írta le, hogy ugyan sokan kérik tőle, hogy legyenek gyakrabban videók, de mindezt teljesen egyedül csinálja (a zenét leszámítva, amit Zoe Blade készít), így a felkészüléssel, a szövegírással, a jelmezek beszerzésével, a díszletek elkészítésével, a forgatással és a vágással együtt ez fizikailag lehetetlen lenne.