A Monsanto egy „fúziós központot” tartott fent, hogy figyelemmel kísérje a vele szemben kritikus újságírók és aktivisták tevékenységét, és lejárassa őket. A kiszivárgott dokumentumok szerint célkeresztbe vettek egy riportert is, aki a céggel szemben kritikus könyvet írt, sőt a gigantikus agrárcég még a kanadai énekesnek, Neil Youngnak is utánanéztek, és belső feljegyzést készítettek a közösségi médiában való aktivitásáról meg a zenéjéről.

A Guardian írt azokról a belső anyagokról, amikből kiderül például, hogy a Monsanto egy nonprofit kutatószervezetet is megfigyelt az ún. „hírszerzési fúziós központjával” – ezt a kifejezést az FBI és más rendfenntartó ügynökségek szokták használni a megfigyeléssel kapcsolatos operációknál.

A dokumentumok főleg 2015 és 2017 közöttiek. A céget idén 2 milliárd dolláros kártérítésre ítélte egy kaliforniai törvényszék, miután egy házaspár rákbetegséget kaphatott a Monsanto egyik gyomirtójától.

A Roundup miatt indított perekben kerültek felszínre azok a dokumentumok, amikből kiderült, hogy Carey Gillamet, a Reuters újságíróját, aki a cég gyomirtójával összefüggő rákos eseteket vizsgálta, a Monsanto a könyv megjelenése előtt sokrétű stratégiát alkalmazva támadta: többek között „harmadik feleknek” sorvezetőket írtak, hogy kritizálják a könyvet és a szerzőt, és „iparági és mezőgazdasági fogyasztókat” igazítottak el, hogyan írjanak negatív értékeléseket. A Monsanto a Google-nek is fizetett, hogy előnyben részesítse azokat a találatokat, amik a „Monsanto glifozát Carey Gillam” keresésre a könyvet kritizálták.

A Monsanto PR-részlege arról is beszélt belső fórumokon, hogy helyezzenek nyomást a Reutersre és Gilliam szerkesztőire „nagyon erősen, amikor csak lehetőség nyílik rá”, és hogy remélik, a „nőt áthelyezik”. Még SEO-szakértőkkel, vagyis keresőoptimalizáló szakemberekkel is együtt dolgoztak, hogy Gillamet és más kritikusokat „anti-glifozát aktivistaként és pro-organikus kapitalista szervezetekként” bélyegezzenek meg. Gillam azt mondta, tudta, hogy a cég ellenzi a munkáját, például egyből a 2017-es könyve megjelenése után az Amazonon egy csomó negatív kritika érkezett, ami mind majdnem ugyanazt írta, azt viszont nem gondolta volna, hogy ennyi pénzt és energiát fektetne abba, hogy személy szerint őt támadják.

A Monsanto fúziós központjának „tisztjei” hosszú jelentést is írtak Neil Young kanadai énekes 2015-ös Monsanto-ellenes dokumentumfilmjéről meg a Monsanto Years című lemezéről, és monitorozták annak hatását a közösségi médiában, illetve felmerültek a jogi lépések is.

A US Right to Know (USRTK) nonprofit szervezet online aktivitásáról is heti jelentéseket írtak. A szervezetnek már a jelenleg a Guardiannek is dolgozó Gillam a kutatási igazgatója, és az USRTK társalapítója a Monsantóról úgy vélte: „Fenyegetésnek láttak minket.” Gary Ruskin egy interjúban azt mondta, valamilyen információgyűjtést folytattak ellenük, sőt még több is történhetett, de nem lehet tudni semmit.

A Monsanto hivatalnokai amiatt is többször aggódtak, hogy nyilvánosságra kerülnek dokumentumok arról, hogy a cég olyan tudósokkal állt pénzügyi kapcsolatban, akik alátámasztják az ő állításaikat, és ez alapot adhat azoknak a vádaknak, amik szerint a Monstanto elkendőzi a kedvezőtlen kutatásokat.

A dokumentumok szerint a Monsanto az információszabadságról szóló törvény értelmében érkező közérdekű adatigénylések miatt is aggódott, és azt írta, a kutatókkal való kapcsolatáról szóló dokumentumok nyilvánosságra hozatala „potenciálisan extrémkáros lehet”, és „az egész iparágra hatással lehet”. 2016-ban a Monsanto egyik alkalmazottja arról írt, milyen frusztráló, hogy a céget azzal támadják, hogy fizet azoknak a kutatóknak, akik kedvező jelentéseket írtak a termékeikről.

Sokszor vádolják a kormányzati szerveket, hogy visszaélnek az adatgyűjtés adta lehetőségekkel, és gyakran törvénytelenül figyelik meg az állampolgárokat. A törvény szerint magáncégek is végezhetnek adatgyűjtést, de Dave Maass, az Electronic Frontier Foundation egyik kutatója a Guardiannek azt mondta, aggasztó azt látni, hogy cégek a pénzüket arra használják, hogy kutakodjanak olyan állampolgárok után, akik csak az alkotmányos jogaikkal élve kritizálják őket. David Levine, a Kaliforniai Egyetem jogászprofesszora azt mondta, nem hallott még arról, hogy egy magáncég „fúziós központot” üzemeltessen, de nem lepte meg, hogy ez a Monsantóról kiderült.

A Monsantót régóta vádolták azzal a bíróság előtt is, hogy „bullyingolta” azokat a kritikusokat és tudósokat, akik be akarták bizonyítani, hogy a glifozát káros az egészségre. A 70 éves Edwin Hardeman 26 éven át használta a szert a birtokán, és 2015-ben Non-Hodgkin limfómát diagnosztizáltak nála, ami a nyirokrendszer sejtjeinek kóros elszaporodását jelenti. Egy évre rá a WHO potenciálisan rákkeltőnek nevezte a glifozátot, és a férfi pert indított a Monsanto ellen, majd nyert.

Bár az amerikai környezetvédelmi hivatal (EPA) áprilisban úgy ítélte meg, hogy a Roundupban lévő glifozát nem minősül rákkeltő anyagnak, a kaliforniai egészségügyi hatóságok nem értettek egyet a szövetségi hivatallal. A Monsanto ellen több ezer rákos beteg indított pert arra hivatkozva, hogy a Nemzetközi Rákkutató Ügynökség 2015-ben megállapította: a glifozát valószínűleg rákkeltő hatású. A Bayer továbbra is azt állítja, hogy a glifozát biztonságos. (Guardian)