Magyarország legszegényebb részein lesznek a legelviselhetetlenebbek a hőhullámok

A következő száz évünk nagyrészt arról fog szólni, hogyan tudunk alkalmazkodni az egyre elviselhetetlenebbé váló nyári hőséghez. A becslések szerint 2050-ig Magyarországon harminccal is emelkedhet az hőhullámos napok száma, ami súlyos népegészségügyi következményekkel fog járni, és különösen nagy veszélyt jelent majd a gyermekekre, a 60 év feletti idősekre vagy a krónikus betegségben szenvedőkre nézve. Már hazai kutatások is készültek arról, hogy az elmúlt tíz évben a hőhullámos napok alatt a napi halálozás országos átlagban 15 százalékkal emelkedett meg, és ez várhatóan fokozódni fog. 

De ezeknek a hőhullámoknak még Magyarországon belül sem lesz egyforma hatása, és ahogy arról nemrég írtunk, sajnos nem sok jelét látni annak, hogy az állam, illetve az önkormányzatok jól állnának a felkészülésben. Pedig egy-egy terület sérülékenysége nem csak a földrajzi elhelyezkedésétől függ, hanem attól is, hogy milyen az ott élők egészségi állapota, milyen az infrastruktúra vagy egyáltalán megengedhetik-e maguknak, hogy alkalmazkodjanak a változó klímához. A KSH kutatói nemrég járásokra lebontva számolták ki, hogy ebből a szempontból melyek a legsérülékenyebb magyar területek. A tanulmány szerint 

az ország területének 42,5 százaléka erősen és nagyon erősen sérülékeny a hőhullámok hatásaival szemben, és itt jelenleg a lakosság 39,5%-a él.

 A kutatásból kiderült az is, hogy a klímaváltozás szempontjából sem mindegy, hogy valaki Magyarország fejlettebb nyugati részein vagy keleten él-e. Délkeletről északnyugat felé haladva folyamatosan csökken a járások a hőhullámokkal kapcsolatos sérülékenysége, de a csökkenés nem egyenletes. A legsérülékenyebb az Alföld középső és déli része, Budapesten pedig hiába magas a lakosság alkalmazkodóképessége, de beépítettség és lakosság nagyobb aránya ront a helyzeten. 

Hogy egy-egy járás mennyire számít sérülékenynek, azt három különböző meteorológiai és  társadalmi-gazdasági tényezők összevonásával állapították meg. Ezek közül a kitettség leginkább a hőmérsékleti viszonyokra vonatkozik, és azt vizsgálták, hogy az elmúlt évtizedekben hol emelkedett meg a legjobban  a 25°C-nál nagyobb középhőmérsékletű napok száma.

A felmelegedés a legjobban a síkvidéki területeket érinti, a tanulmány szerint 1971–1980 és 2001–2010 időszak között a Duna vonalában, Bács-Kiskun megyében, a Kőrös–Maros közében, Békés megye járásaiban és kisebb részt Csongrád megye járásaiban  110 nappal emelkedett a 25°C-nál nagyobb középhőmérsékletű napok száma. A következő években is itt kell felkészülni a legnagyobb változásokra. 

Ebből a szempontból az északi, hegyvidéki területeken mérsékeltebb lesz a hőhullámok hatása, de mivel itt található a leghátrányosabb helyzetű kistérségek nagy része, a sérülékenységük még így is erős a nagyobb érzékenység és az gyengébb alkalmazkodóképesség miatt. Ugyanakkor Budapest kitettséges szintén erős a nagy beépítettség miatt.

Számításba vették azt is, hogy az adott területen milyenek a feltételek a forróság elviseléséhez. A járások érzékenységébe beleszámít az ott lakók várható élettartama, korösszetétele, egészségi állapota, a mezőgazdaságban vagy az építőiparban dolgozók aránya, az egészségügy helyzete, valamint a lakósűrűség és zöldterületek nagysága is. Ezek alapján megállapították, hogy a nagyvárosi, vagyis nagyobb beépítettségű területeken ugyanúgy erős a lakosság hőhullámokkal szembeni érzékenysége, mint a hátrányos helyzetű térségekben, Északkelet-Magyarországon és Délnyugat-Magyarországon. Közben Nyugat- és Északnyugat-Magyarországon csak mérsékelten  

De hogy a helyiek képesek-e alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, leginkább leginkább az életminőségüktől függ. A kutatók beleszámították, hogy el tudnak-e utazni nyáron, tudnak-e légkondit venni vagy megengedhetik-e maguknak hogy kiköltözzenek a városból.

Az egyes járások alkalmazkodóképességét azok fejlettségi mutatói, az alacsony és magas iskolai végzettségűek aránya, az egy lakosra jutó SZJA-alap, valamint az önkormányzat alkalmazkodási lehetősége alapján számolták ki. Nem túl meglepő, hogy ebből a szempontból is a Nyugat- és Közép-Dunántúl járásai és részben a főváros és agglomerációja van a legjobb helyzetben. Közben a hátrányos helyzetű  északkeleti és délnyugati területek a mostani állapotuk szerint csak sokkal nehezebben tudnak alkalmazkodni a klímaváltozáshoz.

A cikkben idézett tanulmányt Uzzoli Annamária, Szilágyi Dániel és Bán Attila írták, és a KSH Területi Statisztika című folyóiratában jelent meg.