A fenti képen, ha jól értem, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház csapata látható egy rendhagyó premier után, amelyen „a színház szeretetével mélyen átitatva (csodálatos energiákkal, ragyogó teljesítményekkel) még egyszer utoljára eljátszották az előadást – üres nézőtér előtt.”

A színház közleménye arról tudósít, hogy hiába dolgoztak a színészek és a műszak heteken át az ország egyik legelismertebb rendezője, Mohácsi János vezetésével, a közönség nem láthatja a végeredményt: „a Delila-bemutatónk kapcsán a Molnár-örökösökkel folytatott vita zsákutcába futott. A Mohácsi testvérek által számunkra készített előadást nem tudjuk bemutatni, az örökösök kifejezett tilalma okán.”

„Kisemmizve, letaglózva állunk” - írták.

Meggyőződésünk, hogy minőségi, mély emberismerettel és bölcsességgel, a Mohácsi testvérek szellemével és új inspirációival átjárt előadást készítettünk. Változatunk nemhogy tiszteletlen, hanem ellenkezőleg: főhajtással felérő mai válasz Molnár Ferenc művére és géniuszára - folytatódik a közlemény.

A színház az Indexnek megírta, miért vágott neki a produkciónak aláírt szerződés nélkül: „Mohácsi István próbák alatt formálódó, a házi főpróbára véglegessé váló szövegkönyvét megküldtük az ügynökségnek. Az elkészült előadást előre is [júniusban] megmutattuk a nyíregyházi közönségnek a Szabadtéri Színpadon, nagy sikerrel. Ezután bizakodva vártuk az igazi, kőszínházi bemutatót - biztosak lévén a megegyezésben, tekintettel az előadás magas színvonalára, a Mohácsi alkotópáros szakmai elismertségére, és a minden fél felé vállalt magas jogdíjakra.”

Elmondásuk szerint Molnár Ferenc örökösei az utolsó pillanatban üzenték meg, hogy le kell fújni a bemutatót, mert kizárólag „a darab legszigorúbb értelemben vett eredeti szövegét” engedik volna színpadra állítani. Ez a modern színházban nagyjából értelmezhetetlen elvárás, az átírásaikról ismert Mohácsi testvéreknél pedig pláne.