Szabályos novellát írt Kálmánról, az ablakra kutyaszart kenegető fideszesről egy várbeli momentumos

A 444 stabil működését csak a rendszeres támogatásotok tudja biztosítani. Köszönjük, hogy összedobjátok. Akkor nem tartozunk majd senkinek, csak köszönettel - nektek.

A mostani önkormányzati választási kampány eddig a legkevésbé szólt arról, hogy melyik induló kinek-minek a szellemi-politikai örököse. 

EDDIG.

Most azonban megjelent Tölcsér Borbála budapesti I. kerületi egyéni képviselőjelölt Facebook-novellája, ami a szerzőt és pártját egyértelműen a Nyugat első nemzedéke, Rainer Maria Rilke és a francia lélektani próza örököseként határozza meg.

Cselesen indítja írását a Fidesz-ellenes Összefogás Kaffka Margitja: abból a nyitómondatból, hogy

"Van-e még lejjebb?"

az olvasó sokkal inkább gondolna valami lakossági hangulatú hőbörgésre vagy Lenke nénire a szomszédokból, mint a századforduló nagy prózaírónőjére. Hogy a következő bekezdés már olyan legyen, amire Ignotus is csak csettintene:

"Kálmán - nevezzük így - kellemes vasárnap délutáni sétára indul az I. kerületben, ami közismert polgári jellegéről. A Mária térhez érve, oldalra pillantva meglátja az ellenzék kampányközpontját. Ahogy végignéz az ellenzéki képviselőjelöltek arcán, elönti a méreg, és egy hirtelen ötlettől megrészegülve arra gondol, hogy itt a nagy lehetőség! Végre megtorolhatja minden sérelmét az ellenzéken, és végre alkalma nyílik arra, hogy kifejezhesse nemtetszését."

Na de mi volt az a hirtelen ötlet?

"Átszalad a szemközti bokorhoz annak reményében, hogy néhány gondatlan kutyatulajdonos hagyatékát a bokorban megtalálva eszközt adjon saját kezébe. Az egyik bokor tövében megcsillan a kutyakaki."

Micsoda fölényes írói eszközhasználat! Ahogy Tölcsér a stratégiai ponton beveti a megcsillanó kutyakakit! Micsoda összetett szinesztézia, az érzékek micsoda összezavarása és felfokozása! Erre Charles Baudelaire is földig lengetné az ópiumos szelencéjét.

A Nyugat negyedik nemzedéke: Tölcsér Borbála

A franciás eszközhasználat az írás legfranciásabb szakaszához vezet el, amelyben olyan mélyre jutunk kutyaszarkenegető főszereplőnk lelkébe, amilyen mélyre olvasó eddig talán soha:

"Kálmán izgatottságában remegő kézzel nyúl a táskája felé, hogy találjon egy alkalmas papírlapot a kis csomag megkaparintására, mert hát kézzel azért mégsem nyúlna bele. Amikor rádöbben, hogy csak egy Fidesz szórólap lapul a táskában, azonnal mérlegelni kezd. Vajon felhasználja erre a nemes célra a röplapot? Vagy túl nagy érték az számára ahhoz, hogy belemártsa? Döntésre jut: mindent a cél érdekében! Hiszen a polgármester úr is megmondta: az ellenzék hazudik, vádaskodik, álhíreket terjeszt, ígérget! Nincsen rájuk szükségünk!"

Az ezutáni rész olyan mély kutyaszarfogdosási életismeretről árulkodik, mintha a szerző nem is képviselőjelölt, hanem hivatásos kutyasétáltató lenne:

"Széthajtogatja a kis papírt, és lehajol a kutyagumiért. Miközben felveszi, végigfut rajta az undor. Igyekszik minél kisebb felületen érintkezni a papírlapba fogott anyaggal, és sietve szalad vissza a túloldalra, ahol már várja az ellenség - képek formájában."

Azt hitted, ennél mélyebben nem lehet belebújni valaki más bőrébe-fejébe? Naiv olvasó vagy!

"Tudja, hogy kockázatos az akció, ezért mielőtt belefog a végrehajtásba, gyanakodva tekint körbe - először balra, aztán jobbra. Senki. Célba veszi a főellenség arcát, és alig néhány másodperc alatt egy festő széles kézmozdulataival kidekorálja az üveg mögött megbújó portrét. Hátralép, és saját művét csodálva olyan lelkesedés lesz úrrá rajta, hogy úgy dönt, a maradékkal megkínálja a főellenség csatlósait is."

Szerzőnk zárásként - kapaszkodj - minden eddiginél beljebb hatol Fideszes Kálmán koponyájába:

"Eleget időzött. Amikor végez, odadobja a maradékot és sietős léptekkel indul el hazafelé. Csakúgy kavarognak benne a gondolatok... "Most jól megmutattam nekik! A polgármester úr is biztos büszke rám! Ha én ezt otthon elmesélem, hős leszek! Hajrá Fidesz! Megnyerjük a választást!""

Hogy a novella végére egy "A történet természetesen a képzelet szüleménye" felütéssel induló zárlat kerüljön, amiben irodalmár szerzőnk Laurence Sterne csacsogó modorában magyarázza el, hogy mirők is szóltak az előző bekezdések, hogy a vége úgy csattanjon, mintha magától Rainer Maria Rilkétől kaptunk volna egy jó nagy pofont:

"Igen. Sok mindent másképp látunk.
Igen. Másra adjuk le a szavazatunkat a választáson.

De mikor felejtettünk el végleg embernek lenni?"

Mennyivel jobb ilyen mikronovellákat olvasni, mint hírképen megnézni az ellenzék irodájának ablakára kent kakát? Ennyivel:

És hogy a jó fikciós irodalom adott esetben milyen közel állhat a jó tényirodalomhoz? A novella elolvasása után M. felelős szerkesztő a következő tényekkel ismertetett meg a helyszínnel kapcsolatban:

"A Mária tér régóta küzd a szarral, korábban volt kint egy lefóliázott felirat, hogy "Ne szarj ide! Isten és a rendőrség" 

Hamar összeadtatok annyi pénzt, amennyit egész hónapra célnak kitűztünk
Eddig összegyűlt: 12 millió Forint

Nagyon hálásak vagyunk nektek az eddigi támogatásért, de az újságnak továbbra is szüksége van rátok. Ha terveztél idén támogatni bennünket, de valamiért eddig nem tetted, akkor továbbra is itt a jó alkalom. Minden hozzájárulásotokat az újságra, elsősorban az újságírók és szerkesztők fizetésére költjük. A 444-nek csak veletek együtt van jövője.

Támogasd a 444 szerkesztőségét!

Nélkületek nincs 444

Csak a 444 és a sajtószabadság ügye mellett elkötelezett olvasók támogatása teszi lehetővé, hogy alaposan tudjunk foglalkozni a legfontosabb témákkal.