„Egy aktuális téma állambiztonsági megközelítésben, az 1960-as évekből” - kezdi bejegyzését mindig remek Facebook-oldalán az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, amelyből kiderül, mennyire nehéz munka a titkosszolgálati lesifotózás.

A közzétett iratok egy Magyarországra sűrűn látogató osztrák kereskedővel kapcsolatos hírszerzési dossziéból valók. A III/1-es csoportfőnökség célja az illető beszervezése volt, ennek eszköze volt az

„erkölcsi kompromittálás szexuális aktus konspirált fotózásával.”

Erre Hévízen a Palatinus Szállóban, Győrben a Vörös Csillag Szállodában és Budapesten a Royal Szállodában tettek kísérletet. Vegyes eredménnyel.

link Forrás

Először 1965 augusztusában próbálták meg rejtett kamerával lefotózni, ahogy Ibolya ügynökük lefekszik a beszervezni kívánt férfival a hévízi szállodában. De mint az értékelésből kiderül, „az alkalmazott operatív technika nem hozta meg a kívánt eredményt, mivel a technikai osztály az alábbi hibákat követte el: 

• 1. / Figyelmeztetésünk ellenére rögzített fényképezőgépet szereltek be, amely egy meghatározott pontra irányult. Nem számoltak azzal, hogy a szexuális cselekmény más helyen is történhet - amely be is következett - és akkor használható fényképfelvételek nem készíthetők. 
• 2. / Nem biztosítottak az akció idejére szakembert, a technika beszerelését végrehajtó technikai beosztott, más irányú elfoglaltságára hivatkozva elutazott, beosztottunkra bízva a rögzített fényképezőgép kezelését, aki felkészítettség hiányában nem tudta megvalósítani a fényképezőgép szükség szerinti átállítását, a kívánt fényképfelvételek elkészítését. 

A fenti hiányosságok alapján a készült fényképfelvételek jórészt használhatatlanok, kompromittálási jelleggel nem bírnak.”

A második próbálkozásra 1965 decemberében került sor Győrben. „Az akció során alkalmaztuk a III/E-rendszabályt és a konspirált fototechnikát”, de még az égőket is kicserélték, hogy jobban lásson a kamera. 

Ibolya ügynök „az első emeleten a 117. szobában volt elhelyezve egy karhatalmista őrnagy elvtársnő társaságában”, 

így aztán a férfi kénytelen volt a már jól előkészített saját szobájába vinni.

Az ÁBTL kipontozta a férfi nevét a jelentésben, de az események leírása olvasható: „Rövid idő múlva ... és "Ibolya" megjelentek a 201-es szobában ... a lánynak szánt ajándékokat kicsomagolta és darabonként átadta a lánynak, közben csókolóztak. A lány pongyolában volt, amit ... végig kigombolt, majd tapogatta, csókolta a lány testét. Ezt követően ... is levetkőzött és eloltotta a villanyt, lefeküdtek. A cselekményük ...-ra nézve kompromittáló volt, de nem tudtuk dokumentálni fény hiányában.” 

Másnap jött az újabb kör: „"Ibolya" 15.00 órakor megjelent ...-nál új habszivacs pongyolájában, ami hiányosan volt begombolva. Viselkedésén már érezhető volt, hogy figyelembe veszi az utasításainkat. Próbált kedveskedni ...-nak, aki keresztbe feküdt az ágyakon és úgy tett mintha aludna. "Ibolya" simogatta, csókolgatta, odafeküdt mellé, levetette fehérneműjét, hogy bizonyos részeit láthatóvá tegye ...-nak, de 

minden hiábavaló volt, ... aludt, nem hagyta magát zavartatni.”

Az újabb kudarc után eljött az este: a férfi „a vacsorát befejezve lekapcsolta a csillár égőit és csak a mosdó felett világított egy égő. Ezt követően levetkőzött, lefeküdt az ágyra és magához hívta a lányt. Ami ezután következett ... teljes kompromittálására elegendő lett volna, mert a lány mintha tudta volna, hogy ez kell nekünk, különböző pózokban meztelenül izgatta ...-t.”

A jelentést író Németh Gyula százados ezen a ponton keserűen vonja le a tanulságot: a beszervezni akart férfi talán

„azok közé az emberek közé tartozik, akik nem szeretik a reflektorfényt, amikor szekszuális igényeinek kielégítését végzi.”

Néhány héttel később sikerült felülkerekedni a nehézségeken. „1966 január 27-29. között a tárgyban nevezett ügyében operatív akciót hajtottunk végre a budapesti Royál Szállodában, abból a célból, hogy erkölcsileg kompromittáljuk és szekszuális tevékenységét konspirált fotózással dokumentáljuk.”

Az osztrák férfi „a fenti időpontban 

először tette magáévá "Ibolya" fn. ügynökünket. 

Az eset után kioktatta a lányt, hogy mit kell tennie, ha észreveszi, hogy terhes maradt. Javasolta, hogy akkor menjen el ... dr.-hoz, hévízi ismerőséhez, aki mindenben segítségére lesz.”

A készített felvételek beszervezésénél felhasználhatóak 

- tudósít a sikerről Németh százados, sőt „lehetőséget adnak arra is, hogy ... kompromittálását újabb kombináció segítségével tovább mélyítsük és beszervezhetőségét biztosítsuk.”

Itt konkrétan arra utal, hogy Ibolyának azt kellene mondania az osztrák férfinak, teherbe esett. Az átverésben segítségére lesz, a terhesség tényét megerősíti az osztrák férfi által ajánlott hévízi orvos, ugyanis ő szintén az állambiztonság társadalmi kapcsolata. Ha pedig az abortusz kifizetéséhez az osztrák valutát akar becsempészni az országba, akkor ez újabb zsarolási eszköz lehet.

A továbbiakról nem közöl már dokumentumokat a levéltár, de azt hozzáteszik, hogy

a beszervezés sikeres volt, az ügynököt 1966 és 1983 között foglalkoztatta a hírszerzés.