• A 2019-es önkormányzati választáson Budapest ellenzéki főpolgármestert választott.
• A budapesti 23 kerületből 14 ellenzéki polgármestert választott.
• A 23-ból 10 megyei jogú városban ellenzéki polgármester győzött.

Az ország első, harmadik, negyedik és ötödik legnagyobb városa (Budapest, Szeged, Miskolc, Pécs) is az ellenzék kezére jutott. A második legnagyobban - Debrecenben - nem volt összefogás. 

Öt éve csak három megyei jogú városban és hat budapesti kerületben győzött ellenzéki polgármester. A mostani eredmény számukra sokkal jobb mint a 2014-es, Budapesten a közgyűlésben is többséget szereztek.

Az eredmények azt mutatják, hogy az ellenzéki összefogás működik. A Fideszt a nagyvárosokban le lehet győzni. 

Sok kudarc és sok vita után kipróbálták

Először fordult elő most, hogy a városok túlnyomó többségében az ellenzéki pártok közös jelölteket indítottak, vagy legalább nem indítottak egymás ellen jelölteket. 

Így először látszik a választás eredményén, hogy nagyjából ugyanannyi ember szokott szavazni a Fidesz ellen, mint mellette. Csak az ellenzékre adott szavazatok eddig szétaprózódtak, és ezért a Fidesz óriási fölénnyel megnyerte a választásokat. Most viszont látszik, hogy a legnagyobb városokban a Fidesz szavazói az összes választóhoz képest kisebbségben vannak.  

2012 óta tartott a szenvedélyes vita az ellenzéki oldalon, hogy szükséges-e és értelmes-e egy ilyen széles összefogás. Az ötlet támogatói azt mondták, hogy nincs más mód a Fidesz hatalmának megtörésére, és ráérnek az ellenzéki pártok akkor versengeni egymással, ha legyőzték a Fideszt. Az összefogás ellenzői szerint viszont a pártok közötti ideológiai különbségek értelmezhetetlenné teszik az ilyen szövetséget. 2019 őszére a vita először dőlt el az összefogáspártiak javára.

Öt országos választás (két parlamenti, két EP és egy önkormányzati) tapasztalatai bizonyították, hogy a mostani rendszer ellehetetlenítette a versenyt az ellenzéki térfélen belül. A 2010 óta eltelt idő, és a sok kudarc jórészt elsimította azokat az érzelmi és személyes sérelmeket is, amelyek fontos akadályai voltak az összefogásnak.

Az ellenzéki politikusok kénytelen-kelletlen, de alkalmazkodtak ahhoz, hogy végletekig megosztottan kétpólusúvá vált a magyar társadalom. Egészen leegyszerűsítve Orbán Viktor támogatóira és elutasítóira osztódott.

Nem centrális már az erőtér 

A Fidesz 2006 ősze óta tartó fantasztikus győzelmi sorozata többek között a "centrális erőtér" koncepciójának volt köszönhető. A rendszer lényege az volt, hogy az ellenzék egy része a Fidesztől balra, a másik része jobbra állt, és egyik oldal sem tudott akkorára növekedni, mint a Fidesz.

A rendszer 2018-ra ideológiai szempontból már nem működött, mert a tavalyi Jobbiktól a Fidesz valójában már jobbra állt. A felosztás viszont maradt, mert a Jobbik és a baloldali pártok közötti távolság akkor még áthidalhatatlannak bizonyult, ráadásul tavaly még a baloldalon is jelentős volt a rivalizálás a pártok között ahhoz, hogy országos szintű összefogás jöhessen létre. 

A mostani előretörés létfontosságú az ellenzék számára. Ha most sem sikerült volna jelentős pozíciókat szerezni, feladatot kapni, akkor az a Fideszen túli politika teljes kiüresedésével fenyegetett volna. 

Óriási mozgósítás volt

A mostani kampány sok tekintetben különlegesen durva volt. A kormánypárti sajtó - ami a hazai újságok, tévék és rádiók túlnyomó többségét jelenti - súlyos hazugságoktól sem visszariadva kampányolt a kormánypárt jelöltjei mellett. Osztogatásokkal, rendőrségi fenyegetésekkel, közvélemény-kutatásoknak álcázott propagandával is próbálkozott a kormányoldal. Ráadásul a kezükre játszott, hogy a legtöbb hivatalban lévő polgármester már 9 éve az ő emberük volt, és Magyarországon a hivatalban lévő városvezetőkre mindig is szívesebben szavaztak az emberek, mint valaki újra, ismeretlenre. 

A túloldalon pedig az összefogás körüli alkuk majdnem minden energiát elvittek, sokszor különböző logók és szervezetek nevében sikerült csak ellenzéki jelölteket állítani, az "ellenzéki blokk" általános szimbólum, közös vezetők nélkül állt ki. De így is sikerül a kampány végére tudatosítani a kormány-ellenes választók körében, hogy az összefogás létrejött. A győri polgármesterről kínos videót megjelentető ismeretlen szivárogtató is segíthette talán az ellenzék kampányát, bár Borkai Zsolt Győrben győzni tudott, ami arra utal, hogy a kompromittáló anyagnak legfeljebb korlátozott hatása lehetett. 

A magas részvételi adatok azt jelzik, hogy mindkét oldal sikeresen mozgósított. A sokszor már obszcén kampány indulatokat, érzelmeket szabadított fel. A hódmezővásárhelyi rendkívül magas részvétel is mutatta, hogy a kiélezett feszültség meghozza a szavazási kedvet.

Lehet ebből még valami?

Nagy kérdés, hogy a mostani összefogást tovább lehet-e vinni. Az önkormányzati választás rendszere sokkal inkább ad lehetőséget egy ilyen széles szövetség felépítésére, mint a parlamenti választás, ahol a frakciók létszáma sorsdöntő kérdés.

Fontos lesz, hogy kiderüljön, az ellenzék által átvett települések új vezetői hogyan boldogulnak, és mennyire lesznek képesek a sokfelől összejött ellenzékiek együttműködni. A leglátványosabb és ezért legfontosabb kísérlet Budapesten jön, ahol a közgyűlésben is többsége lesz Karácsony Gergelynek, az új főpolgármesternek.

Sok vita jöhet még a 2022-es választásig. Egy dolog azonban most kiderült: összefogással a Fidesz megszorítható.