„Olyan régen voltunk együtt, hogy nem tüntetünk, hanem kiállunk valami mellett” – kezdte első október 23-ai beszédét főpolgármesterként Karácsony Gergely, amivel össze is foglalta, mitől volt egészen szokatlan ez az este a Városháza előtt, már azon kívül, hogy az eddig lezárt parkolóban osztályvezető-helyettesek autói helyett emberek álldogáltak.

A rendezvény lineupja Hajós Andrással, Valahol Európában-énekléssel, Göncz Árpád-idézetekkel, és szórványos „köztársaság!”-skandálással ugyanis elég hasonló volt az utóbbi évek szinte bármelyik közepes méretű ellenzéki megmozdulásához. Csak éppen most nem a reménytelen ellenzéki lét, hanem egy választási győzelem után még mindig kitartó hangulat volt a keret.

És ez érezhetően jólesett a résztvevőknek, akik közül sokan hosszú idő után először mentek ki nyilvános politikai rendezvényre.

„Mennyire jó, hogy míg október 23-án lőni kellett, most elég volt szavazni”

– mondta még Karácsony előtt Hajós András, aki valójában visszatért ide: a kétezres években Demszky Gábor főpolgármestersége alatt a Városháza sajtóosztályán dolgozott. (Ezt fel is emlegette.)

„Nem is értem, miért az öltönyösöket hívják a műsorokba szakérteni, egyik se találta el az eredményt. Én két éve megmondtam a Gergőt” – mondta Hajós, aki valóban hosszú ideje Karácsony hangos támogatója, a színpadra pedig biciklivel a vállán lépett fel. „Végre lehet dolgozni egy jobb városért, most jön pár év, amíg meg lehet csinálni” – mondta Hajós, ugyanakkor szerinte „Budapest nem selyemzsinór az ország miniszterelnökének, de nem is létra a következő miniszterelnöknek”.

A verses-zenés betétek után (feat. Hernádi Judit, Petri-szavalás és Cseh Tamás-feldolgozás, a válasz pedig a mindenki fejében most megforduló kérdésre: nem, slam poerty nem volt) színpadra lépett Karácsony, és azt mondta:

„Tíz napja a választáson megállítottuk a romlást, az értékvesztést.”

Szerinte a mai nap a köztársaság újjászületésének a napja is, pedig a köztársaság harmincadik születésnapja majdnem elmaradt, miután nyolc éve hivatalosan kikerült az ország nevéből. (Erre jött a szórványos kórus.) 

Karácsony szerint két célja van főpolgármesterként, amik közös célok lehetnek azokkal is, akik nem rá szavaztak: „tegyük Budapestet Kelet-Közép-Európa legélhetőbb és legzöldebb városává, és tegyük a szabad, köztársasági Magyarország legfőbb központjává.”

Budapest nem lehet önző, legyen minden magyar fővárosa, mondta, és külön kitért az önkormányzati választások után újra felszított Budapest-vidék ellentére: „Ne dőljenek be azoknak, akik össze akarják veszejteni minket, budapestiek és vidékiek összetartoznak.”

Karácsony szerint ‘56-ban, ‘89-ben és most is azt akarták az emberek, hogy a köztévében ne hazudjanak a képükbe a saját pénzükből, a vezetők szolgálják az ország gyarapodását, Kelet helyett pedig Nyugat felé fordítsák az országot. „A szabadságvágy mindig újra utat tör magának.”

A köztévé, a jog, az igazság, nem lehet csak az egyik, vagy másik oldalé, mondta, majd beharangozta a beszéde után kezdődő koncertet: 

„Ahogy a Quimby sem.”

(Ezzel valószínűleg megelőlegezte a következő napok érdekfeszítő publicisztika-csatáit arról, hogy oké-e, ha a Quimby fellép ezen a politikai rendezvényen.) Több emberséget, kevesebb kilakoltatást, több zöldet, kevesebb betont, több CT-t, kevesebb stadiont, sorolta Karácsony, utóbbinál jött az éljenzés, majd egy kisebb elszólás:

„kevesebb... sőt, semmilyen mutyi”,

mondta, bár a valóság ismeretében még az első is merész célkitűzés.

Beszédében volt néhány elem, ami mögül kilógott a kreatív-szövegírócsapat megszaladt keze („a lentről indult vezetők lenéznek ránk”, és főleg „nem a hatalom embereire, hanem az emberek hatalmára van szükség”), tett viszont gesztust a Párbeszéd aktivista hátterének, amikor azt mondta: „Budapest a választáson azt üzente, semmit rólunk nélkülünk”. Ez nyolc éve a diáktüntetések jelmondata volt, és az akkori hallgatói hálózatosok valószínűleg nem látták jönni, hogy ezt egyszer a főpolgármestertől hallják majd vissza.

És bejelentette, hogy közpark lesz a Városháza eddigi zárt parkolójából.

Aztán jött a Quimby, ami a lezárt Kiskörúton kivetítőről lehetett követni. A Nagykörút lezárt részén ezen az estén a szélsőjobboldali Légió Hungária vonult.