Egy brit város mutatja meg, hogyan képzelhető el a gazdaság a globális kapitalizmus korszaka után
2019 szeptember 01., 16:08
Bevásárló közösségként indultak, de az egész gazdaságot megváltoztatnák
- Egy átlagos héten nagyjából 150 család asztalára biztosan helyi termelőktől származó élelmiszerek kerülnek Nyíregyházán. Ők mind a helyi bevásárlóközösség, a Nyíregyházi Kosár rendszeres vásárlói.
- A Kosár mára az ország egyik legnagyobb bevásárlóközössége lett, a szervezői egy ideje pedig országszerte képzéseken adják tovább tapasztalataikat, abban bízva, hogy minél több helyen indulnak el majd hasonló kezdeményezések. Ugyanis szerintük nem elég fenntartani egy ilyen boltot, hanem sokkal nagyobb léptékű változásokra lenne szükség.
- Zalatnay Lászlóval, a Nyíregyházi Kosár közösség egyik szervezőjével beszélgettünk.
2012-ben baráti beszélgetésekből nőtt ki a bevásárló közösség ötlete: Nyíregyházán ekkor indult egy beszélgetéssorozat, amely Zalatnay László elmondása szerint a helyi kulturális kreatívokat célozta. Azt a réteget, amelyik egyetlen politikai táborba se tud betagozódni, de közben aktívak, szociálisan érzékenyek, és sokan közülük egyedül érzik magukat. Hamar kiderült, hogy ez a felhívás sokakat megszólított, találkozóról találkozóra egyre többen lettek. A beszélgetéseken folyamatosan dobtak be új témákat, és pár találkozó után kiderült, hogy az élelmiszer volt az a kérdés, ami mindenkit foglalkoztatott. Innen már csak egy lépés volt a bevásárló közösség ötletének felvetése.
”Amikor helyben összeállnak emberek és elkezdenek közösen kitalálni valamit, akkor rengeteg kihasználatlan kapacitás és erőforrás tud megmozdulni” – meséli a kezdeti időszakról Zalatnay. Az első öt-hat hűtőszerkényt például mind úgy szerezték, hogy valaki felkínálta a már nem használt eszközét, és ugyanígy, ingatlanokhoz is többször felajánlások révén jutottak. A Kosárnak ugyanis viszonylag gyakran van szüksége új központra, a folyamatos növekedés miatt gyorsan kinövik az aktuális helyüket. Most egy bezárt kisebb ABC-t bérelnek, és bár csak áprilisban költöztek ide, már ez is kezd kicsi lenni.
A Kosárba jelenleg 40-60 termelő szállít be, a szám szezonálisan változik. Induláskor még a Kosár önkéntesei keresték meg a termelőket a piacon, de most már jellemzően a termelők jelentkeznek. Nem is tudnak mindenkit bevenni, új hely csak akkor nyílik, ha valamelyik termék épp hiánycikk. Mint Zalatnay meséli, kezdetben voltak ugyan termelők, akik rögtön értették, hogy miről van szó, és lelkesen belevágtak, de sokan gyanakvóak voltak. Volt, aki az együttműködés szótól lett ideges, mert korábban többször vágták már át együttműködési lehetőséget ígérve.
„Sok szélhámosság történt már a magyar mezőgazdaságban, és a termelőknek nincs érdekképviseletük, azt gondolják, hogy egymás ellen kell küzdeniük, pedig valójában ők nem egymás konkurenciái”
– mondja erről Zalatnay, aki arról is beszélt, hogy a hat évnyi közös munkának hála ma már a termelők között vannak, akik kifejezetten büszkék rá, hogy a Kosár beszállítói. Nyíregyháza 117 ezer lakosából a Kosár jelenleg nagyjából 150-170 családot lát el élelmiszerrel, ez még nem az a szint, amikor egy termelő csak ebből meg tudna élni, így a legtöbben járnak piacokra is árusítani. De olyan termelő már akad, akinek a Kosár lett a fő bevételi forrása, ahogy olyan is, akinek régen más munkát is kellett vállalnia a mezőgazdaság mellett, míg ma már főállású gazda lehet.
A hűség az alapja
A Kosár központi eleme egy webshop, ahova a termelők maguk tölthetik fel, mit kínálnak éppen, a vásárlók pedig szerda éjfélig kiválaszthatják, hogy mire van szükségük. Csütörtökön a termelők megkapják a rendelést, péntek délelőtt pedig leszállítják a Kosár központjába. A Kosár önkéntesei átveszik a termékeket a nyugtákkal együtt, és ezt már ők adják tovább a vásárlóknak, akik délután kettő és hat között érkeznek. Lényeges elem, hogy a Kosár önkéntesei nem veszik meg a termékeket a termelőktől, hiszen akkor odalenne az őstermelőknek járó áfamentesség, csupán átveszik azokat, ennek kereteit a honlapjukon elérhető szerződések biztosítják.
Egy átlagos pénteken 15-18 önkéntes segíti a Kosár munkáját, és mint Zalatnay fogalmazott, ez a legnagyobb támogatás, amit kaphatnak: hogy évek óta számos ember ingyen biztosítja a munkaidejét a projekt számára. Mint mesélte, nagyon jó önkéntes csapatuk jött össze, vannak köztünk nyugdíjasok, de aktív korúak is, cégvezetők, gazdálkodók és vállalkozók, akik tudják úgy alakítani a munkaidejüket, hogy péntekenként ráérjenek.
A közelmúltban több csoportos beszélgetést szerveztek a termelőkkel, illetve a vásárlókkal, így derült ki a számukra, hogy a vevők számára elsősorban nem is az ár, hanem az ár/érték az igazán fontos mutató: a Kosárba járó vevők hajlandóak megfizetni a jó minőséget, ha tudják, hogy a tojást tojó csirke valóban kapirgált. És ráadásul szerinte az sem igaz, hogy a helyi termékek drágábbak lennének a szupermarketekben és multiknál kapható árukhoz képest: Zalatnay szerint a multik trükkje annyi, hogy mindig van pár kirakatba kirakott termék, melyet beszerzési áron árusítanak, a vásárlók emiatt betérve pedig minden mást is ott vesznek meg, és a végén egyáltalán nem járnak jobban, mintha a helyi gazdák termékeit vették volna meg.
Zalatnay mesélt arról is, hogy más városok piacairól ismerni olyan eseteket, hogy az árusok között akadnak olyanok, akik őstermelőként hivatkoznak magukra, de közben a nagybani piacon veszik meg a külföldről hozott termékeket és azt adják tovább. A Kosárban ezt nem tudnák megcsinálni: a termelőknek szerződéskötéskor vállalniuk kell, hogy nyitott gazdálkodást folytatnak, azaz a Kosár tagjai időnként meglátogatják őket. Ezekről a látogatásokról fényképes beszámolók születnek, és mint Zalatnay meséli, vannak Nyíregyházán, akik ugyan nem vásárlói a közösségi boltnak, de a blogjuk beszámolója alapján keresik meg a termelőket a piacon.
A vásárlók és a helyi gazdák összeismertetése amúgy is célja a projektnek: bár a vevők nem közvetlenül a termelőktől veszik át a termékeket, hiszen akkor a gazdáknak az egész péntek délutánjukat erre kéne áldozniuk, de időnként péntekre meghívnak egy-egy termelőt, aki kóstolót tarthat az érkező vevőknek.
Zalatnay elmondása szerint a Kosár egy sokszereplős üzleti modellt valósít meg: a termelőnek a piacot adják, a vásárlónak a jó minőségű élelmiszert, míg az önkénteseknek azt a társadalmi küldetést, amiért létrejöttek. És szerinte épp ez lehet az egyik titka annak, hogy a Kosár hat év után is tud önkéntes munkával működni. Mint meséli, Csányi Vilmos írja egyik könyvében antropológusok megfigyelése alapján, hogy ha emberek csoportja közös akciókat hajt végre, ehhez közösen határozzák meg a szabályokat és közös hiedelmeket is ápolnak arról, hogy miért vesznek részt ebben, akkor megszületik a negyedik tényező, a hűség. „Az, hogy a csoportérdeket a saját érdekem elé helyezem, hogy pénteken nem az egyéb dolgaimat intézem, hanem jövök, és segítek.”
Sokkal gazdagabbak vagyunk, mint amit gondolni szoktunk
Zalatnay szerint a Kosár sikerének egyik kulcsa, hogy a projektben résztvevők nem elégedtek meg azzal, hogy csináltak egy hulladékmentes közösségi boltot, és tudják, ennél többre lesz szükség, struktúrát is kell váltani.
Mint fogalmazott, most egy olyan termelési és fogyasztási struktúra működik, mely miatt annak az élelmiszernek a kilencven százaléka, amit az emberek Nyíregyházán vagy mondjuk akár Győrben és Pécsen megesznek, nem a helyi gazdaságokból származik. Ha pedig nem helyből származik az élelmiszer, annak nem csak a környezeti lábnyoma óriási, de ráadásul a helyi gazdaságból viszi el a pénzt.
Mint mesélte, egy ideje számításokat végez arról, hogy mekkora lehet a nyíregyházi élelmiszerpiac. Mivel a KSH ezt nem tartja nyilván, ezért saját fapados számítási módszert dolgozott ki. Azzal számolt, hogy egy nap egy ember, ha megteheti és ha normálisan akar étkezni, minimum 2000 forintot elkölt élelmiszerre. Megszorozva a napok és a lakosok számával, Nyíregyházán évi 85 milliárd forintos élelmiszerpiac jött ki, míg az Észak-alföldi régióban ez évi 1200-1500 milliárd forintos nagyságrend.
„Ha ennek a pénznek a 90 százaléka elhagyja a régiót, azt azért megérezni. A helyi gazdaságba fordított pénz ugyanis helyben forog, abból lesz munkaerő is, míg most csak egy hatalmas pénzszivattyú működik”
– mondja Zalatnay, aki szerint persze a globális gazdaság révén érkezik is pénz a régióba, de minden számítása szerint ennek összege bőven elmarad a kieső bevételekhez képest. Az Észak-alföldi régió ráadásul az EU tíz legszegényebb régiójának egyike, a mostani hétéves ciklusban pedig kevesebb mint 300 milliárd forintnyi területfejlesztési forrás jut ide, miközben az az éves veszteség sokkal nagyobbnak tűnik, amit az okoz, hogy nem helyben megtermelt élelmiszert fogyasztanak az itt élők.
„Ilyenkor döbbenünk rá, hogy még mindig milyen gazdagok vagyunk. De mivel ez a pénz nem marad itt, a fiatalok sem maradnak itt, nincs technológiafejlesztés, nincs pénz a minőségi tudás kialakítására, a termelőnek arra, hogy regenerálódjon, csak dolgozik és dolgozik állandóan” – mondja Zalatnay, aki szerint a megoldás a gazdasági struktúrák újraalakításában rejlik. Efféle gondolkodások a világ több részén is zajlanak, és hasonló programot kezdett el nemrég a brit Preston városa is, melyről hosszabban is írtunk.
A munkája szerint vállalatoknak tréningeket tartó Zalatnay pár évvel ezelőtt részt vett egy középiskolai előadássorozaton, közel 100 iskolában beszélt a diákoknak. Mint meséli, az első kérdése mindig az volt, hogy aznap a diákok hány vidám emberrel találkoztak, és hogy szerinte ezek az emberek fiatalon ilyen felnőttkorról álmodtak-e. Majd rátért arra, hogy a teremben élők közül ki akar külföldre menni. Átlagosan a diákok 70 százaléka tette fel ilyenkor a kezét.
Ennek a helyzetnek a megváltoztatását a helyi gazdaságok megerősítésében látja, de persze tudja, hogy a Kosár egy nagyon apró szereplő, olyan mintha bolhát hasonlítanánk össze egy elefánttal. De ennek ellenére mennek előre, mert szerinte csak így érhető el változás:
„Az alapvető hozzáállás nálunk, hogy nem nagyon foglalkozunk mások hatókörével. Ha ugyanis másokéval, például a kormányéval foglalkozunk állandóan, akkor a sajátunk leépül, egyre kevesebb dolgot tudunk mi elintézni. És oké, egyelőre kicsik vagyunk, de nézzük meg, mi az, amit meg tudunk csinálni.”
A Kosár egyik célja, hogy a náluk megtalálható termékekkel egy teljes háztartást ki lehessen szolgálni: jelenleg zöldségek és gyümölcsök mellett húst, fűszereket, tejet és kenyeret is forgalmaznak, de terveik szerint idővel a tisztálkodáshoz és az öltözködéshez is kínálnak termékeket. Közben pedig igyekeznek minden hulladékot kivonni a rendszerből. Amit lehet, újrahasznosítanak, a műanyagzacskók helyett pedig régi függönyökből varrt zsákokat használnak.
Tojásjegyek
Zalatnay szerint hangsúlyos elem a működésükben, hogy tanulóközösségként jöttek létre, rendszeresen megállnak és visszanézve átbeszélik, mi nem működik tökéletesen, mit lehetne másképp csinálni. Előfordult például, hogy pár termelő trükközött, drágábban adta termékét a Kosárban, mint amennyiért a piacon árulta azokat, emiatt pedig elterjedt, hogy a Kosár drága, és csökkenni is kezdett a vevők száma.
Erre válaszul bevezettek egy önkéntes árgarancia-rendszert: a termelőknek felkínálták a lehetőséget, hogy vállalják, nem adják drágábban a terméküket náluk, mint bárhol máshol, ha meg igen, akkor a különbséget visszatérítik a vásárlóknak. A felkínált szerződésmódosítást az elmúlt évek kosaras forgalmának statisztikájával együtt küldték ki a termelőnek, és végül a legtöbben vállalták az árgaranciát.
Mint Zalatnay fogalmazott, itt sem arról van szó, hogy a trükköző termelők rossz emberek lettek volna, egyszerűen csak a magyar mezőgazdaságban dolgozók sokszor rákényszerülnek a hasonló húzásokra, mert magukra vannak hagyva, nincs közös érdekképviseletük. Szerinte a Kosár épp arra is jó, hogy megértesse, a vevő és a termelő nem ellenfele egymásnak.
A közös tapasztalatszerzésre és bizalomépítésre példa az az eset, amikor hiánycikk volt a jó minőségű tojás Nyíregyházán, és egy termelő jelezte, hogy szívesen tartana rendes körülmények között tyúkokat, de nincs pénze a szükséges beruházásokra. Több mint 600 ezer forintot ekkor a Kosár tagjai dobtak össze, tojásjegyek formájában: 5 és 50 ezer forint közötti jegyeket vásároltak, a termelő pedig ebből megépítette az ólat, illetve megvette a tyúkokat, és akinek volt jegye, az utána tojásban kapta vissza a befizetett pénzét. Mint Zalatnay mondta, kamatot nem számoltak, a kamat ugyanis ebben a felállásban maximum az volt, hogy a vevők jó minőségű tojást kaptak, melyhez máshogy nehéz lett volna hozzájutniuk.
Továbbadni ezt a tudást
A Kosár nem számol fel jutalékot a náluk értékesített termékekért, a tranzakció kizárólag a vevő és a termelő között zajlik, de mind a vásárlók, mind a gazdák támogathatják adományokkal az önkénteseket összefogó egyesületet, és ebből évek óta befolyik annyi pénz, hogy az éves kiadások, például a rezsi vagy a könyvelő bére, fedezve legyenek.
Időnként szerveznek tematikus gyűjtéseket is, legutóbb egy szoftverre: a Nyíregyházi Kosár ugyanis támogatást nyert a Baptista Szeretetszolgálat által koordinált No Planet B nevű pályázati konstrukcióban. Saját projektjében a Kosár országszerte bevásárlóközösségek beindítását segíti, és a projekt megvalósításában szükségük van önrészre. A cél az, hogy legyen egy olyan speciális Kosár webshop szoftver, mellyel könnyen lehet majd a gazdákat és a vevőket összekötő webshopot üzemeltetni.
Emellett a projekt keretében Zalatnayék országszerte előadásokat tartanak arról, hogy hogyan lehet bevásárlóközösségeket létrehozni. Mint mesélte, az általa tartott előadásokon azt tapasztalta, hogy a problémák mindenhol hasonlóak: a fiatalok elmennek, a helyi gazdaság pedig stagnál. Eddig is több városban működtek kisebb-nagyobb sikerrel hasonló kezdeményezések, de az előadássorozatnak is köszönhetően hamarosan több helyen is új bevásárlóközösségek indulhatnak majd el.
Jelenleg kétféle előadást tartanak, az egyiken a bevásárlóközösségekkel kapcsolatos praktikus tudnivalókat beszélik át, a másikon közösségek létrehozása és megerősítése a cél. Zalatnay elmondása szerint az egyik fő üzenetük ezeken a tréningeken, hogy egy bevásárlóközösség elindítása nem féléves történet: éveken át zajló tanulási folyamat alatt szilárdul meg az a bizalom, ami ezt tudja aztán vinni tovább.
A másik kiemelt feladat az összefüggések elmagyarázása: „Nagyon fontos, hogy az emberek értsék, ez nem csak arról szól, hogy veszek magamnak jó paradicsomot, hanem komolyabb mélysége van ennek a történetnek.” Zalatnay szerint a segítség és a közös gondolkodás azért is nélkülözhetetlen, mert különben a hasonló projektek könnyen bedőlnek. Ha ugyanis nincsenek világosan lefektetve az egyéni célok mellett a társadalmi célok is, akkor a résztvevők hamar úgy érezhetik, hogy munkájukért nem kapnak elismerést, ez pedig könnyen konfliktusokhoz, vezethet jó szándékú emberek között is.
A most folyó képzések és hálózatépítés hosszútávú célja az, hogy alakuljanak erős helyi bevásárlóközösségek és jöjjön létre a hazai bevásárlóközösségek hálózatos együttműködése. Egy ilyen hálózatban a rendszeres tudásmegosztás, a közös marketing és a közös minőségbiztosítás tovább erősítheti a helyi kezdeményezéseket. És a Nyíregyházi Kosár munkatársai szerint ez már valóban alapja lehet a helyi gazdaságok megerősödésének.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.