• Évente bizonyítványt ír az Európai Bizottság a tagállamokról, a magyar értékelésen dolgozók csapata éppen ezekben a napokban tájékozódik Budapesten.
• A jelentések évek óta visszatérő eleme, hogy a magyar kormány túl sokat költekezik, ahelyett hogy spórolna. így a magyar bizonyítványok az alapjai a 2018 óta tartó „jelentős elhajlás eljárásnak”, aminek keretében éppen most szerdán állapították meg Brüsszelben, hogy a magyar kormány a füle botját sem mozgatja.
• A háttérben alapvető közgazdasági vita van Brüsszel és Budapest között. A brüsszeliek szerint jó időkben kell spórolni, és rossz időkben költeni. A magyar kormány szerint addig kell nyomni a gázt, amíg csak lehet.
• A mostani tényfeltárók egy másik nagy általánosabb vita miatt is érzékeny helyzetben vannak. A brüsszeliek szerint a jogállamiságról, szociális ügyekről is kell szólnia a jelentésüknek. A magyarok szerint nem kéne. 
• Utóbbi vita azért élesebb, mint eddig, mert a nyugatiak és északiak az ilyen jelentésekhez kötnék 2021 után a szegényebb tagállamok támogatását.   

Az Európai Bizottság minden évben minden tagállamáról országjelentést készít, és ajánlásokat is fűz a megállapításaihoz. A rendszert 2011-ben vezették be, válaszul a 2008-as válságra. A cél az volt, hogy a brüsszeli szakemberek időben rászólhassanak a túlköltekező tagállamokra, hogy ha megint válság lesz, akkor azt könnyebb legyen kezelni. Ne fordulhasson elő megint, hogy egyes országok brutálisan eladósodnak, és a közös pénz miatt azok is ráfázzanak, akik egyébként elővigyázatosak voltak. Éppen e logika alapján az új rendszer csak az eurót használó országok felé igazán szigorú, ők végső soron pénzbüntetést is kaphatnak, ha a brüsszeli ellenőrzés által feltárt gazdaságpolitikai hibákat az Európai Tanács is osztja. 

A jelentéseket és ajánlásokat ugyanakkor elkészítik az eurózónán kívüli országok számára is. A Magyarországról szóló következő jelentésen dolgozó stábból mintegy 20 bizottsági munkatárs vizsgálódik ezekben a napokban Magyarországon, és leginkább arról érdeklődnek, hogy az előző évi ajánlásaik nyomán milyen intézkedések történtek. A válasz jellemzően az szokott lenni, hogy „alig valami”.

Alapvetően két nagy vita van az eljárással kapcsolatban Magyarország és a bizottság között. Információink szerint egyikben sincs előrelépés az idén, és már tavaly is ugyanezen két ügyben mentek a viták.

Jelentős Elhajlás Eljárás

A 2017-es költségvetés esetében állapította meg először a bizottság, hogy Magyarország veszélyesen túlköltekezik. Ez alapján indult 2018-ban „jelentős elhajlás eljárás”, ami a mai napig érvényben van. Utoljára most szerdán állapította meg az Európai Bizottság, hogy a magyar kormány nem tett lényegében semmit sem a probléma megoldása érdekében. 

Az eljárás alapja, hogy a bizottság szerint Magyarország ugyan nem költekezik olyan brutálisan, hogy abból túlzottdeficit-eljárás következzen (ez alapján a zónán kívülieket is pénzbüntetésre lehet ítélni, és a 3 százalékos GDP-arányos költségvetési hiány túllépése esetén indítják el), de olyan tendenciák látszanak, amelyek nyomán veszélyesen eladósodhat az ország. 

Nagyon leegyszerűsítve a bizottságnak az a baja, hogy Magyarország tücsökként viselkedik, amikor hangyának kellene lennie. 

Azaz most, amikor jól megy a gazdaság, tartalékolni kellene nehezebb időkre, és vissza kellene fogni a nagy állami beruházásokat, hogy ha beütne a válság, akkor legyen mihez nyúlni, és akkor kellene állami megrendelésekkel segíteni a gazdaságot. Például akkor érdemes nagy stadiont építeni, amikor bajban van az építőipar, és nem akkor elvonni kapacitásokat, amikor a magánszférából is volna megrendelés. 

A magyar kormány ezt az ortodox közgazdasági hozzáállást alapból vitatja. A budapesti vezetés meggyőződése, hogy addig kell tövig nyomni a gázt, amíg lehet, és ki kell használni a mozgásteret, a pénzbőséget, és így gerjeszteni a növekedést. 

Ennek a vitának nem látszik a feloldása. A bizottság az eljárás keretében rendre megállapítja, hogy a magyar kormány nem hajlandó többet spórolni – évről évre konkrét ajánlásokat tesznek, általában a GDP 1 százaléka körüli spórolást javasolva. A bizottság ilyenkor értesíti a tagállamokat tömörítő tanácsot, amelyik rendre elfogadja a bizottsági javaslatot, és felszólítja Magyarországot a spórolásra. Ez utoljára idén nyáron történt meg. 

Ezután a bizottság ismét megállapítja, hogy a magyar kormány semmit sem tett, megint a tanácshoz fordul, az megint felszólít, és ez így megy tovább, talán az idők végezetéig. 

Elvben ebben az eljárásban nem nagyon van mód a magyar kormányt rákényszeríteni a kiigazításra, bár azzal, hogy a közös szabályokat Magyarország elfogadta, be kellene azokat tartania akkor is, ha közvetlen szankció nem jár ebben az esetben. Egy magas tisztséget betöltő bizottsági tisztviselő még tavaly a 444-nek azt mondta erről: „Mindig lehet alkudozni, de a teljes elutasítással nem nagyon tudunk mit kezdeni. Vannak az EU-ban szabályok, mi ahhoz tartjuk magunkat, ezekből tudunk kiindulni.”

Lehet itt korrupcióról beszélni?

Az országjelentésekkel és ajánlásokkal kapcsolatban kezdettől van egy általános problémája is a magyar kormánynak: miért van benne szó korrupcióról, az igazságszolgáltatás helyzetéről, oktatásról, szociálpolitikáról, egészségügyről? A magyar kormány szerint az egész ajánlási rendszert a költségvetési politika ellenőrzésére találták ki, és a tagállamok szuverenitását sérti, hogy a „brüsszeli bürokraták” mindenbe bele akarnak szólni, mindenről meg akarják mondani, hogy mit kellene csinálni.

A bizottság álláspontja ezzel szemben az, hogy nem életszerű szétválasztani a szakpolitikákat a gazdaság helyzetétől, mert egy ország gazdasági ereje, versenyképessége alapvetően függ attól, hogy például a cégek mennyire számíthatnak tiszta versenyre, pártatlan bíróságokra, milyen a közbeszerzések átláthatósága, a közoktatás ad-e lehetőséget a legszegényebbek felemelkedésére, stb. Úgyhogy a bizottság ilyen témákkal is foglalkozik, Magyarországon is. 

A magyar kormány szerint főleg a korrupció esetében rossz szempontrendszer alapján kritizálnak a brüsszeliek, amire utóbbiak azt mondják, hogy a tagállamok összehasonlítására alkalmas, a nemzetközi kutatásokban bevett módszereket használnak, de ha a magyarok tudnak jobbat ezeknél, akkor álljanak elő más metódussal. 

A vita a magyar jogállamiságot érintő ügyekben szintén évek óta fennáll, csakhogy most nagyobb a tétje, mint eddig. A legtöbb tagállam ugyanis szeretné, ha a 2021-ben induló, hétéves költségvetési ciklus idején a kohéziós támogatások kifizetésének egyik feltétele lenne a jogállamiság kielégítő helyzete. Különösen az EU legnagyobb befizetője, Németország szorgalmazza ezt nagyon, de az északi és nyugati tagállamok többsége is osztja az elképzelést. A javaslat két legnagyobb ellenzője Magyarország és Lengyelország. 

Valamiféle jogállamisági feltétel szinte biztos lesz a következő költségvetésben, a nettó befizetők ezt át fogják erőltetni, és a bizottság és a parlament is ezt akarja. A kérdés leginkább az lesz, hogyan lehet mérni a jogállamisági követelményeket. A magyar álláspont szerint egyébként sehogy, de ha már muszáj ezzel foglalkozni, akkor azt ne EU-s intézmény, hanem a tagállamok által delegált tudósok vizsgálják, és az országok egymást méricskéltessék velük.

A nyugatiak és maga a bizottság is azonban hajlik arra, hogy az országjelentésekhez kapcsolódva készüljenek az eddigieknél is célzottabb és alaposabb jogállamisági jelentések. Vagyis az éppen most készülő magyar jelentés megállapításai is számíthatnának, és az éppen Budapesten tájékozódó tényfeltáró csoport megállapításai ilyen értelemben milliárdok sorsát is meghatározhatnák. 

A bizottság emberei éppen csütörtök délelőtt jártak az legfőbb ügyészségen, hogy ott a korrupció elleni nyomozásokról érdeklődjenek, és találkoznak civilekkel, ellenzékiekkel is. Nem véletlen tehát, hogy a magyar kormány igyekszik minden követ megmozgatni, hogy ezek a nem szigorúan gazdasági kérdések ne lehessenek a jelentés részei, de ha már belekerülnek, akkor se lehessen rájuk hivatkozni a pénzek szétosztásakor.