Jó szórakozás politika által ihletett magyar zeneszámokat hallgatni.
Egy ideig.
Aztán az embert elkapja a csömör és menekülni kezd a műfajtól. Kivéve persze a zsáner Elvisét, pápáját és hibázni egyszerűen nem tudó zsenijét, Pál "Csoda" Józsefet:
Én ezen az időn már régesrég túl vagyok, mégis legalább 8-szor hallgattam meg a vadonatúj Gréta Tündét a Bankrupttól, ami egyszerűen jó szám, ráadásul a rettegett rovarhoz hasonlóan kifejezetten fülbemászó:
A rappelős punkoskodás miatt ráadásul emlékeztet egy másik nagy kedvencem, Rat Boy korai slágerére, a Wastemanre: