Bayer Zsolt úgy forgatott dokumentumfilmet a gyöngyöspatai szegregációs botrányról, hogy egy klubhelyiségben összeterelt egy tucat nem cigány embert, őket meghallgatta, de az utcára, az iskolába, a hivatalba, a boltba, a kocsmába, a templomba, vagy éppen a cigánysorra már be sem tette a lábát. Mégis sikerült valami fontosat megmutatnia, ha nem is azt, amit ő szeretett volna. 

2019. szeptember 16-án jogerős ítéletben kötelezték a gyöngyöspatai önkormányzatot, hogy hatvan gyereknek fizessenek 99 milliós kártérítést, mivel a helyi Nekcsei Demeter Általános Iskolájában származásuk alapján különítették el a roma és nem roma gyerekeket. Az ügyből csak hónapokkal később, január első napjaiban lett botrány, amikor a területért felelős fideszes képviselő a Facebook-oldalán „Gyöngyöspata nem kér a Soros-hálózat pénzszerző akcióiból!” felütéssel posztolt, majd három napra rá Orbán Viktor sajtótájékoztatón fejtette ki, hogy igazságtalannak tartja az ítéletet:

„Én nem tudom pontosan mit kell tenni, de ez nem maradhat így, az bizonyos.”

Bayer Zsolt a helyszínre utazott és Másik Gyöngyöspata címmel forgatott filmet, amit azzal indít, hogy felidézi a 2011-es eseményeket, illetve annak egyetlen epizódját kiragadja. Kilenc évvel ezelőtt ugyanis Gyöngyöspatára figyelt az ország. Egy idős ember öngyilkosságot követett el. Egyesek akkor ezt úgy interpretálták, hogy a tragédia a helyi cigányok zaklatásai miatt következett be. A Jobbik, a Gárda utódszervezete, a Véderő Egylet kivonultak a településre és ettől kezdve elszabadultak az indulatok. Bayer Zsolt filmje ebből az egész történetből szinte semmit nem mesél el, kizárólag egy epizódra fókuszál. Arra, amikor Richard Field üzletember és a Vöröskereszt a helyi romákat buszokkal elszállította a városból. A majd tíz évvel korábbi eseményeknek ez az egy eleme illik bele a mostani narratívába, miszerint külföldi szervezetek, illetve hálózatok tudatosan szítják a feszültséget a helyi romák és fehérek között. 

A filmből teljesen kimaradnak az akkori történet fő komponensei. Nem esik szó az eseményeket megelőző árvízről, a Jobbik felvonulásáról, Alexről, aki karlendítések közepette horogkeresztet vizelt az aszfaltra, a verekedésekről, az ablakok bedobálásáról,a fegyverrel való fenyegetésről, a Véderő katonai gyakorlatáról, és hogy végül az egész balhéból a Jobbik tudott politikai tőkét kovácsolni, hiszen a polgármester lemondott és helyére a radikális párt jelöltje, Juhász Oszkár lépett. Arról sem szól a film, hogy abban az időben, az egyik fő kérdésben Orbán Viktor, Pintér Sándor és a TASZ egyetértettek. Azt mondták, meg kell akadályozni, hogy paramilitáris szervezetek megszállhassanak és megfélemlíthessenek magyar közösségeket. A vita csak arról szólt, hogy ehhez kell-e törvényt módosítani vagy sem. 

Bayer filmjében a gyöngyöspatai eredettörténet nem hiányos, hanem egyszerűen hiányzik. 

A bevezetőt tíz nem roma gyöngyöspatai lakos megszólalása követi, akik valamilyen helyiségben ülve mesélnek a műsorvezetőnek. Egyetlen interjúalanyról sem derül ki, hogy pontosan mi ő, ki ő, éppen hol van és hogyan került Bayerrel egy szobába. Molnár Károlyról nem árulja el, hogy ő a város egykori polgármestere, a fia, Molnár Károly pedig az iskola igazgatója volt, amíg el nem küldték. De ha a többi megszólaló, például Matalik Ferencné, Sinka Dániel és Soós János nevére rákeresünk, akkor rögtön a pert elveszítő patai önkormányzat honlapján találjuk magunkat. 

Egy kicsit is komolyan vehető filmben a rendező nem felejti el közölni, hogy a megszólalók majd harmada érintett, ugyanis önkormányzati képviselők.

Ennél is jobban torzítja a képet, hogy Bayer nem mozdul ki az ideiglenes stúdiónak kijelölt szobából, nem beszél az iskola alkalmazottaival, egyetlen romát sem szólít meg. A filmbe bevágott két cigány megszólaló, korábbi Hír TV-s anyagokból került be. 

Kiemelt helyet kap a filmben az a hamis állítás, hogy a bíróság az iskola fenntartóját a 2004 és 2011 közötti szegregáció miatt ítélte el, ebből következően Bayer szerint eleve a baloldali kormány a felelős törvénytelen állapotért. Miközben a határozatból egyértelműen kiderül, hogy az ítélet a 2004 és 2017 közötti időszakra vonatkozik. Tehát a baloldali és a jobboldali kormányok egyaránt felelősek a helyzetért.

„...megállapítja, hogy a II. és III. rendű alperesek megsértették az LI. rendű felperes egyenlő bánásmódhoz való jogát azzal, hogy a 2015/2016-os tanévben 2016. január 25-ig, a 2016/2017-es tanévben 2017. február 20-ig jogellenesen elkülönítették,” (részlet az ítéletből)

Bayer Zsolt filmje a fenti eszköztárral próbálja levezetni, hogy Magyarországon a háttérhatalom szervezetei próbálnak etnikai feszültséget szítani, de helyette valami egészen más, de nagyon is valós problémát leplez le. A magyar közoktatás és a romák felemelkedésének totális kudarcát. Hogy ebben a kérdésben egy lépést sem haladtunk előre, pontosan ott tartunk, mint tíz évvel ezelőtt. 

A riport alanyai lehetetlen állapotokról számolnak be. Terrorizált, lépcsőről lerugdosott, megfenyegetett gyerekekről, leköpött, megfélemlített tanári karról, menekülő diákokról mesélnek hihető és borzalmas történeteket. Ezekből egy olyan iskola és település képe rajzolódik ki, ahol az elmúlt évtizedekben egyre mélyült és szélesedett a szakadék fehérek és romák, szegények és módosabbak között, ahol a város és az iskola eszköztelenül áll a nincstelenségben, képzetlenségben elvadult családokkal szemben, ahol se forrás, se szakmai tudás nincs meg ahhoz, hogy a cigányság teljesen leszakadt részét valahogy felhúzzák a reménytelenségből és a törvényen kívüli létből.

Bayer kacarászva mutogat egy gyöngyöspatai srácot, Leont, akiről kiderül, hogy úgy végezte el a nyolc osztályt a Nekcsei Demeter Általános Iskolájában, hogy még most sem tud írni. Leon a jelenlegi kormány regnálása alatt kezdte el és végezte el az iskolát. Ő a jelenlegi magyar közoktatás és szociális rendszer kudarca. Egy szemernyire sem sikerült őt kiemelni a nyomorból. Esélyes, hogy úgy fogja leélni az életét, hogy nem ért semmihez, talán kevesebbet tud, mint a szülei és a nagyszülei.

De Leon nem egyedül cipeli a problémáit. Az ő és társai esélytelensége, kilátástalansága, tanulatlansága az egész közösség, mindannyiunk gondja lesz még évtizedeken át. 

Az egyik megszólalótól azt is megtudjuk, hogy ez egyáltalán nem törvényszerű, és nem volt mindig így. Ugyanis ő 24 évvel korábban végzett a fent említett gyöngyöspatai iskolában, az osztályukból 60% szerzett később diplomát, és a cigány osztálytársai is szakmához jutottak, ezzel szemben ma analfabéták jönnek ki ugyanabból az intézményből.

Bayer filmje valójában egy szem bizonyítékot sem mutat fel arra vonatkozóan, hogy „idegen spekulánsok az állati szinten vegetáló cigányságot felhasználva tudatosan szítják a feszültséget Gyöngyöspatán”. Arról viszont sokat mond, hogy az ország legégetőbb és legvalósabb problémája mégiscsak az oktatási rendszerünk állapota, amit igénytelen összeesküvés-elméletekkel nem lehet takargatni. 

Bayer egyik alanya ezzel zárja mondandóját: „Ez egy stratégiai feladata kell, hogy legyen a kormányzatnak, hogy az ilyen jellegű iskolákra igenis oda kell figyelni. Nem az a megoldás, hogy különféle alapítványok, szeretetszolgálatos, az én szememben másodrangú oktatást kínáló intézményeknek játsszuk át, mert az egyet jelent azzal, hogy oktatás szempontjából egy tökéletesen szegregált iskola fog kialakulni. És a tehetséges, tanulni vágyó cigánygyerekeket nem fogják felvenni a környékbeli iskolák. Az ő esélyük is sérül ezáltal. ”

link Forrás

A videotéka korábbi epizódjai.