Donald Trump ünnepelhet: elbukott az impeachment

Járvány hírlevél
A koronavírus és a küzdelem ellene. A helyzet itthon és a világban.

Az amerikai szenátus Donald Trump felmentése mellett szavazott az alkotmányos vádeljárás (impeachment) végszavazásán. A szenátus szavazatai alapján a két vádpont (hatalommal való visszaélés, a kongresszusi vizsgálat akadályozása) egyikében sem ítélték el.

Ez volt az amerikai történelem harmadik elnöki impeachmentje, és harmadszor sem zárult a hivatalban lévő elnök elmozdításával. 

Egy republikánus ellene

A szavazatok szinte teljes mértékben a pártállás alapján alakultak: minden demokrata szenátor elítélte Trumpot, és egy kivétellel minden republikánus a felmentés mellett döntött. Egyedül Mitt Romney szavazta meg a hatalommal való visszaélés vádját. Azt mondta, Trump az alkotmányosság ellen intézett támadást saját hatalma érdekében, bűncselekményt követett el, és nincs más választása az esküje alapján, mint hogy ellene szavazzon. Bár a szükséges szavazatszámhoz ez kevés volt (egy elnök elmozdításához kétharmados többség kell), így is történelmi esemény:

még soha nem fordult elő, hogy egy szenátor saját pártjának elnöke ellen szavazott volna egy impeachment végén.

A hatalommal való visszaélés vád szerint Trump arra akarta rávenni Volodimir Zelenszkij ukrán elnököt, hogy nyomoztasson Joe Biden ukrán gázüzletben mozgó fiának ügyében, és emiatt visszatartotta az Ukrajnának nyújtott katonai segélyt. Erre 52-en szavaztak nemmel, és 48-an igennel a szenátusban.

A vád másik része szerint ezután az ellene indított eljárást is akadályozta. Erre 53-an szavaztak nemmel, 47-en igennel.

Arról, hogyan zajlott a tárgyalás szenátusi része, hétfőn részletesen írtunk. Azt az eljárás megindításakor lehetett sejteni, hogy az amerikai kongresszus két háza közül csak a képviselőházon megy majd át a folyamat (ahol a demokraták többségben vannak), a szenátuson viszont nem (ahol republikánus többség van). Formailag ez is történt, a kongresszus megtette a vádemelést, a szenátus pedig a felmentés mellett döntött.

Érdemi tárgyalás viszont nem zajlott a szenátusban, a republikánusok ugyanis múlt pénteken leszavazták, hogy tanúkat hallgassanak meg, vagy bizonyítékokat vizsgáljanak. A demokraták, és a közvélemény Trump-ellenes része szerint ezzel komolytalanná tették az eljárást, és Trump bűneinek elfedésében vesznek részt. 

A mérsékeltebb republikánus szenátorok azzal érveltek, hogy a bizonyítékok alapján ugyan Trump tényleg helytelen dolgot tett (sőt, olyan is volt, aki elismerte, hogy impeachmentet érőt), de emiatt az ügy miatt túlzás lenne eltávolítani a hivatalából, főleg választási évben. Rob Portman ohiói republikánus szenátor a New York Timesban írt egy cikket arról, hogy amit Trump tett, az nem éri el azt a szintet, amiért egy elnököt el kell mozdítani, a képviselőházban pedig pártos és elfogult folyamat zajlott szerinte.

Nixon ma nem bukna meg

Amikor elnöki lemondásról van szó, a legtöbbeknek Richard Nixon neve jut eszébe - ő viszont nem egy impeachment végén távozott, hanem lemondott. Az eljárás ugyan elindult a Watergate-botrány miatt, de amikor világos lett számára, hogy a pártja nem áll ki mellette, inkább a lemondást választotta. Vagyis valójában a pártnak kellett lépnie.

„Ez a történet egy alapvető igazságot rejt a politikai rendszerünkről: valójában semmi automatikus nincs az alkotmányos elszámoltathatóságban” - írja Ezra Klein, a Vox főszerkesztője szerdai cikkében. „Nixon bűnei nem jártak automatikusan impeachmenttel, és nem az eljárás technikai részei távolították el őt a hivatalából. A rendszer működése azon múlik, hogy a pártok mit tesznek.”

Klein szerint, és ezt a véleményt sokan osztják, ha Nixon ma keveredne a Watergate botrányba, nem kellene lemondania. A pártmédia megmagyarázná az ügyet, a saját oldalán pedig inkább kiállnának mellette a sokkal megosztottabb közvélemény mellett.

Erre nincs válasz

„Az impeachment arra az elképzelésre alapul, hogy a kongresszust megsérti az, ha az elnök visszaél a hatalmával”, írja Klein, „de arra nincs válasza ennek az intézménynek, hogy mi van, ha a kongresszusi többség úgy gondolja, hogy elveszíti a hatalmát, ha felelősségre von egy elnököt, ezért inkább nem teszi meg”. A valódi ok ugyanis leginkább természetesen ez: a republikánus szenátorok a jelenlegi politikai klíma mellett, a saját újraválasztási esélyeiket figyelve nem fognak szembeszállni Donald Trumppal még akkor sem, ha nem értenek vele egyet.

Ami pedig már átvezet ahhoz a kérdéshez, hogy politikailag volt-e értelme az eljárás elindításának. Nancy Pelosi demokrata házelnök szeptemberben még azzal érvelt, az alkotmányos elvek fontosabbak, és akkor is meg kell ezt lépni, ha a Demokrata Párt a végén nem jár jól. Már akkor is voltak, különösen a baloldalon, akik azt mondták, nem jó taktika erre fordítani az energiát, és inkább a választásra kellene koncentrálni, mert ott lehet legyőzni Trumpot.

 Trump támogatottságának változása az utóbbi időben nagyjából együtt mozgott az impeachment fejleményeivel: amikor decemberben a képviselőház megszavazta a vádemelést, akkor csökkent a népszerűsége, amikor viszont egyértelművé vált, hogy felmentés lesz a történet vége, újra emelkedni kezdett. A legfrissebb felmérések szerint pedig rekordszinten, 49 százalékon áll a támogatottsága. Azzal együtt, hogy a demokrata előválasztás első felvonása, az iowai kaukusz ezen a héten káoszba fulladt, nem a demokraták legfényesebb pillanatai ezek.

Frissítés:

Trump ezt posztolta az eredmény utáni percekben:

(Borítókép: Donald Trump keddi beszéde után, Mario Tama/Getty Images/AFP)