Az Oscar, amit el sem loptak

Fura egy tárgy az a 34,3 centiméter magas, 3,856 kiló súlyú szobor, amiből hétfőre virradó éjszaka 24 darabot osztanak ki. Önmagában nem különösebben értékes, lényegében bádogból készül, amit kevéske arannyal vonnak be. Előállítása nem kerül többe 150 ezer forintnál. Kereskedelmi értéke is korlátozott, mivel 1950 óta a díjat odaítélő Amerikai Filmakadémia olyan szerződést ír alá a díjazottakkal, hogy amennyiben túladnának a szobron, azt először az Akadémiának kell felajánlaniuk jelképes, 1 dolláros áron.

A szabály alól ugyan akad kibúvó, de piacra lényegében csak 1950 előtt adományozott Oscarok kerülhetnek csak. Ezek közül a legtöbbet Michael Jackson fizette egyért, az Elfújta a szélnek 1949-ben a legjobb filmért odaítélt szobrot 1,5 millió dollárért vette meg 1999-ben – ennek a szobornak Jackson halála után nyoma veszett, 2016-ban jelentették be az eltűnését.

Nem ez az egyetlen szobor, ami elveszett. Az Oscar idén 91 éves történelmében összesen nyolcvan díjnak kelt lába hosszabb-rövidebb időre, ezek közül a téma legelhivatottabb szakértője, Olivia Rutigliano szerint 68 megkerült, így jelenleg 12 szoborról nem tudjuk, hol lehet.De még a megkerült Oscarok történetei között is akadnak egészen különösek. Például Whoopi Goldbergé, aki 2002-ben karbantartásra – újraaranyozásra – küldte vissza az Akadémiának az 1990-ben a Ghostban nyújtott alakításáért a legjobb női mellékszereplőként nyert el. Az Akadémia csomagként adta fel a szobrot az Oscar-szobrokat 1982 óta gyártó chicagói R. S. Owens & Company öntödének, de a doboz oda már üresen érkezett.

A szobrot végül a kaliforniai Ontario repterének egyik biztonsági őre találta meg egy kukában. Gyaníthatóan valaki felnyitotta a dobozt, meglátta benne a lehetőséget, majd később realizálta, hogy a szobron egyrészt egy lapra felvésve rajta van Goldberg neve, másrészt egy sorozatszám is bele van vésve, így aligha lehet értékesíteni, végül inkább megszabadult tőle.

Az a betörő, aki Olympia Dukakis Oscarját lopta el a színésznő New Jersey-i otthonából 1989-ben, ennél kicsit szemfülesebb volt. Dukakis elbeszélése szerint a betörő, miután levette a konyhapultról a szobrot, lefeszegette róla a névtáblát, amit hátra is hagyott. Vagyis szinte biztos piacra akarta dobni, bár végül Dukakis fiát kereste meg telefonon, hogy megpróbálja visszavásároltatni a tulajdonát.

Karl Freund Oscarját, amit 1975-ben loptak el örökösei otthonából, meg is próbálták eladni. 15 évvel a betörés után jelent meg egy apróhirdetés a Los Angeles Timesban egy eladó Oscarról - Freund még 1939-ben nyerte el a díjat, így az elvben amúgy szabadon értékesíthető volt -, Freund veje pedig gyanút fogott, hogy talán a tőlük ellopott szobrot kínálják vételre. És valóban. Az eladó ugyanakkor azt állította, nem tudta, hogy a szobor lopott, ő egy hitel fedezeteként kapta sok évvel korábban.

Volt díjazott, aki egy jótét léleknek köszönhetően kapta vissza Oscarját. Lyle Wheeler különösen szerencsétlen körülmények között vesztette el a szobrát. Az ötszörös nyertes művész öregkorára nehéz anyagi helyzetbe került, lakása elvesztése után ingóságait egy raktárban tárolta. Ám amikor már annak sem tudta fizetni a bérleti díját, a raktár tartalmát egyben elárverezték. Így kerültek a szobrai egy kaliforniai házaspárhoz, akik ugyan nem voltak hajlandók visszaadni, de amikor árverésre kínálták az Anna Frank naplójáért odaítélt díjat, egy bizonyos William Kaiser minden megtakarított pénzén, 21 250 dollárért megvette, és ünnepélyes keretek között visszaadta Wheelernek a Hollywood Roosevelt Szállóban, az első, 1929-es Oscar-gála helyszínén.

Minden idők legérdekesebb Oscar-lopása azonban kétség kívül az első volt.1938 március 10-én, a kilencedik Oscar-gálán Alice Brady, a kor ünnepelt sztárja nyerte el a legjobb női mellékszereplő díját – ez akkor még nem a híres szobor, hanem egy plakett volt. Brady személyesen nem tudott részt venni a gálán, mert nem sokkal előtte a lábát törte. Így amikor kihirdették a győztest, a későbbi beszámolók szerint egy ismeretlen férfi ment fel a színpadra, és vette át helyette, majd nyoma veszett.

A történetet legalábbis így ismerték Amerika-szerte. És így ismerte Olivia Rutigliano is, aki már gyerekkorában is olvasta, az édesanyjától kapott, az Oscar-díj történetét feldolgozó képes albumban. Rutigliano igazi filmőrült volt, és bár irodalmat tanult az egyetemen, tanárai meggyőzték, hogy az Oscar-díjak történetéről írja diplomamunkáját. Ennek során kezdte felderíteni a rejtélyes történetet.

Hamar rájött, hogy a lopásról nincsenek korabeli beszámolók. Nyomozása szeirnt a történet először a nyolcvanas években bukkant fel és kezdett terjedni annyira, hogy a kétezres években már szinte kötelező része volt az Oscar-gála felvezetésének, vagy legalább a közvetítésben elmondott kis történeteknek. Így 2009-re már tán a leghíresebb Oscar-lopás volt.

Pedig Rutigliano kutatásai szerint valójában meg sem történt.Rutigliano a Filmakadémia könyvtárosainak segítségével megkereste a hiteles forrásokat, korabeli beszámolókat, amelyekből kiderült, hogy az „ismeretlen”, aki átvette Bradi díját, valójában Henry King, a film rendezője volt. A díj átvétele után pedig nem eltűnt, hanem nagyot bulizott a stábbal, majd másnap együtt adták át Bradynek a plakettet.

Így végül az is kiderült, hogy a szobornak egyáltalán nem veszett nyoma, és egy szerencsés rajongó 2008-ban, egy dallasi árverésen megvásárolta. Az árverésen azt hitték, hogy a szobor másolat, amit Brady az ellopott helyett kapott. De mert az eredetit sose lopták el, így az elárverezett szobor csak az eredeti lehetett, hiszen másolat nem is létezett.