A 22-es választás csapdái

• A tavaly októberi önkormányzati választás bebizonyította, hogy ha az ellenzéki pártok közös jelölteket indítanak, akkor meg tudják szorongatni a Fideszt.
• Az "egy az egy elleni" indulás a nagyobb települések felében ellenzéki győzelmeket hozott, pedig a Fidesz népszerűsége nem csökkent közben. 
• Csakhogy a parlamenti választásra nem lehet alkalmazni az önkormányzati szavazás receptjét. A választás szabályai, a kampányra járó állami támogatások elosztása is sokkal nehezebbé teszi a 2022-re tervezett együttműködést.
• Idén januárban először beszéltek a pártok vezetői arról, hogyan képzelik a 2022-es indulást. A javaslatok csak részben fedik egymást, és rengeteg olyan gyakorlati probléma van, amelyekre még ötlet sem merült fel.

A 2019-es önkormányzati választás utáni hónapokban szemérmesen hallgattak a pártok vezetői arról, hogyan képzelik a 2022-es indulást, csupán arról beszéltek, hogy az együttműködést fenn kell tartani. Idén januárban viszont előjöttek az elképzeléseikkel - és ezek nem vágnak egybe. 

A legvilágosabban eddig az MSZP és a Jobbik vezetői mondták el, hogyan képzelik a 2022-es indulást, de a két koncepció között fontos különbségek vannak.

Tóth Bertalan, az MSZP elnöke azt javasolja, hogy egyetlen közös ellenzéki listát állítsanak a pártok, tehát mostani állás szerint egy DK - Jobbik - LMP - Momentum - MSZP - Párbeszéd lista legyen. A lista összeállításának a módjáról Tóth nem beszélt, de arról igen, hogy a pártoknak meg kellene állapodniuk egy közös miniszterelnök-jelöltben is, akinek a listát vezetnie kellene. A 106 egyéni körzetben is közös jelöltek indítását szorgalmazza. Az egyéni jelöltekről előválasztásokkal döntenének, ahogy ez történt tavaly a közös főpolgármester-jelölt és a közös ferencvárosi polgármester-jelölt kiválasztásakor. 

Az MSZP-ben májusban tisztújító kongresszust tartanak, azaz Tóth koncepciója akkor lesz igazán erős, ha megtarthatja pártelnöki tisztségét - bár egyelőre nincs ismert kihívója, viszont lehet, hogy bevezetik a társelnöki rendszert a pártban. Ha márciusban elfogadják, hogy az európai zöld pártokhoz hasonlóan egy nő és egy férfi vezessék a szervezetet, akkor a mostani állás szerint Kunhalmi Ágnes lehet Tóth párja. Kunhalmi valószínűleg nem ellenezné társelnökként a teljes összefogás koncepcióját. 

Jakab Péter, a Jobbik elnöke már túl van pártja tisztújításán, most januárban vette át az irányítást, a mandátuma a 2022-es választásra is szól, vagyis koncepciója már nem vár a pártjából megerősítésére. Megválasztása utáni nyilatkozatai alapján egyetért azzal, hogy a 106 egyéni jelölt esetében összellenzéki indulók legyenek, viszont ellenzi az egyetlen közös listát. Szerinte a legjobb az lenne, ha a DK, az MSZP és a Párbeszéd indítana egy listát, és a Jobbik - LMP - Momentum hármas egy másikat. Jobbikos vélemények szerint így lehet leginkább maximalizálni a szavazatokat, mert úgy vélik, hogy elsősorban a kisebb településeken jelentős azon választók száma, akik semmiképpen sem szavaznának a 2010 előtt kormányzó politikusokra. A közös összellenzéki miniszterelnök-jelöltet ő is kívánatosnak tartaná, szerinte a pártpolitikán kívülről kellene erre embert keresni, ötletei is vannak, de neveket nem árult el.

Gyurcsány Ferenc, a DK elnöke január elején azzal kezdte, hogy a Facebookra kiírta, hogy egy lista kell, és közös egyéni jelöltek induljanak mindenhol, és közös miniszterelnök-jelölt legyen. Miután javaslata mögé koncepcionális szinten csak az MSZP állt be az ellenzéki pártok közül, ezért az indulásról szóló vitát február eleji évértékelő beszédében a maga részéről elhalasztotta. "Abba a vitába, hogy hány lista van, én nem mennék bele" - mondta a múlt héten.   

A Momentum vezetői rendkívül óvatosan fogalmaztak eddig. Fekete-Győr András pártelnök és Kerpel-Fronius Gábor főpolgármester-helyettes egyaránt azt mondta, hogy előbb meg kell nézni, hogyan megy az együttműködés az ellenzék által vezetett önkormányzatokban, és utána a tapasztalatok ismeretében lehet csak együttműködésről beszélni. Fekete-Győr jelezte, hogy nem szerencsés, ha nagyon megosztó politikusokkal kellene egy nagyon széles összefogást kovácsolni, és ezzel leginkább a DK elnökének üzenhette, hogy ne akarjon mindenáron közös listára kerülni velük. 

Az ellenzéki oldal két leggyengébb pártja a mostani felmérések szerint az LMP, és az LMP-ből 2012-ben kivált Párbeszéd. Januárban mindkét pártból elhangzottak nyilatkozatok arról, hogy esetleg újra egyesülhetnének, de információink szerint komoly tárgyalás erről nem kezdődött el. A Párbeszéd ráadásul jelezte az MSZP-nek, hogy a 2017 óta tartó választási szövetségüket élőnek tartják, míg az LMP információink szerint nyitott a Jobbikkal való együttműködésre, miközben a Jobbik nem akar egy listán lenni az MSZP-vel, és ebből következően nem lehet egy listán a Párbeszéddel sem. Bár nyilván idővel még minden változhat.

Az eddigi nyilatkozatok alapján az látszik, hogy az MSZP-elnök Tóth Bertalan akarna leghamarabb, lehetőleg 2020 őszéig megállapodást kötni az összefogás módjáról. A többiek inkább 2021 őszéig várnának, sőt, momentumos nyilatkozatok alapján 2021 karácsonyán is ráér még véglegesíteni a megállapodást. A Momentum óvatosságát a tavalyi tapasztalata is megalapozhatja: már 2019 elején megállapodtak az MSZP-vel és a DK-val a budapesti önkormányzati helyek felosztásáról, és a három párt közül nekik jutott a legkevesebb jelölt. Aztán az EP-választáson Budapesten a DK 19, a Momentum 17, az MSZP pedig 9 százalékot kapott, azaz ha vártak volna az eredményre, akkor jobb pozícióból tárgyalhattak volna az őszi indulásról. Illetve lehet, hogy több jelöltet tudtak volna megnevezni, mert 2019 elején komoly gondot okozott számukra a káderhiány. A Momentum időhúzása mellett szólhat az is, hogy a felmérések szerint vannak tartalékaik balról és jobbról is, azaz nekik a legkevésbé érdekük elköteleződni az esetleg kétpólusúvá váló ellenzék valamelyik oldala felé.

Ami egyértelműen látszik, hogy eddig egyik párt sem jelezte, hogy kettőnél több listát akarnának, és egyelőre mindenki egyetért abban, hogy egyéni jelölteket nem kellene egymás ellen indítaniuk. Ez egyébként máris sokkal több, mint ami 2018-ra összejött, hiszen akkor ez 6 a párt 5 listát állított, és olyan helyzet egyetlen választókerületben sem fordult elő, hogy csak egyetlen egyéni jelöltjük lett volna. 

A helyzet még így is rengeteg megoldandó kérdést vet fel. Ráadásul a Fidesz-KDNP a kétharmados többségével a következő két évben még átírhatja a választási szabályokat, azaz egy most érvényes törvényi keretekre szabott megállapodás értelmetlenné válhat 2022 tavaszára.

Lehet ennyi előválasztás?

Az egyéni körzetek esetében az egyik fő kérdés, hogyan válasszák ki a jelölteket. Az előválasztási rendszer sok szempontból tűnik jónak, hiszen demokratikus, ráadásul meghosszabbítja a kampányt, az ellenzéki jelöltnek több ideje van megismertetnie magát, illetve az előválasztási procedúra után már eleve "győztes" pozícióból mehet neki az igazi választásnak. 

Csakhogy a lebonyolítás szabályait ki kell találni, és magát a választást meg is kell szervezni. Utóbbi különösen nehéznek ígérkezik az olyan vidéki választókörzetekben, ahol sok kistelepülés van. Budapesten elég volt néhány csomópontra kitelepülni, és már ott tízezerszám gyűjthették a szavazatokat. De amikor több mint száz, vagy bizonyos körzetekben több mint kétszáz települést érintene egy ilyen előválasztás, akkor már nagyon nehéz a szervezés, főleg úgy, hogy a legtöbb ellenzéki pártnak a kisebb településeken egyáltalán nincsenek helyi szervezetei, így emberei sem. Hiszen még a rendes választások idejére sem tudnak minden választókörbe legalább egy, közös ellenzéki delegáltat küldeni, vagyis az teljesen irreális, hogy minden településen minden pártnak legyen embere, aki felügyeli a folyamatot.

Még az MSZP és a Jobbik áll ebből a szempontból a legjobban, de közben a Momentum és a DK az EP-választás eredménye miatt magukat tartják a legnagyobb ellenzéki pártoknak. Rábízzák hát egy csomó kistelepülésen a riválisokra a szervezést? És mi lesz azokkal a településekkel, ahol egyáltalán nincs helyben ellenzék? Honnan lesz elég utazó aktivista? És honnan lesz pénz megszervezni az előválasztást - kampányokkal, standokkal, emberek munkaidejével? A Momentum a többiekhez képest alig kap állami támogatást, mert nincs parlamenti frakciója. A Jobbik még mindig nyögi az ÁSZ-büntetéseket, az MSZP még mindig görgeti 2018 előtti óriási adósságának egy részét. Két kampányt egymás után hogyan bírhat finanszírozni az ellenzék, amikor fő ellenfele, a Fidesz, végtelen erőforrásokra számíthat? 

Több ellenzéki politikus így eleve irreálisnak tartja, hogy mind a 106 körzetben előválasztást tartsanak. Körülbelül 60 egyéni körzetben kellene nyernie az ellenzéknek ahhoz, hogy leváltsák a Fideszt, ami elvben lehetővé tenné, hogy csak ennyi körzetben tartsanak előválasztást. Ám az is luxusnak tűnik, hogy a maradék 46 körzetet eleve feladják azzal, hogy ott nem szervezik meg az előválasztást, és ezzel mintegy jelzik az ott élőknek, hogy arrafelé inkább vereségre számítanak. Ezeknek a problémáknak a megoldása még sok egyeztetést igényel, és bizalmat is a pártok között, hogy a szavazatok begyűjtését és számolását gyanakvás nélkül egymás embereire bízzák.

Melyik listát vezesse a miniszterelnök-jelölt?

A listaállítás és az egyéni jelöltek indítása ráadásul összefügg. A jelenlegi választási törvény szerint az a párt állíthat listát, amelynek legalább 27 egyéni jelöltje van legalább 9 megyében és Budapesten. Persze a közös jelöltek esetében nem kell egyenként 27-27 jelöltet kiállítani, ám éppen e rendszer miatt - szemben az önkormányzati választásokkal - itt nem lehet a közös jelölteket függetlenként indítani (civil szervezetek pedig eleve nem állíthatnak parlamenti jelölteket). Vagyis ha több listát indít az ellenzék, akkor nem lehet előre biztosan megállapodni, hogy mindenütt az előválasztás győztese induljon, mert elvben lehetséges volna olyan előválasztási eredmény is, aminek nyomán nem lehet teljesíteni a listaállítási feltételeket. Tovább nehezíti az egyezkedést, hogy a pártok az egyéni jelöltek számától függően kapnak állami támogatást a kampányra. 

Egy közös ellenzéki miniszterelnök-jelölt erősítheti a kampányt, a választók előtt átélhetőbbé teheti, hogy mi történne, ha nem Orbán Viktor alakítana ismét kormányt. Ugyanakkor a közös miniszterelnök-jelölt kiválasztásának módja sem világos még. Ha róla is előválasztás döntene, akkor mégiscsak országos szinten kell megszervezni az előválasztást. Az is kérdés, hogy ha több lista lenne, akkor melyiken szerepeljen a közös miniszterelnök-jelölt, vagy ha egyiken se szerepel, akkor el lehet-e őt adni hiteles ellenzéki vezérnek? Hogyan bírhatná ki, hogy egyformán drukkoljon mindkét (vagy esetleg még több) listának? 

A mostani szabályok szerint ha egyetlen párt állít listát, akkor 5 százalékot kell elérnie a bejutáshoz, ha kettő akkor 10 százalékot, ha ennél is több, akkor 15-öt. Egészen magabiztosak lehetnek a pártok, hogy ha két lista lesz, 3-3 párttal, akkor megszerzik egyenként a 15 százalékot? 

Tovább bonyolítja a helyzetet a töredékszavazatok rendszere. Hiába lenne közös az összes ellenzéki egyéni jelölt, ha több ellenzéki lista is lesz, akkor az egyéni jelöltek után járó töredékszavazatok csak az egyik lista erősítésére lennének alkalmasak - és 2014 óta már a győztes jelöltek után is járnak listára átcsúszó töredékszavazatok. Emiatt felmerülhet az egyéni jelöltek elosztásakor az arányosság igénye a pártok részéről, hogy az egyes listáknak ugyanannyi egyéni indulója legyen. Csakhogy ez a megközelítés szembe megy az előválasztás logikájával, ami nem alku szerint, hanem a helyi lakosság igényei szerint osztaná szét a körleteket.

A kérdés csak az, hogy nem okozna-e még nagyobb veszteséget, ha sok ellenzéki szavazónak elmenne a kedve attól, hogy gyurcsányos vagy jobbikos vagy akármilyenes blokkra szavazzon. Az őszi önkormányzati választás eredménye továbbra sem győzött meg mindenkit az ellenzéki oldalon, hogy a népfrontnak lehet létjogosultsága. Illetve vannak olyan vélemények is, hogy a népfrontpolitika annyira idegen politikai világlátásuktól, hogy még a Fidesz elleni harc sem legitimálhatja.

Az is kérdés, hogy a most ismert ellenzéki pártstruktúra érvényes marad-e 2022-re. Lehetséges, hogy a Mi Hazánk és a Kétfarkú Kutyapárt mellett újabb, az összefogást élből elutasító párt is megjelenik? Lehetséges volna pártok egyesülése, például az MSZP-DK-Párbeszéd esetében, vagy a Jobbik-LMP  vagy az LMP-Párbeszéd vagy a Momentum-Jobbik esetében? Párttá alakulhat Márki-Zay Péter szervezete, a Mindenki Magyarországa Mozgalom, és ha igen, akkor az önálló pólus lenne, vagy a Jobbik - LMP egymásra találásának ernyőszervezete? Ha a kisebb ellenzéki pártok összeforrnak, akkor az egymással rivalizáló új blokkok mennyiben lennének akadályai a teljes összefogásnak? 

Ezeknek a kérdéseknek kell eldőlniük a következő két évben. Azt mindenki látja, hogy a mostani politikai és jogi helyzetben a széttöredezett ellenzék még csak megszorongatni sem képes a Fideszt. Ám egy újabb összefogás részleteinek kidolgozása egyáltalán nem magától értetődő, és olyan emberek együttműködését feltételezné, akik 2019 őszén sem szerették meg egymást. 

És ha az eddig felsorolt technikai kérdéseket még sikerül is megoldani, akkor jönnek csak a tartalmi kérdések: mit csináljanak ezek a pártok, ha lehetőséget kapnának egy kormánykoalíció megalapítására?