Egyre kevésbé lehet reménykedni abban, hogy a Kínából elindult koronavírusból nem lesz hamarosan világjárvány: a COVID-19 névre keresztelt vírus mostanra az összes kontinensen felbukkant, és nem sok jelét látni annak, hogy meg lehetne állítani.

Azt is látni, hogy a vírus eddig elsősorban olyan országokban jelent meg, ahol jobban vagy kevésbé jobban, de működő egészségügy van (az iráni példa talán a kivétel), és a WHO meg a járványügyi szakértők igazi félelme éppen az, hogy mi lesz akkor, ha a koronavírus megérkezik a világ azon részére is, ahol még ilyen minőségű szolgáltatások sincsenek.

A napokban az ENSZ podcast-műsorának volt vendége Paul B Spiegel, a Johns Hopkins University közegészségügyi központjának vezetője, és a téma éppen az volt, hogy mit lehet majd tenni, ha a koronavírus megérkezik a világ legsérülékenyebb emberei közé. Abban Spiegel sem hisz, hogy már el lehetne kerülni, hogy világjárvány legyen a koronavírusból, és mint fogalmazott, kutatócsapatával ők most elsősorban a menekültekért aggódnak. 

A világban ma rengeteg ember él, akinek háborúk, polgárháborúk vagy népirtás és etnikai tisztogatások miatt el kellett menekülnie az otthonából, és jellemzően egy szomszédos országban találtak átmeneti menedéket. 

Spiegel szerint a legaggasztóbb helyzet Ázsiában alakulhat ki: Mianmarban 2017-ben kezdődtek etnikai tisztogatások a rohingyákkal szemben, ami miatt jelenleg 600-700 ezer rohingya élhet a szomszédos Banglades menekülttáboraiban Cox’s Bazar környékén. 

A kutató szerint ahhoz képest, hogy milyen állapotok uralkodnak ezekben a táborokban, mekkora a zsúfoltság, bámulatos módon a halálozási ráta mégsem volt eddig olyan magas, mint amitől a világszervezetek képviselői előzetesen féltek. Kisebb járványok, például diftéria pusztított már ugyan, de a nemzetközi közösségek és a bangladesi kormány erőfeszítéseinek hatására eddig sikerült megúszni a komolyabb egészségügyi vészhelyzetet. 

A COVID-19 viszont új helyzetet teremthet: egyszerűen azt látni, hogy ezek a táborok, illetve a környékükön működő kórházak nincsenek felkészülve egy ilyen léptékű járványra. És a koronavírus esetében lehet tudni, hogy minél idősebb egy fertőzött, jó eséllyel annál komolyabb ellátásra van szüksége, és ezt a szintű ellátást ezek a táborok biztosan nem tudják biztosítani. 

A Hopkins laborjában folyamatosan készítenek szimulációkat, többek között vizsgálták azt is, hogy a koronavírus hogyan terjedhet el a bangladesi táborokban. Ami Spiegel szerint némi reményre adhat okot, hogy a táborokban sok a gyerek és a fiatal, és jelenlegi tudásunk szerint ők jellemzően megússzák kevésbé súlyos tünetekkel. Ugyanakkor a vírus ettől még könnyedén fog terjedni, mivel hatalmas a zsúfoltság és sokan alultápláltak, így a vírus könnyedén tud majd egyik emberről a másikra átjutni. 

A kutatók egyelőre a készültségi állapotokat modellezik: hogy hány betegnél hány egészségügyi dolgozóra, milyen eszközökre, mennyi ágyra lesz szükség. És ugyan az eredményeiket nem hozzák nyilvánosságra, mert ezekről most a WHO-val és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával, az UNHCR-rel egyeztetnek, de annyit azért Spiegel elárult, hogy egyértelműen nincs jelenleg elég dolgozó és ágy az országban, hogy megküzdjenek egy ilyen járvánnyal.  

Ráadásul az szinte elképzelhetetlen Spiegel szerint, hogy a fertőzés csak a táborokban üsse fel a fejét, egész biztos, hogy a helyi lakosok között is fel fog majd bukkanni. Ekkor pedig a kormány rendkívül nehéz helyzetbe kerül majd, hogy mit kezdjen saját állampolgáraival, illetve a megbetegedett menekültekkel. 

Nem lehet mindenhol ott lenni

Súlyosbítja a problémát, hogy lehet számítani arra, hogy a koronavírus nagyjából egy időben bukkanhat majd fel több olyan helyen is, ahol amúgy is humanitárius katasztrófa fenyeget. Azaz míg mondjuk egy ebola-járvány esetén meg lehet azt tenni, hogy a világszervezetek és az NGO-k szakembereiket és erőforrásaikat a világ egy, éppen gondban lévő régiójára irányítják, itt hirtelen lehet majd gond számos területen. 

Az ebola elleni védekezéssel szemben egy másik jelentős különbség, hogy a koronavírus esetében sokan lesznek, akik megfertőződnek, de nem mutatnak tüneteket vagy csak nagyon enyhe tüneteik lesznek, ez pedig nehezebbé teszi majd a vírus elkülönítését, és sokkal nagyobb hangsúlyt kell majd fektetni az alapvető megelőzési technikák, például a kézmosás szerepének hangsúlyozására. 

És épp azért, mert a koronajárvány esélyesen a világ legtöbb országában megjelenhet, nehezebb lesz mozgósítani és erőforrásokat gyűjteni azoknak a régióknak, ahol a legszerencsétlenebb emberek élnek. Spiegel legalábbis nehezen tudja elképzelni, hogy a fejlett országok kormányai, miközben odahaza próbálnak meg kezdeni valamit a helyzettel, kapkodva állnának majd élére olyan kezdeményezéseknek, hogy a világ másik felén lévő embereknek segítsenek. (Épp az interjú megjelenését követő napokban derült ki, hogy a Világbank és az IMF összesen 62 milliárd dollárt ajánlott fel a koronavírus elleni védekezésre, melynek egy részét épp a legsérülékenyebb országoknak szánják.)

Ázsián kívül még a Közel-Kelet több országában él sok menekült, de jellemzően nem zárt, zsúfolt táborokban, hanem a helyi lakossággal vegyülve. Vannak persze táborok Libanonban, Jordániában és Törökországban is, teszi hozzá Spiegel, de a menekültek többsége nem táborokban él. Igaz, ettől még ezekben az országokban is hatalmas gondokat okozhat a koronavírus: Libanonban például a jelenleg az országban tartózkodó emberek 20-30 százaléka szíriai menekült. Az ország épp nemrég jelentett csődöt, és Libanonban privatizált egészségügyi rendszer működik, melyhez nehéz hozzáférni. Az országba megérkező szíriai menekültek pedig idővel minden félretett pénzüket felélték, így jellemzően többségük ma már kifejezetten szegény körülmények között él. De Spiegel hangsúlyozza, hogy olyan országokról van szó, melyekben a normális színvonalú egészségügyi ellátás sok helyi lakos számára sem elérhető. 

Spiegel szerint az egyik legnagyobb probléma az lehet világszinten, hogy nincs elegendő védőfelszerelés, amit ki lehetne osztani az egészségügyi dolgozóknak és a betegeknek, és ez különösen sok problémát szülhet olyan országokban, ahol nagyszámú menekült közösség él. A kormányok ugyanis elsősorban a saját állampolgáraikért éreznek felelősséget, és egy ilyen szűkös helyzetben ez könnyen ahhoz vezethet, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokból csak az állampolgárok részesülnek majd. 

És mivel ez a probléma a világ számos pontján egyszerre ütheti fel a fejét, Spiegel nem számít arra, hogy lesznek NGO-k és világszervezetek, melyek mindenhol el tudják majd látni ezt a munkát a kormányok helyett. Spiegel épp ezért beszélt arról, hogy a koronavírus esetén a legsérülékenyebb csoportok épp ezek a menekültek lehetnek: eleve legyengült a szervezetük, és nincs mögöttük egy szociális védőháló, amely segíthetne a betegség elleni küzdelemben, valamint pénzük sincs, hogy megvásárolják azokat az alapvető javakat, például tiszta vizet, tisztítószereket, maszkokat, melyekre szükségük lenne.