Itt az ideje, hogy elkezdd lemondani az összes programodat

  • A koronavírus alapjaiban forgatja fel az életet a világ számos országában.
  • Azt már látni, hogy a járvány megfékezéséhez hatalmas erőket kell majd megmozgatni.
  • És ebben a helyzetben állampolgári kötelességünk is lehet, hogy minél kevesebb emberrel érintkezzünk.

Megszokott világunkat éppen fenekestül forgatja fel a koronavírus: a karantén alá vont Olaszországból érkező beszámolók, a máskor turistáktól tömött, most világszerte üresen kongó helyekről készült fényképek, a bizonytalanság miatt bezuhanó tőzsdék mind azt jelzik, hogy egyik napról a másikra alaposan megváltozhat az életünk.

A Vuhanból indult koronavírus természetét még mindig nem ismerni elég pontosan, és attól is messze vagyunk, hogy bármiféle védőoltás legyen a kezünkben a vírussal szemben. És kínai kutatók arra számítanak, hogy ha csak nem történnek radikális lépések a világban, akkor a koronavírusos esetek száma 19 naponta a tízszeresére nőhet. 

Radikális lépésekre már látni példákat: az olasz teljes karantén mellett Kínában is sokmilliós régiókat zártak le teljesen, leállították a tömegközlekedést és a legszükségesebb termékeket kínáló boltokon kívül semmi nem volt nyitva, ez pedig a jelek szerint hatékonynak is bizonyult, és március közepére esni kezdett az új esetek száma. 

Ezzel együtt az biztosnak tűnik, hogy a koronavírus még minimum hónapokon át itt lesz velünk (jelenleg a magyar kormány is azzal számol, hogy a vírus júniusban tetőzhet majd Magyarországon). Addig pedig újabb és újabb megbetegedésekre lehet számítani, és pontosan látni, hogy a koronavírus veszélyes az idősekre, illetve a betegségeknek hosszú időn át kitett egészségügyi dolgozókra. 

Itthon is arra lehet számítani, hogy a kormány újabb és újabb intézkedésekkel próbálja majd mérsékelni a vírus terjedését, ugyanakkor más országok eddigi példáiból azt is látni, hogy pusztán az állami beavatkozás nem lesz elég a vírus elleni védekezéshez. Szükség lesz arra is, hogy mi magunk változtassunk az életünkön. 

Erről írt a napokban a Johns Hopkins University oktatója, Yascha Mounk, aki szerint három olyan tény van a koronavírussal kapcsolatban, amely mind abba az irányba mutat, hogy a koronavírus fenyegetését komolyan kell venni, és melyek miatt az egyéni felelősség felismerése is fontos lesz. 

Egyrészt lehet tudni, hogy a vírus gyorsan terjed, és a felbukkanása után ugrásszerűen kezdhet el nőni az újabb esetek száma. Ezt lehetett látni eddig Kínában, Dél-Koreában, Olaszországban vagy az Egyesült Államokban is. Másrészt tény az is, hogy a koronavírus halálosabb, mint az influenza. Már a korai becslések is arra utaltak, hogy a halálozási rátája 1 százalék körül lehet, ami tízszer halálosabb, mint a szezonális influenza, de vannak arra utaló jelek, hogy ez az érték még ennél is nagyobb lehet. A WHO adatai jelenleg Mounk cikke szerint 3,4 százalékot mutatnak, ami lehet akár túlzó is, hiszen sok, enyhébb esetet nem is diagnosztizálnak a világban. De lehet alulbecslés is, hiszen a már diagnosztizált betegek közül nem tudni, hányan fogják még életüket veszíteni a vírus miatt. 

A harmadik tény pedig, hogy eddig egyetlen igazán hatékony védekezés adódott a koronavírussal szemben: a távoltságtartás. Más emberektől, és a nagyobb tömegektől.

És ugyan látni, hogy egyre több kormány és világszervezet kezdett el korlátozó intézkedéseket hozni, lemondani programokat, de ez Mount szerint olyan kihívás, melyben nem lehet csak az államra várni. Ha például döntési helyzetben vagyunk, és rajtunk múlik, hogy megrendezzenek-e egy konferenciát, egy koncertet, egy sportrendezvényt, akkor döntsünk a nem mellett. Emellett érdemes a minimálisra csökkenteni az utazásainkat: csak annyit használjuk a tömegközlekedést, amennyit feltétlenül szükséges. 

Bár NápolybanFotó: ELIANO IMPERATO/Controluce/AFP

Ezzel nem csak magunkat óvjuk, hanem segíthetünk azoknak is, akik a leginkább kiszolgáltatottabbak a vírusnak: az idős és más betegséggel küzdő, legyengült immunrendszerű embereknek. 

Hasonló irányból érvelt nemrég a török-amerikai szociológus, Zeynep Tufekci is amellett, hogy hogy állampolgári kötelességünk felkészülni erre a vírusra, hogy ezzel óvjunk másokat is. 

„Fel kell készülnünk, nem azért, mert esetleg mi magunkat veszélyben érezhetjük, hanem mert így mérsékelhetjük a többiekre leselkedő veszélyeket. Fel kell készülnünk, nem azért mert egy elszabadult világvége-helyzettel állunk szemben, hanem mert így változtathatunk azokon a kockázatokon, melyekkel mint társadalom kell szembenézzünk” – írja Tufekci, aki szerint épp azért kell felkészülnünk, mert lehet hogy az idős szomszédainknak lesz szüksége segítségre. 

És ez a felkészülés nem a különféle eszközök és javak ész nélküli felhalmozását takarja, nem azt, hogy a többiekről tudomást sem véve megpróbáljuk kibekkelni a vírust. A társadalmak ugyanis nem így működnek, hanem egymásra utalt emberek szövetségeként, és épp a veszély- meg katasztrófahelyzetek azok, melyek erre már sokszor felhívták a figyelmet. 

Az elkülönülésünk így nem egy önző tett, hanem egy közösségi, felelős döntés. 

A koronavírus esetében ugyanis az egyik legfontosabb tennivalónk az lehet, hogy csökkentsük a lehetséges fertőzések számát, ehhez pedig arra kell odafigyelni, hogy mennyire tudjuk csökkenteni a felesleges találkozások számát, mennyire jól tudjuk elkülöníteni a megbetegedett embereket, milyen gyakran mosunk kezet. 

A vírus elleni védekezésben persze kulcsfontosságú, megkerülhetetlen szerepe van az egészségügyi ellátásnak: hogy a súlyosan beteg emberek közül hányan maradnak életben, az elsősorban az ellátás minőségén múlik. De e minőségnek fontos tényezője az is, hogy mennyire terhelt az ellátórendszer.

És míg a 2003-as SARS-járványnál az összes fertőzött magas lázzal küzdött, ezért könnyebb volt felismerni és elkülöníteni őket, a koronavírusnál nem ez a helyzet, emiatt pedig sokkal nehezebb lassítani a vírus terjedését. 

Épp ezért jut arra Tufecki is, hogy a leghatásosabb lépés a vírus ellen a közösségi szintű izoláció: minél többen maradnak otthon, annál kevesebb ember kapja el a betegséget. Minél kevesebb ember kapja el a betegséget, annál kevésbé terhelődnek le a kórházak. 

Olasz autóút Milánó közelébenFotó: PIERO CRUCIATTI/AFP

Tufekci épp ezért azt javasolja olvasóinak, hogy aki csak teheti és még nem tette, oltassa be magát gyorsan influenza ellen (ezzel is csökkentve az esélyét, hogy véletlenül influenza miatt kerüljön kórházba vagy hogy esetleg mindkét betegséget elkapja, ami sokkal súlyosabb tünetekhez vezethet), majd érdemes úgy bevásárolni, hogy minél kevesebbet kelljen boltba járni utána. 

Nem azért, mert itt a világvége, hanem mert ez a leghatékonyabb elkerülési eszköze annak, hogy megfertőzz másokat, akikre a koronavírus sokkal veszélyesebb lehet. Ugyanígy, ha valaki döntési helyzetben van mondjuk egy munkahelyen, akkor Tufecki szerint a felelős döntés most az, ha ahol csak lehet, bevezetik az otthoni munkavégzést

Címlapkép: Kiss Bence