A koronavírus körül lángolt fel a kínai-amerikai propagandaháború

A 2018-as választás titkos története 84 színes oldalon.
Megveszem

Amióta januárban az egész világ elkezdett az először Kínában felbukkant koronavírusra figyelni, a tudományos és egészségügyi hírek mellett a rasszista alapú vádaskodásnak is bőven jutott hely. Minden a „kínaiak minden mocskot összezabálnak” jellegű ostobaságokkal kezdődött, majd ahogy a járvány Iránt, Olaszországot és egyre több országot ért el, szinte mindegyikkel kapcsolatban lehetett olvasni hasonlóan gyűlölettel teli megjegyzéseket. Kedden például, amikor a magyar internetet bejárta a Hegyeshalomnál rekedt számtalan nyugat-európai román vendégmunkás híre és képe, az ezek alatti kommentekben lehetett arról olvasni, hogy „ezek” bizony egytől-egyig vírushordozók. 

Ez nagyjából mindennek a legalja, de a leges-legfelsőbb szinteken is zajlik hasonló vádaskodás. Elsősorban a két szuperhatalom, Amerika és Kína, illetve pontosabban ezek politikai vezetése feszül egymásnak, hogy a koronavírus okozta káoszt kihasználva egy kicsit a saját pecsenyéjüket sütögethessék.

Hogy a sárdobálást ki kezdte, körülbelül annyira reménytelen eldönteni, mint egy óvodai verekedésben. Ugyanakkor tény, hogy az amerikai vezetés, ami most már szinte egyet jelent Donald Trump Twitter-fiókjával, miután jó ideig csak legyintett a koronavírusra, hirtelen elkezdte azt következetesen 

„Chinese virus”-nak vagy éppen „Wuhan coronavirus”-nak nevezni.

Miután Mike Pompeo amerikai külügyminiszter egy sajtótájékoztatón is wuhani koronavírus-nak nevezte a betegséget, március 10-én a kínai külügyminisztérium már hivatalosan is tiltakozott. Peking szerint ez a szóhasználat „stigmatizálja” a kínaiakat. Egy héttel később pedig ugyanilyen erélyesen tiltakoztak, amiért Trump twitterén használta a „Chinese virus” kifejezést. „Nagyon dühösek vagyunk, és követeljük, hogy az Egyesült Államok fejezze be ezt az alávaló gyarkolatot” – közölte a kínai külügy egyik szóvivője.

Eközben viszont a kínaiak, akik a hivatalos közléseik szerint otthon tulajdonképpen már legyőzték az országban több mint 80 ezer megbetegedéssel és 3000-nél is több halálos áldozattal járó vírust, ellentámadásba lendültek propagandafronton. A hadjáratnak egy Trumphoz hasonlóan lelkesen és felháborító stílusban Twitterező Csao Li-csian (Zhao Lijian) a vezére, akit úgy kell elképzelni, mintha Kovács Zoltánt felvérteznék egy atomnagyhatalom magabiztosságával. A Twitter a legtöbb kínai felhasználó számára nem is hozzáférhető, úgyhogy Csao egyértelműen a nemzetközi közösségnek szánja posztjait.

Csao március 13-án osztotta meg egy összeesküvéselméleteket gyártó blog bejegyzését arról, hogy valójában az amerikai hadsereg vitte be a vírust Vuhanba, és azóta is ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy a vírus valójában nem Kínából indult útjára. És egyáltalán nem ő az egyetlen a külföldre dolgozó kínai propagandisták közül, akik ezt az üzenetet erőltetik.

Így történhetett meg az, hogy az a Mike Pompeo, akit a kínaiak felszólítottak, hogy fejezze be a Kína-ellenes propagandát, most maga is felszólította a kínaiakat, hogy legyenek szívesek befejezni az álhírgyártást. Pompeo ezt az üzenet magával Jang Csie-cse-vel (Yang Jiechi), a Kínai Kommunista Párt külügyi irodájának vezetőjével közölte egy március 16-i telefonbeszélgetésben.

Pompeo amerikai források szerint többek közt azt mondta, hogy „az Egyesült Államok élesen tiltakozik amiatt, hogy Kína a Covid-19-ért Amerikát teszi felelőssé”, és egyúttal arról beszélt, hogy „ez most nem a bizarr pletykák és dezinformáció terjesztésének ideje, hanem 

az egyes nemzeteknek éppen hogy most kellene egyesült erővel harcolniuk a közös fenyegetés ellen”.

Hiába szólal fel azonban mindkét fél a járvány propagandacélokra felhasználása ellen, ez azért nem garancia arra, hogy egyikük is visszafogná majd magát. Egyrészt Trump az elmúlt négy évben már számtalanszor bemutatta, hogy elszabadult hajóágyúként képtelen megállni, ha egyszer elindul. Másrészt a kínai külpolitika legendásan mindent túl tud reagálni, és a legkisebb vélt vagy valós sérelemre is teljes erővel ugranak – legutóbb Mario Vargas Llosára is, csak mert a perui író is arról merészelt írni, hogy a koronavírus Kínából származik. A pártlap Zsenmin Zsipao pedig egy focimeccs-beszámoló stílusában örvendezett annak, hogy a külföldi koronavírus-fertőzöttek száma megelőzte a Kínában regisztráltakét.

Mindennek a tetejébe pedig ott van az utóbbi években töretlenül élesedő amerikai-kínai párharc annak különböző hadszíntereivel a gazdaságitól a politikain át a katonaiig. Ebbe a küzdelembe tökéletesen passzol egy olyan téma, amely előreláthatóan még hónapokig fogja foglalkoztatni a teljes világ közvéleményét. Mindkét nagyhatalom úgy érzi, hogy nem csak hogy neki van igaza, de erről muszáj minél több embert is meggyőznie.