Philip Roth 2004-es regényéből készített minisorozatot az HBO, az alkotók a Drótért felelős David Simon és Ed Burns. A járvány kellős közepén kezdték el vetíteni, és bár a sztori alapvetően egy mi lett volna ha? típusú, nyomasztó disztópia, mégis mindenkinek azt ajánlom, kezdje el nézni, akkor is, ha a koronavírus miatti szorongást eddig inkább csak Váratlan utazás-maratonokkal igyekezett kezelni.

Amikor megírta ezt a könyvet, Philip Rothnak nem nagyon lehetett fogalma róla, hogy fog kinézni Amerika és a világ 2020-ban. Ő csak írt egy regényt, melynek saját maga és családtagjai a főszereplői, akik a New Jersey-i Newark egyik zsidó szomszédságában élnek. A regényben szinte minden ugyanolyan, mint a szerző gyerekkorában volt, egy fontos kivétellel: 1940-ben a republikánus párt támogatásával megnyeri az elnökválasztást a nemzeti hős, Charles Lindbergh. Igen, az a Charles Lindbergh, aki 1927-ben világsztár, és gyerekek millióinak példaképe lett, miután leszállás nélkül átrepülte az Atlanti-óceánt.

Csakhogy ez a Lindbergh súlyosa antiszemita, rasszista, szimpatizál a náci Németországgal, és nem akarja, hogy az Egyesült Államok belépjen az antant oldalán a második világháborúba.

A sorozat iszonyú erősen indul, és azért is merem ajánlani a járvány miatt csak pozitív élményre vágyó olvasónak is, mert - mint David Simon minden alkotása - garantáltan kirángatja az embert a mostani valóságból - még ha ezzel egy nem túl vidám, de legalább nem valódi másik valóságba repíti el.

A sorozatban a Roth családot átnevezték Levinnek, de amúgy minden maradt ugyanúgy. Anya, apa és két fiuk esténként együtt hallgatják a rádiót, rokonaik nagyon gyakori látogatók házukban, a szomszédságban csak zsidók laknak. Esténként mindenki az utcán van, hogy megvitassák a napi híreket. Amik viszont egyre aggasztóbbak, főleg rájuk nézve, főleg azután, hogy Lindbergh politizálni kezd.

A Lindbergh életrajzát kevéssé ismerő néző valószínűleg nem érti, miért egy valós, ráadásul nagyon népszerű alak testesíti meg a könyv, és így a sorozat főgonoszát.

A válasz egyszerű: azért, mert tényleg antiszemita volt. A valóságban sosem indult az elnökválasztáson, de jó pár hátborzongató megjegyzése volt. A Smithsonian végig is vette, mi igaz, és mi nem Lindbergh antiszemitizmusát illetően. Először is: valóban azzal vádolta a zsidókat, hogy háborús agitátorok. És valóban arra figyelmeztetett, hogy veszélyt jelent a keveredés az „alsóbbrendűekkel”. De – a könyvben írtakkal ellentétben – soha nem mondta, hogy a Szovjetunió német megszállásával Adolf Hitler megmentette a világot a kommunizmustól és a gonoszságtól.

Philip Roth könyvében Lindbergh megválasztása után azonnal baráti jobbot nyújt Németországnak és Japánnak, de a háborúból inkább kimarad. Személye és intézkedései megosztják a Levin család tagjait és az egész zsidó közösséget is. A zsidók ellen irányuló intézkedéseket mézbe mártják, így sokan azt gondolják, Lindbergh csak jót akar az egész országnak, mégiscsak egy nemzeti hős. Jelszava: America First (Amerika az első) – ez ismerősen csenghet most sokak számára.

Bár a valóságban nem volt elnök, és nem épített ki fasiszta diktatúrát, Lindbergh tényleg prominens tagja volt egy amerikai antiszemita szervezetnek, az amerikai történelem egyik sötét foltjaként emlegetett America First Committee (AFC)-nek. Ezt a Yale Egyetem olyan diákjai alapították 1940-ben, akik nagyon ellenezték, hogy Amerika belépjen a második világháborúba, egy ponton a tagok száma elérte a 800 ezret is. Bár Lindberghet szívesen mutogatták a magát patriótának mondó mozgalom arcaként, volt még pár ismert tagjuk, köztük Walt Disney és a nyíltan antiszemita Henry Ford. Lindbergh épp az America First Committee egyik gyűlésén mondta el hírhedt beszédét, melyben háborús agitátoroknak nevezte a zsidókat.

Lindbergh óriási sztár volt, tényleg mindenki ismerte a nevét, ahogy tragikus sztoriját is: 1932-ben, három évvel azután, hogy megházasodott, elrabolták és meggyilkolták 20 hónapos kisbabájukat. Az ezt követő médiacirkusz elől a család Európába menekült, az itt töltött évek alatt – az amerikai hadsereg megbízásából – többször is Németországban járt, hogy légihaderejük állapotát felmérje. Thomas Doherty történész szerint a náci Németország fegyelmezettsége, hadereje lenyűgözte Lindberghet. De a szimpátia kölcsönös volt, 1938-ban maga Göring tüntette ki azért, amit a két ország közötti kapcsolatért tett. Az érmét azután sem volt hajlandó visszaadni, hogy Amerikában óriási felháborodást keltett az eset.

A vicc az, hogy David Simon, aki megjelenése évében olvasta Philip Roth könyvét, azt mondta, nem nagyon tetszett neki – erről a Times of Israel írt. Úgy érezte, ez a téma már lefutott, Amerika túl van már ezen. Aztán jött Donald Trump.

Simon szerint azóta bizonyos emberek azt hiszik, rá lehet menni újra a fekete és barna emberekre, és nem nyugtatta meg a pittsburghi zsinagóga elleni támadás sem, melynek során 11 ember vesztette életét. „Ezek az emberek »a másikok« lettek. Amikor a gyűlöletvonat elhagyja a vonatállomást, amikor bárkik ellen fordulnak, azután antiszemitizmus következik” – mondta. Hozzátette, a sorozatot nem az antiszemita hangok felerősödése miatt csinálta meg, hanem „minden gyűlölet ellen, legyen bárki is a célpontja”.

Az Összeesküvés Amerika ellen összesen hat részes, ebből kettő már fent van az HBO Gón, a tervek szerint hetente kerülnek fel az új részek. A főbb szerepekben Zoe Kazan, Morgan Spector, Winona Ryder, Anthony Boyle és John Torturro látható.