Hasznosak szeretnének lenni a munkájukból kiesett dolgozók

Masszőrből fotósból és tárlatvezetőből futár, színésznőből grafikus előadó, rendezvényszervezőből kereskedelmi dolgozó. Mióta kirobbant a koronavírus és egyre több óvintézkedést vezettek be, elkezdtek bezárni az üzletek, a nagyobb cégek home office-ba küldték a dolgozóikat. Viszont sok olyan ágazat van, ahol egyszerűen csak megszűnt a munka, és ezzel együtt a dolgozók bevételi forrása is. Mivel nem lehet tudni, hogy meddig fog tartani a járvány, ezért sokan nem tehetik meg, hogy felélik a tartalékaikat vagy éppen nincs is félretett pénzük.

Különböző ágazatokban dolgozókkal beszélgettünk, akik meglepően nem csak a pénz miatt vállaltak ideiglenesen munkát a járvány időszakában, hanem mert képtelenek lennének otthon ülni. Sőt, azt is el tudják képzelni, hogy az új munkahelyüket a járvány után is megtartják. A legnépszerűbb szakma kétségkívül a futárkodás, a futár cégek pedig most nagyot kaszálnak a koronavíruson. 

Nem akartam magam feleslegesnek érezni

Nyitrai Balázs a SUHANJ! Alapítvány masszőre mácius 15-én veszetette el ideiglenesen az állását, amikor az alapítvány edzőterme, ahol ő is dolgozott, bezárt. Mivel Balázs az alapítványnál egyéni vállalkozóként volt foglalkoztatva, ezért a bevétele is teljes mértékben a vendégektől függött. A szakmáját nem csak a terem bezárása miatt tette félre, hanem azért is, mert nem tudta volna jó szívvel végezni más helyszínen sem, miközben arra szólítják fel az embereket, hogy kerüljék a kontaktust másokkal.  

Már korábban is fontolgatta, hogy a munkája mellett vállal még egy részmunkaidős állást, most pedig eljött az idő, hogy ezt megvalósítsa. Jelentkezett a Netpincérhez biciklis futárnak, már az interjún is túl van.  

„A tartalékaimból meg tudnék élni három hónapig, meg családi segítség is lenne. A pénzen túl azért is akarok dolgozni, hogy ne érezzem magam tök feleslegesnek, hogy nem csinálok semmit, csak itthon ülök” - magyarázza. 

Azért pont a futárkodásra esett a választása, mert egy másik, szintén masszőr barátja is most ott dolgozik ideiglenesen, akitől csak pozitívumokat hallott, másrészt pedig szeret biciklizni. Az is szimpatikus volt neki, hogy bár a szabad levegőn tölti a napját, mégsem kell emberekkel érintkeznie.

A futárkodás most igen népszerű munka lett, de szerencsére van is kereslet a dolgozókra.

„Amikor kitöltöttem a jelentkezési ívet, akkor kellett foglalni interjúra időpontot. Márciusra és áprilisira konkrétan már nem volt időpont, úgyhogy le is mondtam róla. Amikor viszont másnap ránéztem, akkor még is felszabadult egy hely. A jelentkezés után kaptam egy emailt, hogy lehet, hogy sok időbe fog telni amíg megkapjuk a munkát, de legyünk kitartóak, mert nagyon nagy szükség van ránk” - meséli. 

Balázs egyelőre heti 20+ órát szeretne vállalni, de akkor sem fogja felbontani aszerződést, ha újra tud majd masszőrként dolgozni, hanem meghagyja részmunkának, ahogy eredetileg is tervezte. 

Nincs olyan munka, ami derogálna

Szabó Anita éppen masszőrnek készült, amikor beütött a járvány. Már megszerezte a képesítést, masszázs ágyat és olajakat is vett, hogy kiépítse a saját szalonját. Nem csak ez a terve dőlt dugába, de a munkáját is elvesztette, ugyanis egy kis cégnél rendezvényszervezéssel foglalkozott, de emellett egyénileg készített arcfestést, hennát is a különböző eseményeken.

Őt sem elsősorban az anyagi gondok késztették arra, hogy munkát keressen, ugyanis az egyik gyerekével el tudott menni GYES-re.

„Egyszerűen nem tudok itthon ülni, szeretném valamivel hasznossá tenni magam. A kereskedelemben szeretnék elhelyezkedni, mert korábban is dolgoztam benne. Már beadtam a Tescohoz meg az Aldiba is, de egyelőre nem jártam sikerrel” - mondja a nő.

Leginkább raktárosként vagy árufeltöltőként dolgozna szívesen, hogy minél kevesebbet kelljen emberekkel érintkeznie. Gondolt arra is, hogy elmegy egy irodába takarítani, de egyelőre most takarítókra sincs túl nagy kereslet. 

„Nekem nincs olyan, amit ne vállalnék el, mert derogál. Én a gyerekeimnek is azt tanítom, hogy minden munka, minden foglalkozás értékes. Csak olyat nem vállalnék el, amit nem tudok megcsinálni. Például targoncázni vagy hegeszteni nem mennék el” - mondja.

Az is motiválja a munkaszerzésben, hogy már nincs sok hátra a hitelükből, amit a kormány hiteltörlesztési moratóriuma ellenére is ki szeretnének fizetni, hogy ne tolódjon még egy évig. 

Fejes Rita színésznőként dolgozott és egy saját társulatot, a FeR Produkciót is vezette, amivel különböző rendezvényeken tartottak előadásokat. Rita azt mondja, hogy ők nem tudták megtenni azt, mint nagyon sok színház, hogy online előadásokat tartsanak, ugyanis a darabjaik interaktívak és közönség nélkül nem működnek. A csapat tagjai, ahogy ő is, szabaduszók, ezért most kénytelen más bevételi forrás után nézni. 

A társulatnak hiába volt az év végén megtakarítása, azt Rita visszaforgatta a cégbe, mivel senki nem számított rá, hogy pár hónappal később kitör egy világjárvány. Rita nem teheti meg, hogy fizetés nélkül vészeli át ezt az időszakot, ugyanis egyedül neveli két kiskorú gyerekét és egy albérletet is fenn kell tartania.

„Először arra gondoltam, hogy takarítani fogok, meg is kerestem egy céget, de közben az is behalt. A vendéglátó helyeket már bezárták, nem kell takarítani, a magánházakba meg már nem engednek be senkit szívesen az emberek. Arról is volt szó, hogy egy céghez megyek el, ahol a dolgozók gyerekeivel fogok együtt tanulni, hogy segítsem a digitális oktatást, de a korlátozások ezt is megölték” - mondja.

Végül egy grafikai stúdióban sikerült elhelyezkednie, ahol a jobb agyféltekés grafikus technika tanítására kerestek online előadót. 

„Úgy érzem, ezért a munkáért nem kellett annyira meghajolnom. Ráadásul korábban is szerettem volna valami pluszt csinálni a színészkedés mellett” - magyarázza.

Rita egyelőre még csak a betanulás fázisában van, ezért fizetés sem jár, ami most nagyon nehézzé teszi a megélhetést.

A nő hosszútávra tervez ezzel a munkával, mert szerinte ha le is cseng a járvány, a rendezvények fognak utoljára talpra állni. Szerinte hiába vannak megrendeléseik szeptemberre, a cégek le fogják mondani, mert nem lesz pénzük rá. 

Egyik napról a másikra lettem munkanélküli

Nagy Mihály is a rendezvények teljes leállásának vesztese. Fotósként rengeteg céges rendezvényt, csapatépítőket, sajtótájékoztatókat fotózott.

„Amikor megjelentek a hírek, hogy nálunk is van fertőzött és beszüntettik a rendezvényeket, akkor vált valósság ez az egész. Két nap alatt lemondták a megrendeléseimet a következő két hónapra, egyik napról a másikra lettem munkanélküli fotós” - meséli.

Szerencsére Mihálynak volt egy elfekvő lehetősége, ugyanis már korábban regisztrált a Netpincérhez futárnak, hogy a rendezvények év eleji uborkaszezonjában is csináljon valamit, ne csak otthon üljön. 

Most napi 10-12 órákat futárkodik még hétvégén is.

„Azért is dolgozom most ennyit, mert attól tartok, hogy a járvány nem egy hónapig fog tartani, az embereknek viszont el fog fogyni a pénze és már luxus lesz ételt rendelni. Inkább most kicsit jobban megnyomom, amíg még lehet.”

Bolti eladónak vagy árufeltöltőnek is elmenne, de szerinte ezekre a munkákra is most lenne még érdemes jelentkezni, mert később már ezek sem lesznek. A futárkodás viszont közel áll hozzá, mert szeret emberekkel találkozni, bár most a megrendelők fele kéri, hogy ne is találkozzon a futárral, amikor kézhez kapja az ételét. 

Iványi Máté szintén a futárkodást és a Netpincért választotta. Eddig a Sziklakórházban dolgozott tárlatvezetőként, de mint az összes múzeum ők is bezártak. Még be se zárt a múzeum, amikor jelentkezett a futárszolgálathoz, a kérdésünkre, hogy miért pont oda, annyit mondott:

„Van egy biciklim és igazából ezért.”