Egy 70 éves budapesti asszony írt kétségbeesett levelet Baranyi Krisztinának, Ferencváros polgármesterének a húsvéti ünnepek alatt. A nő elmondta, hogy végstádiumú rákbeteg fiát az ünnepek után hazaküldik abból a kórházból, ahol most fekszik, mert nem tudják tovább ápolni az intézményben - elmondása szerint a járványkészültség miatt.
A fiú annyira rosszul van, hogy infúzión keresztül táplálják, fájdalmait pedig morfium-tapasszal csillapítják.
Édesanyja hiába mondta, hogy egyedül, otthon, már nem tudja megoldani fia ápolását. Amíg tudta, így is otthon ápolta egy szoba-konyhás lakásukban, de amikor folyamatos köhögőrohamai miatt már egy hónapja nem tudta rendesen táplálni a fiút, a legyengült beteget kórházba kellett szállítani. A problémát egy tápláló szonda beültetése oldaná meg, ezt azonban még mindig nem kapta meg beteg fia, pedig az elmúlt egy hónapban összesen négy kórházban fordult meg.
A Baranyi által közzétett levelet majdnem kétezren osztották meg, és a polgármester legfrissebb közlése szerint mostanra „úgy tűnik, sikerül megfelelő intézményben elhelyezni a kórházból kirakott beteget”. De a levél rámutat egy komoly problémára:
Mi lesz azokkal a krónikus betegekkel, akik kihullanak a nem koronavírusos betegek számára egyre inkább beszűkülő egészségügyi ellátórendszerből?
A kérdés az elmúlt héten kezdett igazán a közbeszéd témájává válni, miután Kásler Miklós emberi erőforrás miniszter április 7-én rendelte el 36 ezer kórházi férőhely felszabadítását országszerte a koronavírusos betegek számára. A döntés alapján minden kórháznak 8 napja volt a férőhelyei 60 százalékának kiürítésére, a határidő ma, szerdán jár le.
A kórházi ellátás kapacitás-csökkentése azonban valójában már hetekkel ezelőtt elkezdődött a 444-hez érkező olvasói visszajelzések szerint. Március közepén rendelte el az EMMI, hogy a kórházak a járvány végéig csak sürgős, halaszthatatlan műtéteket végezhetnek el. És bár ennek az utasításnak hivatalosan nem volt része fekvőbetegek hazaküldése, ebből az időszakból több olyan esetről is tudunk, amikor a járvány miatti készültségre hivatkozva bocsájtottak haza kórházakból jellemzően idős, krónikus betegeket. Egy ilyen, a budapesti Szent Margit Kórházban történt esettel kapcsolatban az RTL Híradójának az EMMI azt válaszolta:
„Mivel a kórházak krónikus osztályain jellemzően idős betegek vannak, akiknél különösen nagy a fertőzés kockázata, az orvos hatásköre eldönteni, hogy hazaküldi, vagy a kórházban tartja a betegeket.”
Hogy az ellátásból kimaradó emberek között onkológiai betegek is vannak, arra a Magyar Rákellenes Liga hívta fel elsőként a figyelmet. Ők főként a járóbeteg szakellátás akadozásáról számoltak be egy négy másik betegszervezettel közösen, március 31-én kiadott közleményükben.
Eszerint az ellátás problémáit elsősorban a 65 év feletti orvosok kiesése az onkológiai ellátóhelyekről és a laborvizsgálatok ellehetetlenülése okozza, és ez azért nagy gond, mert a terápia csúszása komolyan visszaveti a rákbetegek gyógyulását. „Egy már diagnosztizált onkológiai beteg kezelését sokszor nem lehet érdemi, például túlélésben, betegségprogresszióban mért negatív következmények nélkül hónapokra felfüggeszteni” - írták.
Azóta az Emberi Erőforrások Minisztériuma nem győzi hangsúlyozni, hogy a vészhelyzet idején az onkológiai ellátás is zavartalan, hiszen a kórházaknak szabály szerint „a veszélyhelyzet idején is el kell végeznie minden olyan beavatkozást, vizsgálatot, műtétet, amelynek hiányában a beteg életveszélyes állapotba kerülne, vagy amelynek elhalasztásával maradandó egészségkárosodást szenvedne” - írták például április 10-én, a Nemzeti Rákellenes Nap alkalmából kiadott közleményükben.
Így nevezi a Magyar Orvosi Kamara a járványkészültség miatt ellátatlanul maradt, vagy késve ellátott embereket egy április 9-én, a szervezet honlapján publikált állásfoglalásban.
Figyelmeztetnek, a járványveszély miatt tett érthető kormányzati lépések: az orvos-beteg találkozások ritkítása, a műtétek elhalasztása és a 65 év feletti orvosok közvetlen ellátásból való kivonása miatt sok nem koronavírusos beteg ellátása, gondozása megnehezedett.
A betegek ezek miatt bekövetkező állapotromlása, vagy esetleg halála pedig most nagyobb károkat okozhat, mint a járvány maga, ami egyelőre (1512 igazolt esettel) nem terheli kezelhetetlen mértékben az ellátórendszert.
A kórházakban felszabadított kapacitások mértéke a MOK szerint egyáltalán nem áll összhangban a rendszer leterheltségével.
„A kórházak jelentős része jelenleg kihasználatlan, takaréklángon üzemel, teljes, amúgy működőképes osztályok ürülnek ki, máshova át nem rendelt személyzetük látszattevékenységet végez vagy kényszer szabadságát tölti. Így - többek között feladatkijelölés híján - a nem fertőzött betegek ellátása zavart szenved, még abban az esetben is, ha tudható, hogy az ellátás elmaradása egészségkárosodást, állapotromlást kockáztat”
- írják.
Ez persze később, ahogy a járvány okozta veszteségek növekszenek majd, változni fog, de akkor is fontos lesz a nem COVID-19-es betegek nem halasztható kórházi ellátásának, és járóbeteg-szakellátásban történő gondozásának fenntartása. Csakúgy, mint a sürgősségi ellátás zavartalan működése.
A MOK szerint ahhoz, hogy mindenki a megfelelő ellátáshoz juthasson, fontos lenne tisztázni a feladatokat: jól elkülöníteni a koronavírusos és nem koronavírusos betegek ellátásának szerepköreit. Jelenleg ugyanis nem tisztázottak azok a betegutak, amelyek alapján az alapellátásban dolgozó orvosoknak tudnia kéne, hogy hová irányíthatják egyes betegeiket - a késlekedés és a kelleténél hosszabb betegutak pedig akár emberi életekbe is kerülhetnek.
A kamara többek között
javasolja a kormányzatnak, hogy az egészségügyi ellátórendszer összeomlása elkerülhető lehessen a járvány súlyosbodása esetén. Hozzáteszik: egy orvosi etikai ajánláson dolgoznak épp, ami azt hangsúlyozza: „nem szabad különbséget tenni az erőforrások elosztásában a Covid-19 vírussal fertőzött páciensek és a más betegségekkel küzdők között”.
Kedden egy magyarországi kórház vezető orvosa mondta el a 444-nek a minisztériumból elrendelt hazaküldési hullámmal kapcsolatos tapasztalatait. Meglátása szerint a belgyógyászatokon, kórházaktól függően, 20 és 50 százalék között lehet azoknak a betegeknek az aránya, akiknek az otthoni ellátása ugyan megterhelheti a családtagokat, de elégséges, a beteg állapotának megfelelő lehet.
Vagyis szerinte az a központi igény, hogy valamennyi ágyat szabadítsanak fel, nem önmagában irreális, csak a fűnyíró-elv nem jó. „Nem tesznek különbséget a vénás fájdalomcsillapítást igénylő beteg, és mondjuk a demensek között. Előbbinek kórházi kezelés kell, utóbbit talán csak a család akarta lerakni a kórházba, azzal a tünettel, hogy »kicsit zavartabb a szokottnál is«." - mondta.
„A hazabocsájtás orvosszakmai döntés kell, hogy legyen” - jelentette ki Müller Cecília országos tisztifőorvos az operatív törzs szerdai sajtótájékoztatóján, hangsúlyozva, senkit nem lehet úgy hazaküldeni, hogy emiatt „később bármilyen egészségkárosodásnak nézzen elébe.” Elmondta, a Kásler miniszter által kért ágyfelszabadításra azért van szükség, hogy senkinek a családtagja ne kerülhessen olyan helyzetbe, hogy szüksége van rá, mégsem jut neki ágy vagy lélegeztetőgép. Türelmet és megértést kért ezért azoktól a krónikus betegektől, akiknek most távozniuk kell a kórházakból.
Szél Bernadett független országgyűlési képviselő még kedden közölte, az ombudsmannál kezdeményez vizsgálatot „a kórházak felelőtlenül zajló kiürítése, és a krónikus betegek elhanyagolása miatt”.
Várjuk azokat az olvasói tapasztalatokat, amik a cikkben bemutatott problémáról szólnak. Ha ön vagy családtagjai is érintettek, írjon az egeszsegugy@444.hu e-mail címre.