Az elsők közt kapták el a koronavírust, mégsem halt meg senki

2020 április 25., szombat 8:31

A koronavírus-járvány elleni harcban kevés ország vizsgázott eddig jól. A néhány jó példa – Tajvan, Dél-Korea – mellett viszont elsikkadt egy szintén ázsiai sikertörténet. Vietnamban pontosan három hónappal az első pozitív koronavírus-teszt után elkezdtek lazítani a korlátozó intézkedéseken, miután ennyi idő alatt mindössze 270 fertőzött beteget regisztráltak, és a világban már közel 200 000 halálos áldozatot szedő vírus a 95 millió lakosú országban senkit nem ölt meg.

Látogatás a hentesnél koronavírus idején Fotó: MANAN VATSYAYANA/AFP

A koronavírus elleni harc vietnami fordulóját nem túlzás elképesztő sikernek nevezni, de ennek részletezése előtt, a teljes tisztánlátás érdekében, szükség van egy apró közbevetésre. Ahogy a kínai járvány számai esetében, úgy itt sem lehet kizárni, hogy az országban a világ egyik legszigorúbb diktatúráját irányító Vietnami Kommunista Párt nem bontja ki az igazság minden részletét. A vietnami sajtó szabadságát a Riporterek Határok Nélkül friss jelentése 180 országból a 175. helyre rangsorolta. De a kétkedőknek érdemes elolvasniuk az amerikai járványügyi hatóság emberének szakvéleményét: „a vietnami munkatársaimmal folytatott beszélgetések alapján semmi jele annak, hogy ezek a számok ne lennének valódiak”. És azzal is érdemes tisztában lenni, hogy ha Vietnamban valójában tízszer ennyi megbetegedés volt, még mindig bőven sikerről beszélnénk. 

Pedig ha volt ország, amely eleve handicappel indult ebben a járványban, az mindenképpen Vietnam volt. A Kínával közel 1500 kilométeres közös határral rendelkező ország volt a hetedik a világon, ahol regisztráltan megjelent a koronavírus. Január 13-án egy kínai férfi Vuhanból Vietnam fővárosába, Hanoiba utazott meglátogatni ott élő fiát, 10 nappal később pedig mindkettejük tesztje pozitív lett. Franciaországban másnap, Olaszországban és Spanyolországban pedig csak egy héttel később bukkant fel az első fertőzés, mégis, ezekben az országokban nagyságrendekkel rosszabbul alakult a járvány.

Vietnamban április 23-án kezdtek el lazítani a korlátozásokon, amikor már egy teljes hete nem regisztráltak új fertőzést, és csak 44-en voltak, akik nem épültek fel a betegségből. A három európai ország mindegyikében csak ezen a napon többen haltak meg, mint ahányan Vietnamban három hónap alatt összesen megbetegedtek.

Szemben a sokkal gazdagabb Szingapúrral, Tajvannal és Dél-Koreával, Vietnamban nem high-tech varázslatokkal sikerült még ezeknél az országoknál is sikeresebbnek lenni a vírus elleni harcban. A délkelet-ázsiai országban tömeges, de irányított teszteléssel, a fertőzöttek alapos kontaktkutatásával és tömeges karanténokkal sikerült szinte csodát tenni. Ezeket a világon máshol is alkalmazták, Vietnamnak azonban volt két adu ász is a kezében: friss tapasztalat hasonló járványok elleni küzdelemben, valamint a paranoiát súroló bizalmatlanság Kínával szemben.

A 2003-as SARS-járvány idején Vietnam volt az első ország, ahonnét sikerült teljesen eltüntetni a vírust, és az országon a 2009-es H1N1-járvány is végigsöpört. Vietnam és Kína 1979-90 közt hadban állt, és, hiába van mindkét országban kommunista egypártrendszer, kettejük kapcsolata egyáltalán nem harmonikus. Vietnamban szinte minden kínai mozgolódás mögött gyanús gyarmatosító szándékot sejtenek, így érthető, hogy az országban már akkor elkezdték tervezni a koronavírus elleni harcot, amikor az még csak egy lokális kis kórnak tűnt Vuhanban.

Sorbanállás rizsért Fotó: MANAN VATSYAYANA/AFP

A vietnami kormány már január elején, tehát mielőtt a vírus megjelent volna az országban, elkezdett egy esetleges járványra felkészülni. Egyes hírek szerint ebben olyan hackerek is a segítségükre voltak, akik pekingi hivatalos szervek adatait igyekeztek megszerezni a járványról. Akárhogy is volt, amikor Vietnamban tényleg megjelent a koronavírus, az ország vezetői azonnal cselekedtek. Ahogy a már idézett amerikai járványügyi szakember fogalmazott: „a politikusok az első pillanattól kezdve el voltak kötelezve az ügy mellett, a legmagasabb rangúaktól a falusi vezetőkig”.

Január 24-én, egyetlen nappal az első két pozitív teszt után leállították a légiösszeköttetést Vuhannal, néhány nappal később pedig már csak alapos indokkal lehetett átlépni a kínai-vietnami szárazföldi határt. Január végén bezártak az iskolák, korlátozták a szabadtéri elfoglaltságokat, és február 1-én, amikor még mindig csak hat fertőzött volt az országban, kihirdették az országos járványt.

A 16. megbetegedést február 13-án regisztrálták Hanoi mellett, aminek hatására az egész környéket, tízezernél is több ember otthonát karantén alá helyezték. Ez volt Kínán kívül az első ilyen léptékű karantén a világban. Február 25-re ez a beteg is meggyógyult, és napokig úgy tűnt, hogy Vietnam lehet az első ország a világon, ahonnét sikerül teljesen eltüntetni az ekkor még alig ismert koronavírust. Február 15-én azonban egy vietnami állampolgár elutazott Európába vakációzni, és Anglia, Olaszország és Franciaország meglátogatása után március 2-án tért haza Hanoiba, ahol ellógta az önkéntes karantént. Március 6-án kórházba került, a tesztje pozitív lett, és ezzel ő lett hivatalosan a 17. koronavírus-fertőzött az országban. 22 nappal az előző pozitív teszt után a vietnamiak kezdhettek mindent elölről.

A betegség elleni küzdelem második szakaszában nem csak a 17. fertőzött lakókörnyezetét helyezték karantén alá, hanem további szigorítások is jöttek. Érdemes felidézni, hogy ez még mindig azelőtt volt, hogy a WHO, az Egészségügyi Világszervezet március 11-én kijelentette volna, hogy világjárványról van szó. Vietnam március 22-én minden külföldi számára megtiltotta a belépést az országba, a hazatérő vietnami állampolgároknak pedig kötelezően 14 napos karanténba kellett vonulniuk, ahol rendszeresen orvosok vizsgáltak meg mindenkit.

Tízezrek mentek haza, többek közt Kínából is, nekik a külön számukra felállított karanténáborokban kellett eltölteniük ezt a két hetet. A táborokat tényleg táborként kell elképzelni, ahol arra is figyeltek, hogy a 10-20 fős szobákban ne keveredjenek különböző repülőjáratok utasai. A lakók beszámolói szerint minden ingyen volt az étkezésektől a wifiig, és inkább csak az unalom jelentett gondot.

Április 1-től a máskor robogókkal teli vietnami utcák is kihaltak, mivel ettől kezdve csak alapos indokkal lehetett kimozdulni otthonról. A szigornak meg is lett az eredménye, április 4. után egy nap sem volt, amikor 5-nél több új fertőzöttet regisztráltak volna, és április 16-24. közt egyetlen egy új beteg sem bukkant fel.

Ahogy az Ázsiában szinte természetes, Vietnamban gyakorlatilag mindenhol kötelező a maszkviselés. Ennél azonban fontosabb, hogy az országban nagyon sok koronavírus-tesztet végeztek el. Nem a Dél-Koreában sikeres tömeges tesztelésről van szó, Vietnamban inkább arra fektették a hangsúlyt, hogy miután azonosítottak és elkülönítettek egy beteget, nagyon alapos kontaktkutatással tárjanak fel minden potenciális továbbfertőzést,

Vietnamban április 24-ig több mint 180 000 tesztet végeztek el (a jóval kisebb Dél-Koreában ennek többszörösét), és így találtak mindössze 270 fertőzöttet, ami azt jelenti, hogy csak minden 671. tesztre jutott egy pozitív eset. Ezen a ranglistán ma a második helyen Tajvan áll, ahol 132 tesztenként találtak egy fertőzöttet. A vietnami gyakorlat így talán vaktában lövöldözésnek tűnhet, de az eredmények azt mutatják, hogy éppen ellenkezőleg, és ez a módszer lehet igazán célravezető a koronavírus elleni harcban.

A vírust ha legyőzni nem is, de annyira visszaszorítani sikerült, hogy április 23-án elkezdtek lazítani a szigorú korlátozásokon. Az egyes nagyvárosok és tartományok viszonylag függetlenül dönthetnek a lazítások üteméről, de tömegközlekedni, mozogni és úgy általában élni az utóbbi hetek-hónapok bezártsága után már lehet, még ha rendezvényeket tartani nem is. Hanoiban, ahol az összes vietnami fertőzött közel felét regisztrálták, május 4-én elkezdik újranyitni az iskolákat is.

Utcai árus arcmaszkban Fotó: NHAC NGUYEN/AFP

Ezek az intézkedések összessége volt az, ami a vietnamiakat sikeressé tette. Egyik sem varázslat, egy nem különösebben jómódú ország egyszerűen csak tényleg időben megvalósította azt, amivel máshol vagy elkéstek, vagy eleve bele sem kezdtek. Az igazi kérdés így az, hogy miért éppen Vietnam, és erre az utóbbi 20 év két járványának tapasztalata és a kínaiaktól ódzkodás sem ad magyarázatot.

Inkább arról van szó, hogy a vietnami diktatúrában megvolt az akarat a vírus elleni harchoz, gyakorlatilag semmi sem állt az útjába ennek az akaratnak, és az országban történelmi okokból nagyon erős militarista-nacionalista mentalitás nagyon jól jött a vírus elleni harcban. A vietnami politikusok a vírus felbukkanásától kezdve azt legyőzendő ellenségnek állították be, ezt sulykolta folyamatosan a teljesen szervilis helyi sajtó. Nguyen Xuan Phuc miniszterelnök januártól kezdve a hadvezér szerepében tetszelgett, és az ország vírusellenes erőfeszítéseit a „2020-as tavaszi offenzívának” nevezte, egyértelműen utalva arra az 1968-as, az év hasonló szakaszában indult hadműveletre, amely kulcsfontosságú epizód volt a vietnami kommunisták harcában az amerikai csapatok ellen.

A háborús helyzet és a nemzeti egység szükségességének hangsúlyozása tette igazán hatékonnyá a vietnami egészségügyi offenzívát. Vietnam a 20. század második felében a francia gyarmatosítókat, a megszálló amerikaiakat és tulajdonképpen a hatalmas Kínát is legyőzte a harcmezőn, és ezek a valószínűtlen győzelmek máig a vietnami identitás meghatározó elemei (néhány régebbi, hasonlóan fényes diadallal együtt). Az idegen vírus elleni közös, önfeláldozó harc jól illett ebbe az énképbe. 14 nap karantén ingyen wifivel semmi, ha valakinek a nagyszülei bevették Dien Bien Phu-t.

Vietnamiak várnak a sorukra egy hanoi kórház előtt felállított tesztelési ponton Fotó: MANAN VATSYAYANA/AFP

A vietnami sikerben persze a diktatúra kevéssé szimpatikus elemei is szerepet játszottak. Érdekes az a felvetés, amely szerint bár a vietnami vezetés kifejezetten bizalmatlan Kínával szemben, mivel valójában mindkét országban hasonlóan sötét diktatúra van, valójában ők értik a legjobban, hogy mi miért történik az országban, ahonnan útjára indult a Covid-19. Ezúttal például azt, hogy bizonyos helyzetekben jobb őszintén kommunikálni, és ennek megfelelően a vietnamiak a vírus felbukkanásától kezdve világos, naprakész információkkal voltak ellátva annak terjedésével kapcsolatban. A vietnami hatóságok nem féltek népszerűtlen intézkedéseket sem hozni, hiszen nincs miért félniük a következményektől. Az ország Kína mellett a varázsszernek hitt tobzoskapikkelyek másik nagy felvevőpiaca, most mégis – akárcsak a kínaiak – nekimentek az egzotikus állatok kereskedelmének

Vietnamban körülbelül 800 embert büntettek meg a vírussal kapcsolatos fake news terjesztése miatt, de ennél minden bizonnyal hatékonyabb fegyver volt az a kiterjedt besúgóhálózat, amely most sokat segített a hatóságoknak a fertőzések nyomon követésében, a fertőzöttek kontaktkutatásában. Ezek a hatékony, de cseppet sem demokratikus módszerek miatt erősen kétséges, hogy a világ néhány hasonló országán kívül a vietnami sikert bárhol reprodukálni lehetett volna. És ott is csak akkor, ha olyan korán kapcsolnak, mint Hanoiban.

(Források: The Diplomat, Financial Times, Hanoi amerikai nagykövetség, Los Angeles Times, NPR, Reuters, Wikpedia: 2020 coronavirus pandemic in Vietnam)