Dél-Koreában a teljes transzparencia és a technológiai újítások küzdenek a koronavírus ellen

Az egész világon végigsöprő koronavírus-járvány ellen különböző országok különböző módon veszik fel a harcot. A vírus elleni küzdelemben azok a Kínához közeli, fejlett kelet-ázsiai országok tűnnek a legsikeresebbnek, ahol viszonylag magas fertőzésszám mellett is sikerült alacsonyan tartani a halálesetek számát, és azt is sikerült elkerülni, hogy ehhez teljesen le kelljen állítani a mindennapi életet és a gazdaságot.

A kelet-ázsiai megoldások közül is különösen figyelemre méltó Dél-Korea esete. A hétfői számok szerint eddig az országban 8162-en fertőződtek meg, és 75-en haltak meg a betegségben. Ezzel Dél-Korea a negyedik helyen áll a világban fertőzöttek számában, de náluk jóval kevesebben haltak meg, mint a lényegesen kevesebb fertőzést regisztráló Franciaországban vagy Amerikában.

A koreaiak dolgát alaposan megnehezítette, hogy a fertőzés egy ideig gyakorlatilag kontrollálatlanul terjedt egy kis keresztény szekta tagjai közt, akik a szélesebb koreai társadalom sok tagjának is továbbadták a vírust. Ennek köszönhetően a hatóságoknak gyors és nagyon határozott fellépésre volt szüksége ahhoz, hogy el tudják kerülni az olyan tömegkatasztrófát, mint amilyen most Olaszországban pusztít, ahol 25 000 fertőzöttre már közel 2000 halott jut.

Dél-Koreában naponta átlagosan 12 000 koronavírus-tesztet végeznek el, amiben nagy segítségre vannak azok a drive-through klinikaszerűségek, ahol ki sem kell szállni az autóból a teszthez. A koreai járványügyi hatóság, a KCDC a teljes transzparencia jegyében a fertőzésekről és a fertőzöttekről szinte minden adatot megoszt a nyilvánossággal, tulajdonképpen az egyes betegek neve az egyetlen információ, ami rejtve marad.

A KCDC a fertőzötteket először személyesen kérdezi ki arról, hogy merre jártak, így próbálva feltérképezni, hogy hol és kire jelenthettek veszélyt. A személyes adatközlés után azonban telefonjuk GPS-adatait, bankkártya-tranzakcióikat és térfigyelő kamerák felvételeit összevetve rajzolják fel a minél precízebb képet a hatékony járványügyi intézkedésekhez.

Minden dél-koreai, aki kapcsolatba került egy koronavírus-hordozóval, azaz két méternél kisebb távolságra volt tőle, köteles két hétre karanténba vonulni. Miután ezt az utasítást megkapják a helyi egészségügyi hatóságtól, tilos elhagyniuk a karantént, ami általában az otthonuk, és még a velük egy háztartásban élő családtagoktól is szigorúan el kell szigetelniük magukat.

A karanténba zárt dél-koreaiak száma már március első hetében elérte a 30 000-et, ami nyilvánvalóan túl sok ahhoz, hogy a hatóságok mindegyikükeket személyesen tudják ellenőrizni. A koreai kormány ezért egy olyan mobiltelefonos applikációt fejlesztett, amelyet telepítve a karantén hatálya alatt lévők folyamatosan tudják tájékoztatni a hatóságokat tüneteikről, és a hatóságok is tudják követni, hogy pontosan hol van, akinek ott a mobilján az app. Ha mégis elhagynák a karantént, arról a páciens és a páciensért felelős hivatalnok is azonnal értesítést kap. Amennyiben a karanténba helyezett koreain jelentkeznek a koronavírus tünetei, az illetékesek egészségügyi szakembereket küldenek ki hozzá, akik a helyszínen le tudják venni a teszthez szükséges mintákat.

Az app telepítése nem kötelező, és mivel egyébként is van, aki nem tudja azt szakszerűen használni, a koreaiak továbbra is üzemeltetik „hagyományos” monitoring-rendszerüket, amelynek keretében a páciensekért felelős hivatalnokok egyszerűen telefonhívásokkal tartják a kapcsolatot a karanténba zárt emberekkel. A KCDC azonban kitart a transzparencia mellett, és adataikat fejlesztők számára is hozzáférhetővé teszik, így a hivatalos kommunikációs csatornák mellett magáncégek is hoztak létre például olyan térképeket, amiken követhető a koronavírus mozgásának és terjedésének szinte minden részlete.

Az új fejlesztések között van a Coronamap, amely a koronavírussal fertőzöttek utazásait mutatja, és a Coronaita, amely tulajdonképpen egy általános kereső mindenre, ami a koronavírussal kapcsolatos. 

Ezek az appok és egyéb technológiai megoldások folyamatosan információkkal látják el a mobiltelefóniában egyébként is élen járó ország lakosait.

„Egy 60 éves nő tesztje pozitív lett. Kattints ide, hogy megtudd, hol járt, mielőtt kórházba került!”

Ez például egy tipikus értesítés, ami a koreaiak telefonjára érkezett az utóbbi hetekben. A linkre kattintva pedig egy helyi hivatal honlapjára jut az ember, ahol részletesen felsorolják az összes helyet, ahol a 60 éves nő a pozitív tesztje előtt járt.

Az ilyen szintű transzparenciának vannak komikus-kellemetlen pillanatai is, mint amikor egész Dél-Korea megtudta, hogy egy 50-es éveiben járó férfi a 30 éves titkárnőjével éppen Wuhanban töltött néhány napot. Sokan azon is meglepődtek, hogy valójában milyen sokan keresik fel az úgynevezett love moteleket, ahol a néhány óra együttlétre vágyó koreai párok húzódhatnak meg.

De a szinte teljes információszabadságnak, a halálos járványnak és az internetnek együtt van kifejezetten sötét oldala is. Jellemző például annak a 30-as éveiben járó férfinak az esete, aki pozitív tesztje után érkezett meg egy szöuli pályaudvarra, majd egy ideig követhetetlenné vált a mozgása. Sokan azonnal azzal kezdték vádolni, hogy a pályaudvar környékén dolgozó valamelyik prostituálttal töltötte az idejét, pedig valójában csak beült egy étterembe, és az illetékesek szerint egy technikai hiba miatt nem lehetett követni minden mozdulatát.

Ezt a férfit, akárcsak a többi pácienst, csak egy esetszámmal azonosították. Ez elvben mindenkinél így működik, valójában azonban az internetezők tömege számára sok konkrét eset nevesítése pofonegyszerű, hiszen még egy Szöul méretű nagyvárosban is minden egyes ember külön utat jár be, és ezek alapján könnyen ki lehet következtetni, hogy ki a valódi személy a személytelen esetszám mögött. Az ilyen beazonosításokat követő lincshangulatot nyilván nem kell senkinek bemutatni, aki már látott az életében internetes kommentet.

A transzparencia egyik kellemetlen hatása az is, hogy amint kiderül, hogy egy koronavírus-fertőzött mely boltokban vagy éttermekben jár, azokat hiába fertőtlenítik azonnal, a kereslet ezekben azonnal megcsappan. Így hiába igyekeznek a dél-koreaiak elkerülni a ma már Nyugat-Európában egyre jellemzőbb teljes leállást és annak pusztító hatását a gazdaságra, sok vállalkozás mégis ellehetetlenedik.

A mindentudó technológiai megoldások eredményeként Dél-Koreában ma sokan nem csak magától a betegségtől, hanem az azzal járó társadalmi megbélyegződéstől is félnek. A Szöuli Nemzeti Egyetem közegészségüggyel foglalkozó részlege a napokban 1000 koreait kérdezett azzal kapcsolatban, hogy mi rémiszti meg őket a legjobban:
- a környezetükben előforduló esetleges fertőzöttek?
- a kritikák és egyéb támadások, amit esetleges megbetegedésük esetén kapnának?
- hogy már maguk is vírushordozók, csak még nem mutatják a tüneteket?
Az eredmények alapján több koreai fél az esetleges megbetegedés esetén rájuk támadóktól, mint magától a betegségtől. 

A közvéleménykutatás eredménye persze azt is tükrözi, hogy a dél-koreaiak eddig olyan sikeresen vették fel a harcot a koronavírus ellen, hogy maga a betegség nem is tűnik annyira rémisztőnek, mint néhány névtelen internetes komment. A lassan 2000 halottnál járó Olaszországban nem biztos, hogy ez az eredmény születne.

És a koreaiak nem állnak meg, elvileg hétfőn indul az eddigieknél is hatékonyabb koronavírus-monitorozó rendszer, ami már nem a közelmúlt adataira építkezik, hanem gyakorlatilag élőben közvetíti a hatóságoknak a koronavírussal ferőzöttek mozgását, amiben ismét csak a moibltelefonok, a térfigyelő kamerák és a bankkártya-tranzakciót lesznek nagy segítségükre.

Hogy egy ilyen rendszert hogy fogad majd a koreai társadalom, még kérdéses. De ahogy a KCDC illetékese a BBC-nek fogalmazott, ez az első alkalom, hogy a dél-koreai kormány ilyen sok személyes információt közölt egyes emberekről a nyilvánossággal. „Amikor a vírus pusztításának vége, a társadalomnak kell eldöntenie, hogy ez a megoldás volt-e a megfelelő és egyben sikeres is.”

(Források: MIT Technology Review, BBC, Smartcitiesworld, Guardian)