Ismert jelenség, hogy a legtöbb ember sokkal lelazultabb, ezért védtelenebb és őszintébb is a saját lakása megszokott környezetében. Ezt használta ki a róla elnevezett show legutóbbi adásában Bayer Zsolt, aki a helyzetből a lehető legtöbbet kihozva elkészítette a műsorfolyam sokadik interjúját Kövér László házelnökkel, de ezúttal online videócsetelés formájában..
A szegmens alaphangját már a nyitó kérdés-válasz megadta.
Bayer “Hogy bírod a karatént?” kérdésére a sorban harmadik magyar közjogi méltóság, a Parlament tekintélyének őrzője, a magyar törvényhozás arca ugyanis azt felelte, hogy bevallja, sosem gondolta volna, hogy hétfő reggel azzal fog kelni, hogy de jó, hogy bemehet a Házba,
"a sok ápolt közé".
Hogy utána mosolyogva biztosítsa a nézőket, az ápoltozással nem az összes képviselőre gondolt. Kövér László újkeletű nyíltságát mutatja, hogy közvetlenül ezután nyilvánosan megvallotta, hogy
pszichésen kicsit nehezen viseli ezt a fajta bezártságot.
Közvetlenül ezután a pozitívumok mellett megtapasztalhattuk a bezártság egyik negatív hatását is, nevezetesen azt, hogy a félkarantén két, ideológiailag egymáshoz ennyire közelálló figurát is képes eltávolítani egymástól. Bayerből ugyanis - aki arról beszélt, hogy a bezártság kicsit “filozofálgatósabbá” tette, ehhez képest kijött a matematikus és felállította azt a tételt, hogy
BIBÓ SZERINT A DEMOKRATA AZ, AKI NEM FÉL → AZ ELLENZÉK RETTEG A KORMÁNYTÓL, RÁADÁSUL AGRESSZÍVAN RETTEG → AZ ELLENZÉK NEM DEMOKRATA.
Mire a házelnök a Bayer-sejtést kézből kontrázva kivágta a Kövér-tételt, miszerint
AZ ELLENZÉK FÉLELME CSAK SZÍNJÁTÉK,
amiből logikusan az következik, hogy az ellenzék nem fél, vagyis bibói értelemben vett demokrata. Ha ezt a matekcsatát Esterházy Péter független ellenzéki exmatematikus megélhette volna!
De ezután még annál is meglepőbb gondolatmenet, pontosabban nem is gondolatmenet, hanem vallomás következett. Kövér László ugyanis nyíltan megvallotta, hogy ő maga, Orbán Viktorral együtt korábban hisztériát keltett a törvényesen megválasztott jobbközép magyar kormánnyal szemben. Ez objektíve igaz az 1990-94 közötti parlamenti ciklusra nézve, de Kövéren kívül kevés fideszes szokta ilyen őszintén felidézni a párt szélsőségesen liberális, nemzet-, Trianon- és egyházcsúfoló gyökereit:
“Az a fajta hisztériakeltés, ami zajlik, hozzáteszem, nem az elmúlt néhány hétben, hónapban indult ez el, még csak nem is 2010 óta folyik, hanem gyakorlatilag azóta folyik, amióta először, immáron körülbelül 30 esztendeje szabadon választott Magyarország egy jobboldali, jobbközép kormányt, gyakorlatilag azóta folyik ezt a világszintet elérő hisztériakeltés.”
A beszélgetés innen kicsit olyanná alakult, mint Karinthy híres darabja a bűvös igazmondó székről. Ki hitte volna, hogy Kövér valaha, bármi hatására bevallana olyat, amit a karantén most ebben a formában mondatott ki vele:
“Szinte egy gombnyomás, és az egész világhálózaton végigfut, végigvillanyozódik a legképtelenebb álhír is, ha rólunk van szó”.
De a hosszú beszélgetés csúcsa mindenképp az volt, amikor a bűvös székben ülő Kövér megvallotta, mennyire idegesítik a nők és mennyivel rosszabb, ha az embernek egy nő-, mintha egy hímnemű ellenzéki szól be.
Ezt a részt Bayer - miután Szabó Tímeát a “kicsinél is kicsibb”-nek nevezte, azzal a sarokbaszorítós kérdéssel vezette fel, hogy
"Az elnöki pulpituson ülve hogy lehet ép lélekkel végigszenvedni egy Szabó Tímea-felszólalást?"
Mire Kövér annyira kiborult az emlékektől, hogy a "nő" szót is képtelenné vált kimondani, így csak számkóddal volt képes utalni erre az embercsoportra:
„Én szánalommal tekintek ezekre a képviselőkre, különösen azokra, akiknek a személyi száma 2-vel kezdődik, amikor olyan helyzetbe keverik magukat, amilyenbe Szabó Tímeának is sikerült legutóbb. Nincs annál elszomorítóbb, mint amikor egy gyűlölettől eltorzult női arcot lát az ember férfi létére.”
Kövér ezután azon lamentált, hogy miért nincs olyan barát vagy családtag Szabó környezetében, aki szólna neki, hogy “őhozzá mint családanyához méltatlan”, amit “hétről hétre bemutat” a parlamentben.
Kövér ezen a ponton visszautalt a beszélgetés elején eleresztett ápoltazásra, azt “elegánsnak” minősítve, közölte ugyanis, hogy Szabó Tímea felszólalásaira a kormánypárti oldal “szellemesen és elegánsan” reagált.
Ha valaki nem emlékezne: a Kövér által szellemesnek és elegánsnak minősített reakció konkrétan azt jelentette, hogy a kormánypárti többségnek nem tetszett Szabó Tímea egyik felszólalása, ezért a beszéde közben vastapsolással először belefojtották a szót, majd szándékosan addig tapsoltak, amíg lejárt az ideje, hogy utána az ülést levezető Kövér házelnök azzal a szellemes szöveggel tagadja meg, hogy az eltapsolt idővel kiegészítve befejezhesse, amit elkezdett, hogy a „viharos tetszésnyilvánítással nem tudott mit kezdeni”.
A házelnök a Bayerral folytatott beszélgetést azzal zárta, hogy elképzelhetetlennek tartja, hogy az ellenzék valaha is bocsánatot kérjen a kormányoldaltól.