Karnyújtásnyira voltak a stabilabb lakhatástól, de közbeszólt a koronavírus

• Roland és Gyuri mindketten budapesti lakosok, a Habitat for Humanity Magyarország ügyfelei.
• Ha nincs a járvány, mostanra két felújított, újpesti önkormányzati bérlakás oldotta volna meg családjaik hosszú ideje fennálló lakhatási problémáit.
• Most azonban állnak a szervezet lakásfelújítási programjai, ami mindkettejüket nagyon nehéz helyzetbe hozza.
• De nem ez a koronavírus egyetlen negatív hatása az életükben: Rolandék beteg kislánya vizsgálatai szünetelnek a járvány miatt, Gyuriékat az iskolabezárás sodorta a csőd szélére.

Stresszben, a kilátástalan jövőtől való szorongásban és várakozásban telnek most két budapesti férfi, a 26 éves Roland, és a negyvenes évei elején járó Gyuri mindennapjai. Mindkettőjük családját lehetetlen helyzetbe hozta a lassan két hónapja kirobbant koronavírus-járvány, azaz leginkább az annak nyomán bevezetett kényszer-leállások.

Gyuri és Roland a Habitat for Humanity Magyarország ügyfelei, és két különböző program keretében mindkettejüknek a szervezet kezdett el felújítani egy-egy IV. kerületi önkormányzati ingatlant. A költözés komoly lakhatási nehézségeket segítene kezelni mindkét férfinek és családjuknak.

A munkálatok azonban március 13-a óta állnak, a Habitatnak ugyanis a koronavírus-járvány miatt le kellett állítania önkéntesek munkáján alapuló lakásfelújítási programjait.

A leállás lehetetlen helyzetbe hozza mindkét családot.

Rolandnak és négy fős családjának most tovább kell nyomorognia egy húsz négyzetméteres lakásban úgy, hogy közben már a felújítás alatt álló lakás után is kell közüzemi díjakat fizetnie. Gyuri pedig tovább retteghet attól, hogy gyerekeivel együtt kiteszik a lakásból, amit most mindenféle jogi védelem nélkül bérel.

De nem ez az egyetlen probléma, amit a járványhelyzet okozott az életükben.

Roland: Állnak a kislányom vizsgálatai; rettegek, hogy hazaviszem a vírust

Roland kisebbik gyereke, egy 19 hónapos kislány súlyos emésztőrendszeri rendellenességgel küzd, de egyelőre az orvosok is csak találgatják, hogy mi lehet a kórképe. Ez rengeteg vizsgálatot igényel, a járvány miatt azonban ezek a laborvizsgálatok - mivel nem minősülnek sürgős, halaszthatatlan ellátásnak - mindez idáig szüneteltek.

„Az elmúlt fél évben szinte végig kórházban volt a kislányunk, csak hétvégére hoztuk haza. Február végén-március elején viszont hazaküldték, akkor még az influenza-járvány miatt” - magyarázta Roland, akivel egy lakótelepi parkban egy padon üldögélve beszélgettünk.

A kislánynak betegsége miatt bélszondára van szükség a táplálkozáshoz, ellátása pedig szakápolói segítséget igényel. Egy melléjük kirendelt „intenzív ápoló” személyében ezt meg is kapták Rolandék, de a koronavírus-járvány miatt most ő sem jár hozzájuk. Rolandnak és feleségének kellett beletanulniuk az ápolási feladatokba, amit most maguk végeznek.

Eközben a fiatal férfi tovább dolgozik, hogy eltartsa a családját, de kislánya gondozása annyira sok energiát igényel, hogy ő is csak félállásban tud munkát vállalni.

„Egy takarítócégnél dolgozom, de ha tehetném, inkább el sem hagynám a lakásunkat”

- mondta Roland, aki minden nap attól tart, hogy esetleg hazahozza valahonnan a vírust, amivel óriási veszélynek tenné ki beteg kislányát.

Eleve kislányuk romló állapota volt az, ami égetővé tette, hogy Rolandék végre nagyobb lakásba költözzenek. Egyfelől a steril környezet könnyebb biztosíthatósága miatt, másfelől a házaspár idősebbik gyereke, egy 8 éves kisfiú érdekében.

„Már az iskolából jeleztek, hogy a fiamnál a tanulás rovására megy, hogy otthon nem tud rendesen pihenni. A kis lakásban kénytelen végignézni a kislányunk összes rosszullétét, amik az elmúlt fél évben lettek egyre gyakoribbak” - mondta Roland, hozzátéve, mindannyian állandó fáradtsággal küzdenek emiatt.

Rolandék eredetileg március 31-én költözhettek volna abba a tágasabb panellakásba, amit a Habitat for Humanity felújít a családnak. Most, május elején, a lakás még bőven félkész állapotban van. Menet közben derült ki, hogy több munkát el kell végezni rajta, mint amennyivel a szervezet munkatársai számoltak: fűtésszerelésre továbbra is önkéntes szakember segítségét keresik, és egyelőre a 9. emeleti panellakás klímás hűtése sem megoldott.

Mindezekre gyorsan kell sort keríteni, Rolandék ugyanis jelenlegi állás szerint június végénél tovább nem maradhatnak a mostani, piaci alapú önkormányzati lakásban.

Gyuri: Az iskola újraindulása nekem a megváltás lenne

Komoly krízishelyzetbe került a járvány miatt a negyvenes éveiben járó Gyuri, az erdélyi származású, budapesti családapa, aki egyedül neveli három gyerekét. Egyikük halmozottan sérült. „A nagyobbik fiam autista, és a hallásával és a látásával is gondok vannak, ezért állandó felügyeletre szorul” - magyarázta Gyuri, aki ugyanabban az újpesti lakótelepi parkban találkozott velünk.

Eddig ezt egy budapesti bentlakásos iskola oldotta meg, ahonnan hétvégente járt haza a fiú, most azonban az iskolák bezárásával minden gyereket hazaküldtek az intézményből. Otthon vannak Gyuri kisebb, 6 és 12 éves gyerekei is, és beteg testvérükkel együtt felügyeletük leköti Gyuri minden idejét.

Egyedül kéne eltartania egész családját, munkát viszont most pont miattuk nem vállalhat.

„Én - ahogy mondani szokás - a jég hátán is meg tudtam élni. Mindig találtam munkát, és a «ki a kicsit nem becsüli, a nagyot nem érdemli» alapon a kevés fizetéssel is beértem. Ezt a helyzetet viszont most nem tudom kezelni” - mondta.

Pedig sok más hátrányos helyzetű családdal ellentétben Gyurinak még megtakarításai is voltak. Amikor legutóbbi, építőipari munkahelye megszűnt tavaly novemberben, Gyuri 3 millió forint megtakarított pénzzel vágott neki a következő munkalehetőségig tartó időszaknak.

„Ennek a pénznek a felét sajnos elvitte rákos beteg édesanyám gyógyszeres kezelése, ami még tb-támogatással is havonta 68 ezer forintba került.” Amint fogyni kezdett a tartalék, Gyuri felpörgette volna az álláskeresést, de közben beütött a koronavírus-járvány, és jött vele az iskolabezárás.

„Április 8-án pedig elhunyt az édesanyám, ráadásul úgy, hogy a látogatási tilalom miatt mellette sem lehettem” - mondta Gyuri, aki az asszony temetését már kölcsön kért pénzből fizette.

A Habitat for Humanity még korábban vállalta, hogy felújít egy lakást Gyuriéknak Második Esély programjuk keretében. Azután, hogy a férfi egy barátja tanácsára segítséghez fordult a kerületi önkormányzat szociális osztályához lakhatásuk stabilizálása reményében.

„Ahol most lakunk, tisztázott jogviszony nélkül, onnan bármikor kirakhatnak bennünket” - mondta Gyuri. Neki és családjának a stabilitás miatt van szüksége önkormányzati lakásra, de az sem utolsó szempont, hogy az új helyre fele annyit kellene költeniük havonta.

Gyuri esetében azonban még a felújítási munkák újraindulása után is hónapok kérdése lesz a lakás elkészülte. „Addigra mi lehet, hogy már az utcára kerültünk” - mondta rezignáltan a férfi.

A szervezet a szerencsétlen helyzetet ellensúlyozandó adománygyűjtésbe kezdett Gyuriék számára, de igazán az oldaná meg a család helyzetét, ha a gyerekek felügyelete megoldódna. „Nekem az iskola újranyitása megváltás lenne” - mondta nagyot sóhajtva a családapa.

„Voltak ennél sokkal nehezebb időszakok az életemben. De ha tudtam mozogni, és adtak teret a mozgáshoz, akkor meg tudtam keresni a kenyerünket.”

A Habitat for Humanity Magyarország évek óta vállalja rossz állapotban lévő önkormányzati lakóingatlanok felújítását rászoruló családok számára, Budapesten elsősorban az újpesti, a zuglói és a rákospalotai önkormányzatokkal együttműködve. Gyuri, akit cikkünkben álnéven szerepel, a Második Esély program keretében támogatják, Rolandnak és családjának a Támasz program keretében segítenek. A két projekt között a különbség, hogy míg az első esetben a komplett felújítást a Habitat végzi önkéntesei segítségével, az utóbbi programban egyes munkálatokhoz nyújtanak anyagi, vagy önkéntes hálózatukon keresztül közvetített szaktudásbeli támogatást.