Orbán kijelölte maga helyett az ellenséget

A 2018-as választás titkos története 84 színes oldalon.
Megveszem

Orbán Viktor miniszterelnök péntek reggel a Kossuth Rádióban megadta az irányt a bontakozó gazdasági és szociális válság politikai kezelésére. A gyakorlati kezeléséről alig szólt – közmunkát vagy katonaságot ajánlott a munkát keresőknek, és játszóterezést az asszonyoknak – de sokat magyarázott arról, hogy kik miatt érdemes a lakosságnak idegeskednie. 

Amikor Karácsony Gergely főpolgármesterről beszélt, példákkal szemléltetett eszmefuttatást adott elő az elméleti embertípusról, aki nem tudja összerakni a bútort, aki csak vacsorára érkezik a disznóvágásra, és tanulmányokat ír, ahelyett, hogy odamenne, és rendet rakna. 

Amikor a gyöngyöspatai szegregált iskoláról hozott ítéletről volt szó, akkor figyelmeztetett, hogy egy kisebbség nem mondhatja meg a többségnek, hogyan éljen, és emlékeztetett, hogy az őslakosok szempontjai a legfontosabbak, nem a később érkezett népességé. Utóbbiakat Soros György jól fizetett jogászai segítik, fűzte tovább a többség és kisebbség szembenállásának hátterét. A magyar igazságszolgáltatás legmagasabb rangú bíróiról közölte, hogy nem látnak ki a belvárosból, nem tudják mi történik vidéken, és ezért ítéleteiket sem kell elfogadni. 

Újra előjött, hogy az EU migránsok befogadására kényszerítené Magyarországot, és az országot továbbra is egy nagy nemzetközi összeesküvés támadásától kell megvédeni. 

Máshol ilyenkor örömtüzeket gyújtanak, de mi legyünk óvatosak - mondta még Orbán a járványhelyzetről. 

Ezekkel a megállapításaival fontos irányt jelölt ki: nem arra építi várhatóan a kormány a következő időszak kommunikációját, hogy nagyon ügyesen megvédtünk titeket a koronavírustól, és köszönjük nektek az együttműködést, és legyünk együtt büszkék magunkra, hanem az ellenségekre kell koncentrálni, a szemüvegesekre, a kisebbségiekre, Soros embereire, a menekültekre, a nemzetközi háttérhatalomra. Ütközni fogunk az EU-val, Sorosékkal, a követelőző cigányokkal, a külföldiekkel, a saját bíróságainkkal is.

Ez egyenes folytatása a kormány eddigi kommunikációjának, a járvány kitörése előtt is ezeket a témákat tartották napirenden (plusz börtönbiznisz). Ilyen értelemben az élet normalizálódását jelenti, hogy egy valódi veszély csillapodtával a kormány visszatér azokhoz az ördögökhöz, amelyeket maga festett a falra. 

Csakhogy ez egy új helyzetben történik. A magyarok közül sokan meg fogják szenvedni a következő hónapokat. A világgazdaság recessziója elől nem lehet elmenekülni, még akkor sem, ha a magyar kormány a legzseniálisabb húzásokkal oldaná meg a hazai gondokat.

Februárban Orbán Rómában egy konferencián így fogalmazott a saját hatalma és a gazdasági helyzet összefüggéséről: „A gazdasági siker az egyetlen módja annak, hogy a nemzeti konzervatív, illetve kereszténydemokrata vezetők túléljenek. Ha ugyanis ez nem sikerül, ha egy konzervatív politikai vezető hibát követ el, és a gazdasági mutatók csökkennek, másnap reggel megölik.” Ez alapján őszre olyan helyzet alakulhat ki Magyarországon, ami a kormányfő kockázatelemzése szerint a bukását hozhatja. 

Orbán Viktor a Nemzeti Konzervativizmus című szélsőjobboldali-szuverenista konferencián, Rómában, február 4-én.Fotó: ALBERTO PIZZOLI/AFP

Átélve Orbánnak e lehetséges szorongását, a pénteki nyilatkozata különösen fontos lehet annak megértésében, hogyan akar majd küzdeni, ha a válság megtépázná népszerűségét. A pénteki rádióbeszéde alapján az indulatok terelése, és nem csillapítása lehet a választott irány. 

A világon mindenütt a rosszabbul keresők veszítették el legnagyobb arányban az állásukat a járvány miatt, mert az irodai dolgozók többsége otthonról is tudott feladatokat végezni, de akiket a munka a lezárt munkahelyéhez kötött, azok tömegével váltak munkanélkülivé. A kormányfő legfontosabb célja az lehet, hogy az ő feszültségük ne a kormány elleni dühbe forduljon.

Ezért választhatta azt a taktikát, hogy az indulatokat az értelmiségi, fővárosi, okoskodó, külföldről pénzelt, jogászkodó figurák, a hivatalok, illetve a cigányok ellen fordítsa. Attól lehet ebben igazán új a helyzet, hogy az emberekben lévő indulatok erősebbek lesznek várhatóan, mint az Orbán-kormány megalakulása óta valaha. Ezért nagyobb tétje van most az ellenségképzésnek, mint nyugodtabb időkben volt. 

Az Orbán-kormány megalakulása óta ellenségek elleni harcokból építi fel politikai identitását és kampányait. Az ellenség minden fordulóban egyre konkrétabb és egyre közelebbi. Kezdődött az arctalan IMF-fel, amiről a lakosság nagy része azt sem tudta, hogy micsoda. Aztán jött a rezsi, amit mindenki ismert, de nem volt élő ember, tehát veszélytelenül lehetett gyűlölni. Aztán jöttek a migránsok, akik már emberek, be is lehetett mutatni a tévében a veszélyes, rongyos, barna bőrű embereket, akik rázzák a kerítést, pedig Magyarországon alig vannak. Melléjük kerültek a brüsszeli bürokraták, néhány nyugati politikus és Soros György, ők már személyesen azonosítható, de fizikailag távol lévő emberek, a gyűlöletük nem fenyegetett a magyar társadalmon belüli komoly feszültségekkel, pláne nem erőszakkal. Most kezdünk eljutni olyan emberekhez, akik tényleg benne élnek a magyar társadalomban. Azonosítható, és így bántható az ellenségként felmutatott emberek köre.

Orbán úgy beszélt róluk, hogy ők a veszélyesek, például teszetoszaságukkal, vagy élősködésükkel, vagy a külföldről pénzelt gonoszságaikkal, de ő személyesen segít legyőzni őket. „A düh jogos, de én mellettetek vagyok a dühötökben” – üzente meg a kormányfő. Ha így akarja irányba állítani az indulatokat őszre a kormány, azok csillapítása helyett, akkor feszültséggel teli hónapok következnek.

A 2018-as országgyűlési választáson elmaradt az ellenzéki összefogás, a Fidesz pedig újra kétharmados többséget szerzett. Az ide vezető titkos tárgyalásokról, és a színfalak mögött zajló belső küzdelmekről szól a MAKRO legfrissebb száma. Magyari Péter, a 444 egyik legismertebb oknyomozó újságírója hónapok át készített háttérinterjúkat a hazai politikai élet legbefolyásosabb szereplőivel, és ezek alapján keresi a választ a magyar demokrácia alapkérdésre: “Leváltható-e még választásokon a kormány?”

Megveszem a Makrót
Kapcsolódó