A járvány okozta ellátási zavaroknak több halálos áldozata lehet, mint a koronavírusnak
2020 április 14., 15:45
Végigsöpört a koronavírus a Szent Borbálán, de a főigazgató szerint így is túlzás volt bezárni az egész kórházat
- Április 28-án Müller Cecília bezáratta a tatabányai Szent Borbála kórházat, és ezzel az egész megye legfontosabb egészségügyi intézménye már több mint két hete nem fogadhat betegeket.
- A bezárást elrendelő határozatban súlyos hibákról is szó van: napokig dolgoztak tüneteket produkáló ápolók és orvosok, nem használtak elég védőfelszerelést, nem különítették el időben a vírusos betegeket.
- A kórház dolgozói és a város polgármestere szerint kevés volt a védőfelszerelés.
- A kórház főigazgatója szerint ők nem hibáztak, de a lapunknak nyilatkozó dolgozók szerint volt néhány osztály, ahol nagyon hanyagul vették a védekezést.
A tatabányai kórház eddig az egyetlen az országban, amit be kellett zárni, olyan sok orvos, ápoló és beteg lett koronavírusos. Müller Cecília tiszti főorvos április 28-án rendelte el a kórház bezárását, addigra volt olyan osztály, ahol egyetlen dolgozó sem maradt - egy részük megbetegedett a koronavírustól, a többiek pedig karanténban figyelték, hogy náluk is jelentkeznek-e a tünetek.
A zárásakor 38 igazoltan koronás egészségügyi dolgozója volt a kórháznak, de egy hét múlva már 46-an voltak. Ennek a kórháznak az alkalmazottja volt az egyetlen egészségügyi dolgozó is, aki Magyarországon eddig belehalt a vírusba. A betegek közül április végéig 58-ban mutatták ki a vírust, közülük négyen meghaltak.
A kórház több dolgozójával beszélgetve próbáltuk felidézni, hogyan hatalmasodott el a járvány a Szent Borbáláról elnevezett intézményben. A tatabányai kórház bezárásával Komárom-Esztergom megye legfontosabb egészségügyi intézménye állt le, a járóbetegeknek fenntartott rendelők sem működnek már két hete, komoly problémákat okozva a város, és a tágabb környék lakóinak is.
Tatabányán megtörtént az, amitől a járvány kitörésekor leginkább tartottak: összeomlott az egészségügyi ellátás. A különböző korlátozásokat elsősorban azért rendelték el szerte a világban, hogy ilyen ne fordulhasson elő, ezért kellett "laposítani a görbét", nehogy a kórházak képtelenek legyenek fogadni a betegeket.
A kórház főigazgatója, Lőke János azt mondta április 30-án a városi tévének, hogy őt meglepte, hogy bezárták a kórházat, szerinte ha kapott volna helyettesítést máshonnan, akkor képesek lettek volna biztonságosan tovább dolgozni. Egy NNK-s dokumentum szerint a főigazgató a bezárás előtti napon 10 orvost, 77 ápolót, 8 takarítót és 4 betegszállítót kért a Müller Cecília vezette szervezettől. Addigra két osztályt, a nefrológiait és a gasztroenterológiait a kórház maga zárt be, mert nem maradt, aki elláthatta volna a beteget.
A városi tévében a főigazgató azt mondta, hogy nem tudja, hogy miért fertőződtek meg ennyien a kórházban, és hangsúlyozta, hogy "az előírásokat betartottuk, volt amiben még szigorúbbak is voltunk, mint a hatályos előírás". A bezárását elrendelő, Müller Cecília által aláírt határozat azonban több súlyos hibát is felró az intézménynek. A határozat szerint
- A kórházban nem különítették el időben a koronavírusos betegeket a többi betegtől.
- Nem használták megfelelően az egészségügyi dolgozók a védőfelszereléseket.
- Voltak, akik napokat dolgoztak első tüneteik megjelenése után, akár négy teljes munkanapot is.
- A kórház főigazgatója egy korábbi levelében maga panaszkodott, hogy kénytelen volt 70 évnél idősebb kollégát is munkába hívni, annyira nem volt már embere, holott a 65 év feletti egészségügyi dolgozókat a járvány idején elvben nem szabadna betegek közé engedni.
A kórház dolgozói közül többen megerősítették lapunknak, hogy történtek súlyos mulasztások, különösen az említett két osztályon, és ez nagyban hozzájárulhatott a járvány berobbanásához. A beszámolóik alapján igyekeztük rekonstruálni az eseményeket.
Az első ijedtség
Január utolsó napján két lázas kínait hoztak be a kórházba, akik aznap érkeztek meg Ázsiából, hogy egy építkezésen dolgozzanak. Ez több mint egy hónappal azelőtt volt még, hogy az első koronás beteget bejelentették Magyarországon, és éppen aznap fedezték még csak fel az első beteget Olaszországban. Vagyis a világ akkor már tudott a járványról, de Európában alig voltak még betegek.
A tatabányai kórháznak nem volt infektológiai osztálya, szerették volna ezért máshova irányítani a kínaiakat, de sehol sem fogadták őket. Még a koronás betegek fogadására éppen azon a héten kijelölt kórházban, a Szent Lászlóban sem, mert ők éppen a Vuhanból hazahozott magyar állampolgárokat várták, és több koronagyanús esetre akkor még nem volt kapacitásuk.
Magukra kapták hát az orvosok a legkomolyabb védőfelszereléseiket, felkészültek a legrosszabbra, majd megkönnyebbülve állapították meg, hogy a két kínai bárányhimlős.
Laza hétköznapok
A téves riasztás nem sarkallta arra a kórház vezetését, hogy felkészüljenek arra, hogy esetleg tényleg megjelenik a koronavírus, és a gyanús betegek elkülönítésének lehetőségét a kórház területén megoldják, illetve feltankoljanak védőfelszerelésekkel, holott megtapasztalhatták, hogy kívülről nem feltétlenül jön segítség.
Februárban nagyon sok múlt azon, hogy melyik kórház rendelt a szokásosnál is több védőfelszerelést: maszkokat, kesztyűket, köpenyeket, szkafandereket, szemüvegeket, sapkákat. Aki időben kapcsolt, annak a kórháza elég jól el volt látva. Aki később reagált, ott a kórház szenvedett márciusban és április első felében, mert hirtelen óriási hiánycikk lett ezekből a védőeszközökből.
Áprilisban a kormány beindította a nagy beszerzéseket, a hónap közepére a helyzet javult valamelyest, de volt néhány igen kritikus hét, amikor országszerte sok intézményben teljesen kifogytak a jobb minőségű felszerelésből, és ami volt, azt az előírásoknál ritkábban cserélték, vagy csak a legkritikusabb ápolási feladatokat ellátók kaptak belőlük. Ez volt a helyzet a tatabányai kórházban is, ahol egyes osztályokon alig fokozták a védőintézkedéseket, ahol meg komolyan vették a dolgot, ott napi küzdelmet vívtak az eszközökért. Lőke János főigazgató a városi tévének azt mondta, hogy FFP3 maszknak végig szűkében voltak, "de a kezdeti bizonytalanság után beállt a rendszer", azaz egy idő után már érkeztek védőfelszerelések.
Tatabányán is úgy tapasztalták, hogy a hivatalos előírások követik az eszközhiányt, erről több más kórház orvosai is beszéltek korábban lapunknak. Egy március 21-i, Kásler Miklós miniszter által kiadott körlevél például még dupla védőkesztyű, és legalább FFP2 maszk használatát írta elő a gyanús betegek vizsgálatához. Április 1-én a miniszter újabb körlevelében már csak bizonyos kezelésekhez írta elő az FFP2-es maszkot, amúgy akkor már elég volt az eldobható sebészi maszk is a betegek közelében, és a dupla kesztyűből szimpla lett. "Úgy éreztük, hogy a készletekhez igazítják az előírásokat" - mondták a tatabányai orvosok.
A kórházhoz küldött honvédségi parancsnok takarékosságra intett, és amikor adományként érkeztek védőfelszerelések, akkor a pontos leltárra koncentrált, és továbbra is maradt a szűken mért porciózás. "Nagy harc volt az osztályok között az eszközökért" - idézte fel valaki. A betegek felvételét intézők tűrhetően álltak eszközökkel, a belső osztályokon kevésbé jól. Ott egyesek szerint nem is figyeltek annyira az előírásokra, nem szerveztek külön képzéseket a védőruhák helyes fel- és levételére sem, és az alapos kézmosást sem tartotta be mindenki.
A város ellenzéki polgármestere, Szücsné Posztovics Ilona, a 168 Órának nyilatkozva a védőfelszerelések hiányában látta a járvány berobbásának fő okát: "A veszélyhelyzet kihirdetése után hosszú hetek teltek el, mire a kormányzattól védőeszközöket kapott az intézmény. Nem kerültünk volna ilyen helyzetbe, ha időben megfelelő segítséget kapunk" - mondta a lapnak. A lapunknak nyilatkozó dolgozók egy része szerint a bajhoz hozzájárult egyes osztályok túlzott lazasága, az elvárható higiéniás intézkedések elmaradása is.
Közben nem volt teszt a kórházban - ahogy sokáig semelyik intézményben sem az országban - ezért minden beteg felvételénél görcsben voltak az orvosok, hogy nem engednek-e be egy koronavírusost a járványhelyzetre egyáltalán nem felkészült osztályokra. Tesztet kérni a távoli központoktól a protokoll szerint csak annak lehetett, aki tüneteket is produkált, és közvetlen kapcsolatban is volt koronavírusos beteggel. A gyanús tünetekkel jelentkezőket a kórház udvarán felállított katonai sátrakban vizsgálták először, és ha a gyanú ott megalapozottnak tűnt, akkor bent is elkülönítették őket. beszéltünk olyan kórházi dolgozóval, aki szerint ez a módszer kizárta, hogy már tüneteket mutató beteg vihette volna be a vírust.
Berobbant
Április közepén néhány nap alatt söpört végig a járvány a kórházon. A nefrológia egyik dolgozója 12-én észlelt először tüneteket magán, de dolgozott tovább. 14-én tesztelték le, pozitív volt. A nefrológiával egy épületben működő gasztroenterológián 16-án újabb dolgozók is tapasztaltak tüneteket, de volt közülük, aki 20-án is dolgozott még. Az ő tesztjük is pozitív lett. A következő napokban ezeken az osztályokon a dolgozók mind vagy betegek lettek, vagy pedig karanténba kerültek, hiszen közvetlen kapcsolatban voltak koronavírusos kollégáikkal.
Végigsöpört a járvány a kórház D- épületén, és a betegek között sokáig több volt a dolgozó, mint az ápolt.
Lőke János főigazgató az RTL Híradónak április 28-án azt mondta, hogy "nem tudjuk, hogy kollégáink a betegeinktől kapták-e meg, vagy a dolgozóink hozták-e be". A 444-nek nyilatkozó dolgozók szerint valószínűbb, hogy a dolgozók közül hozta be valaki a vírust, mert a stáb tagjain jöttek ki először a tünetek.
Az aggodalom mellett különösen nehéz volt, hogy a kórház nem tudta tesztelni a dolgozóit. Ezt csak úgy lehetett a hivatalos eljárásrend szerint megoldani, hogy mindenkinek a saját háziorvosát kellett értesítenie, ő rendelhette meg a mentőkön keresztül a tesztet. Volt, akinek napokig kellett várnia az eredményre, és hivatalosan nem jelentették be, hogy ki lett pozitív a stábból, pletykákon keresztül terjedtek a hírek az orvosok és az ápolók között. A tatabányai kórház egyébként városi közadakozásból kapott PCR tesztek elvégzésére alkalmas labort, de az csak május első hetében lett készen, amikorra a kórházat már bezárták.
A helyzet mindenkit megviselt, és bár a betegség tünetei nem egyformán jelentkeztek mindenkinél, az egyik kórházi dolgozó így fogalmazott a saját állapotáról:
"A betegség ijesztő, mert drámai tüneteket tud produkálni, a fulladásérzés mindannyiunkban halálfélelmet okoz. Első napokban a köhögőrohamok félelmetesek voltak. A második napon belázasodtam, a gombócérzés már nem a torkomban jelentkezett, hanem a mellkasom fájt, időnként kapkodtam a levegő után. A köhögési rohamok gyógyszerre csökkentek, de így is megviselt. Lázcsillapító néha használ, de inkább a vírus diktál. Egyfolytában alszom, rengeteg folyadékot fogyasztok, akár 4-5 liter felett is, a vírus a nyálkahártyákat kiszárítja, és persze a láz. Közben gondolkodom, hol rontottam el."