100 felvidéki magyart hívott meg a pozsonyi várba szervezett trianoni megemlékezésre a márciusban megválasztott Igor Matovic szlovák kormányfő. A békediktatum 100. évfordulójának alkalmából tartott rendezvényre meghívást kaptak a kormánytagok mellett művészek, tanárok, tudósok, egyházi vezetők, polgármesterek, közéleti személyiségek és a média is.

Az eseményről a magyar kormánnyal is egyeztettek a szervezők, és Szijjártó Péter maga is gesztusként értékelte a magyarok meghívását.

A kedd este elhangzott miniszterelnöki beszéd magyar fordítását a körkép.sk közölte.

„Sziasztok, kedves barátaim!”

- kezdte magyarul beszédét az Egyszerű Emberek (OĽaNO) konzervatív pártot vezető Matovic, aki megköszönte a felvidéki magyaroknak, hogy elfogadták meghívását.

A kormányfő azzal indította a beszédét, hogy a múlt miatt jöttek ugyan össze, az fő célja azonban „megformálni a közös kérdéseket a jelenre és a jövőre vonatkozóan, megtalálni a közös víziókat, és a legszélesebb kontextusban megtalálni azokat a válaszokat is, melyek aggasztják a magyarokat, szlovákokat, és Szlovákia más nemzetiségeit.”

Matovic szerint nem érdemes boncolgatni a 20. század történelmi felelősségeit, és érti a szomorúságot Trianon miatt, de az „olyan történelmi folyamatok eredménye volt, melyek során a magyar elit sok hibát vétett, és több rosszul időzített lépést tett. Ugyanakkor meg kell érteni azt is, hogy ami az egyiknek veszteséget és igazságtalanságot jelentett, az másoknak esélyt és lehetőséget hozott.”

Matovic szerint a történelmi Magyarország a „miénk” is volt, a szlovákok a magyarok mellett harcoltak a törökök ellen, és évszázadokon át; „legyen hát merszünk kimondani, hogy a magyar történelem a mi közös történelmünk. Hogy a magyar királyok a mi közös királyaink voltak.”

A miniszterelnök ezután a történeti áttekintésről aktuálpolitikára váltott, és a februári választásokról, a korrupció- valamint a maffia elleni harc fontosságáról beszélt. Azt is mondta: fontos feladatként tekint a szlovák nyelvoktatás minőségének és kiterjedtéségének javítására a magyar tanítási nyelvű iskolákban, és a két ország közötti kulturális kapcsolatok erősítésére. Azt ajánlotta a szlovákiai magyar fiataloknak, hogy tanulják a szlovák nyelvet, mert előnyt jelenthet számukra: „Három ország kultúráját ismerhetik meg egyszerre. Magyarországon, Szlovákiában, és a szlovák nyelvvel Csehországban is.”

Matovic dicsérte a magyar kultúra gazdagságát:

„Legyünk közösen büszkék arra, hogy a mai Szlovákia területén olyan nagyságok éltek, mint az írók közül Mikszáth Kálmán, Madách Imre, Márai Sándor, Grendel Lajos és mások. Nagy öröm számomra, hogy világhírű zeneszerzők is éltek és alkottak itt, mint Lehár Ferenc, Kodály Zoltán.

Azt kívánom a szervezeteiknek, főleg a Csemadoknak, vagy a komáromi illetve kassai nemzetiségi színházaknak, hogy továbbra is ápolják a közös múltunkat. Kívánom azt is, hogy a magyar istentiszteletek minél több templomban lehessenek.”

Majd arról beszélt, azt szeretné látni, hogy úgy segítik a magyarok Pozsony épülését, ahogy szlovákok segítették a századfordulón Budapest építését:

„Nyomd a maltert, Pista - hallottam nemrég az egyik építkezésen itt nem messze, a pozsonyi várnál. Szeretném felszólítani ezért önöket, hogy nyomjuk együtt a maltert. Építsük együtt Szlovákiát közösen. Építsük az együttműködést a V4-eken belül, építsük a közös Európánkat.”

A beszéd végén Matovic visszatért a közös történelmi gyökerekhez:

„A történelmi Magyarország a mi közös államunk volt, ahol önök, magyarok többségben, mi, szlovákok kisebbségben voltunk. A történelem, a múlt ma új vonalakat, új határokat rajzolt, és Szlovákiában ma lehet, kicsit fordítva van. De nagyon szeretném, ha száz év után előre néznénk. Ha egy vonalat húznánk, és előre nézve nem tekingetnénk vissza, hiszen tudják a saját életükből is, hogy ha sokat nézegetnek is hátra, az nem nagyon segít, csak a nyakuk fájdul meg.”