Magyarul, barátként köszöntötte a felvidéki magyarokat a szlovák miniszterelnök a trianoni megemlékezésen
2020 június 03., 19:14
100 évvel a legnagyobb történelmi katasztrófáink után
Elegendő-e 100 év egy történelmi tragédia feldolgozására, a következményeinek felszámolására? Eddig három, Trianonnal együtt mostantól már négy olyan nagy történelmi katasztrófát tart emlékezetében a magyarság, amióta eltelt legalább ennyi idő: a tatárjárást, Mohácsot és a világosi fegyverletételt. Mennyi idő kellett, hogy felálljon ezekből az ország?
Tatárjárás
A nálunk tatároknak nevezett mongolok 1241. április 11–12-én verték szét IV. Béla seregét a muhi csatában. A király nagy nehézségek árán elmenekült a mongolok elől, akik egy évre megszállták az ország nagy részét, végigdúlva azt, terror alatt tartva a népességet. Annak ellenére, hogy egy évvel később váratlanul távoztak, az előző évszázadok viszonylag nyugodt időszaka után a pusztítás mérhetetlenül nagy volt. Nagy szórás van a becsült emberveszteségben, vannak, akik szerint majdnem minden második magyar pusztult el a mongolok kegyetlenkedéseiben, az ezzel járó éhezésben és a járványokban. A férfiak közül sokat rabszolgaként hurcoltak el. Reálisabb számítások szerint is a hárommillió körüli népesség 10-15 százalékkal csökkent. A nehezen védhető, rejtekhelyet nem nyújtó Alföld szinte teljesen elnéptelenedett, a várakkal jobban ellátott Dunántúl és Szlavónia kisebb veszteségekkel megúszta a mongolok szabad rablását.
A magyar hadsereg nem semmisült meg teljesen a muhi csatában, a mongolok távozása után IV. Béla hamar visszaszerezte a megszorult helyzetben lévő magyar királyt megzsaroló II. Frigyes osztrák hercegtől a neki elzálogosított három vármegyét.
A betelepítések már a tatárjárás előtt megkezdődtek. Ennek legellentmondásosabb példája az éppen a mongolok elől menekülő kunok voltak. IV. Béla befogadta őket, ez azonban komoly konfliktusokat szült. Egyrészt a kunok nomád életmódja és eltérő szokásaik, pogány vallásuk miatt. Másrészt a magyar főurak a mongolok kémjeinek tartották a kunokat, ez vezetett odáig, hogy a mongolok ellen a Pest alatt gyülekező magyar táborba érkező Kötönyt és kíséretét meg is ölték. Emiatt a kunok közvetlenül a tatárjárás előtt fosztogatva kivonultak az országból, a muhi csatában a király nem számíthatott a harcosaikra (a magyar főurak feltételezése ellenére ugyanakkor az országból kivonuló kunok nem álltak a mongolok oldalára).
IV. Béla a tatárjárás után visszahívta a kunokat, és letelepítette őket az Alföld elnéptelenedett területein, a jászokkal együtt. Béla a fiának, Istvánnak a kun fejedelem lányát, Erzsébetet választotta feleségül.
Erdélyben a hegyekben élő, állattenyésztéssel foglalkozó románok viszonylag kis veszteséggel megúszták a tatárjárást, számuk a XIII. század második felében nőtt.
Az újratelepítésnél az erdélyi szászok mellett (akiknek az együttélése eleinte közel sem volt konfliktusmentes a magyarokkal és a székelyekkel) megjelentek a szepességi szászok (cipszerek). Csehek és lengyelek vándoroltak be Felvidékre. Jelentős volt a magyarok visszatelepülése is a védett részekről. IV. Béla rendezte a hitelügyletekkel foglalkozó zsidók helyzetét is.
Az ország újjáépítése sikeres volt, a mongolok második támadása 44 évvel később már jóval kisebb pusztítással járt. 1285-ben behatoltak ugyan az ország közepébe, de IV. László szétverte a seregüket és kiüldözte őket az országból.
100 évvel az első tatárjárás után Magyarország történelme egyik legvirágzóbb korszakát élte az Anjou-királyok uralkodása alatt. Károly Róbert (I. Károly) az Árpád-ház kihalása után véget vetett a trónviszályoknak, letörte a kiskirályokká váló főurakat. Egységes, tekintélyes és gazdaságilag erős országot hagyott fiára, Nagy Lajosra, aki apjánál is aktívabb külpolitikával és szinte folyamatos hadjárataival európai nagyhatalommá tette Magyarországot, a magyar és a horvát mellett a lengyel királyi címet is birtokolva. Komolyabb emberveszteséget éppen egy nápolyi hadjárata okozott, visszatérő katonái hurcolták be a pestist az országba, és indították el az 1348-49-es pestisjárványt.
Mohács
1526-ban alig másfél óra alatt semmisült meg a magyar hadsereg, a 24 500 fő háromnegyede odaveszett, elhunyt a menekülő II. Lajos király, meghalt a fővezér és az esztergomi érsek is.
Nem volt váratlan a katasztrofális vereség. Mátyás 1490-es halála után folyamatos belső harcok gyengítették az országot, két liga állt szemben egymással, hogy befolyásuk alá vonják az uralkodót. A világ akkor talán legfejletebb hadseregével rendelkező oszmán birodalom és a magyar királyság eleve nem volt egy súlycsoportban. Már 1521-ben a törökök úgy foglalták el a kulcsfontosságú Nándorfehérvárt, hogy a királyi csapatok el sem indultak a védelmére. Hasonlóan felkészületlen és szervezetlen volt a magyar védelem 1526-ban a török támadásra, a lassú mozgosítás, rossz döntések és a hiába várt segítség miatt a törökök olyan könnyű győzelmet arattak, hogy azt egy ideig nem is akarták elhinni.
A győztes Szulejmán bevonult a védtelenül maradt Budára, felgyújtották a várost, majd nagy zsákmányokkal, fosztogatva egy időre kivonultak az országból, nem tartva azt megszállás alatt.
Az országot korábban is szétziláló pártharcok folytatásaként 1526-tól ketten is magyar királlyá koronáztatták magukat: a 15-20 ezres seregével a mohácsi csatától távol maradó erdélyi vajda, Szapolyai János, illetve Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg. Miután Szulejmán Magyarországot csak felvonulási területnek tekintette, végső célja pedig Bécs elfoglalása volt, ezért vazallusaként Szapolyait támogatta. Budát és az ország középső részét a törökök csak Szapolyai halála után, 1541-ben foglalták el, az ország ekkor szakadt három részre. Az ország nyugati-északnyugati harmada a Habsburgoké lett, a keleti a Szapolyai családé, a középső a törököké.
A tragikus szimbólumak számító Mohács utáni 100 év kevés volt ahhoz, hogy az ország kiszabaduljon a kelepcéből, és továbbra is a török és a Habsburg birodalom közti, lényegében állandó hadszíntér maradt. 1626-ban például éppen Bethlen Gábor erdélyi fejedelem támadta a Habsburg II. Ferdinándot. Kusza idők voltak, Bethlen 1626-os hadjárata előtt törökellenes szövetséget ajánlott fel II. Ferdinándnak, de azt az udvar elutasította. Ezek után Bethlen török segítséggel indított támadást a Habsburgok ellen. Az év végén Bethlen ismét, harmadik alkalommal is békét kötött II. Ferdinánddal, kivonult az elfoglalt birtokairól és ígéretet tett arra, hogy a jövőben nem támadja meg török segítséggel.
Bethlen egy nemzetközi protestáns szövetség létrehozásán munkálkodott, a célja a lengyel trón elfoglalása volt, de 1629-es halála ezt megakadályozta. Az oszmán birodalmat csak 1699-re sikerült kiszorítani Magyarország területéről, hogy ezt követően a Habsburgok katonailag megszállt országnak tekintsék. Az elnéptelenedett területekre több százezer, főleg német és szlovák bevándorlót telepítettek.
Világos
1849. augusztus 13-án ért véget a szabadságharc, miután Görgey Artúr honvéd hadserege letette a fegyver az orosz cár inváziós hadserege előtt. A megadás az oroszok megjelenése után már csak idő kérdése volt, Kossuth az utolsó pillanatban hárította át ennek a felelősségét Görgeyre. A szabadságharc leverése után az osztrákok véres megtorlásba kezdtek: 1849-50-ben legalább 130 embert végeztek ki, nagyjából 60 százalékuk civil volt, soha nem fogott fegyvert, több százan kerültek börtönbe és mintegy 40-50 ezer honvédet soroztak be büntetésképpen a császári hadseregbe. A fiatal Ferenc József Haynaut bízta meg a feladattal, hogy örökre elvegye a magyarok kedvét a további engedetlenségtől. A nemzetközi felháborodás miatt 1849. október 26-án egy időre leállították a kivégzéseket, 1850. január-februárjában aztán még 15 személyt végeztek ki, Ferenc József pedig 1850 májusában felmentette Haynaut Magyarország teljhatalmú katonai és politikai kormányzóságának tisztéből.
Magyarországot az osztrák félgyarmati státuszból az 1867-es kiegyezés emelte ki, viszonylagos belpolitikai önállóságot biztosítva. Az 1849-es függetlenséghez képest ez nyilvánvalóan kevés volt, az 1848-ashoz képest viszont csak két jelentős pontban kellett kompromisszumot kötni: nem lehetett önálló magyar nemzeti bank és haderő. A gazdasági kiegyezés, és a 10 évenkénti újrakötése lehetővé tett egy több évtizedes prosperálást is. A kiegyezést Wekerle Sándor miniszterelnök mondta fel 1918. október 20-án.
A fegyverletételt követő 100 év viszont igen sűrű volt, mérlege messze túlmutat a szabadságharc bukásán (miközben Világost elhomályosítva különös módon egyszerre maradt meg Kossuth kultusza, lett a gyűlölt Ferenc Józsefből Ferenc Jóska, és tisztázódott a sokáig árulónak tartott Görgey szerepe is). 18 év kellett ahhoz, hogy az osztrákok nagyhatalmi státusz megőrzése érdekében a büntetés helyett kiegyeznek a magyarokkal, a dualizmus kora látványos fejlődést hozott. Az első világháború elvesztése és a nemzetiségi ügyek iránti tartós érzéketlenség ugyanakkor katasztrófához vezetett. A történelmi Magyarország megszűnt, a trianoni igazságtalanság orvoslásának vágya egyenes utat jelentett a második világháborúba a németek oldalán. Az orosz hadsereg világosi fegyverletételének 100. évfordulója pedig szinte napra pontosan egybeesik a kommunista diktatúra kiépítését teljessé tevő, új, szovjet típusú alkotmány 1949-es bevezetésével.
Trianon után 100 évvel
Erről mindenkinek megvannak a személyes tapasztalatai. A délszláv közös állam felbomlott, Csehszlovákia szintén. Számos szomszédunk lett, közülük 4-gyel (Szlovákia, Szlovénia, Horvátország, Románia) egy katonai szövetségben vagyunk, Ausztria semleges, de szoros kapcsolatokat ápol a NATO-val, Ukrajna is csatlakozna a szövetséghez, de az oroszok miatt ez egy komplikált kérdés, Szerbiát részben szintén a hagyományos orosz kapcsolatai tartják távol a szövetségtől, és azért él még a 20 évvel ezelőtti bombázás emléke is.
A 7 szomszédunk közül öt tagja az Európai Uniónak, Szerbia és Ukrajna pedig csatlakozna.
Politikai szinten tartós konfliktusa a magyar kormánynak Ukrajnával van a nyelvtörvény miatt, illetve most a románokkal hűvösebb a viszony a román belpolitikában időről időre előkerülő magyarozás miatt. Az Orbán által fontosnak tartott V4-es együttműködés miatt a szlovákokkal a problémákról nyílt vita nincs. Szijjártó Péter éppen most közölte, hogy a közös történelem során még soha nem volt olyan jó a magyar-szlovák együttműködés, mint jelenleg. A szlovák kormányfő, Igor Matovic pedig magyarul, barátként köszöntötte a felvidéki magyarokat a pozsonyi megemlékezésen. A közös történelmi gyökerekről beszélt, finom azért megemlítette, hogy azt javasolja a szlovákiai magyar fiataloknak, hogy tanulják meg a szlovák nyelvet, mert azzal megismerhetik a szlovák és a cseh kultúrát is, végül azt mondta: „nagyon szeretném, ha száz év után előre néznénk. Ha egy vonalat húznánk, és előre nézve nem tekingetnénk vissza, hiszen tudják a saját életükből is, hogy ha sokat nézegetnek is hátra, az nem nagyon segít, csak a nyakuk fájdul meg.”
A szerb elnökkel nagyon szívélyes viszonyt ápol Orbán, még a karantén alatt is látogatták egymást. Szlovéniával komoly konfliktusunk soha nem volt, most, hogy Orbán szövetségese lett ismét a miniszterelnök, a politikai kapcsolatok tovább javulnak. A horvátokkal pár évvel ezelőtt jobb volt a viszony, a látványos baráti kapcsolat elmúlt, de a Mol-ügyet leszámítva most sincsenek konfliktusok. Sebastian Kurz kancellárrá választásától sokat várt Orbán Viktor, az osztrák kormányfő ugyanakkor időnként jelzi a távolságot a magyar miniszterelnöktől.