„Volt már a huszadik században néhány szerencsétlen kísérlet arra, hogy hivatalokból irányítsák a költők, festők, művészek kezét”

A 2018-as választás titkos története 84 színes oldalon.
Megveszem

Vasárnap délután a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói, tanárai és egy rakás művész demonstráltak egyetemük szabadságáért. Ugyanis, ahogy a kormány a Corvinusszal és hat másik egyetemmel már megtette, most az SZFE-t akarja úgy átalakítani, hogy annak irányítása az ő kezébe kerülhessen át. Úgy látják, hogy az intézmény „a nemzeti identitás megerősítéséhez átörökítéséhez nem tud megfelelő mértékben hozzájárulni.„

Enyedi Ildikó az egyetem tanára, Arany Medve-díjas rendező levelet küldött a tiltakozó diákoknak, amit a demonstráción felolvastak. 

Fotó: TOBIAS SCHWARZ

„Ami szabályozható és ami nem.

Vannak érvényes törvények és rendelkezések, melyeket mi, Magyarország polgárai közös megegyezés alapján betartunk. Ugyanezt várjuk  azoktól a tisztségviselőktől, akiket demokratikus választások során azzal bízunk meg, hogy ezeknek szellemében, ezeket betartva közfeladatokat lássanak el. Fizetést, költségtérítést, kedvezményeket és jogi immunitást biztosítunk nekik, hogy a rájuk bízott feladatokat zavartalanul, nyugalomban és létbiztonságban elláthassák.

Aggodalommal tölt el, hogy egyetemünk hivatalos fenntartója, a minisztérium sorozatosan és folyamatosan elmulasztja  kötelezettségeit.

Nem nevezi ki az Egyetem rektorát, ezzel mesterségesen létrehoz egy szervezeti bizonytalanságot, majd épp ennek orvoslását nevezi meg az Egyetem átszervezésének egyik okaként.

Nem működik együtt, mert  csupán formálisan, általános tájékoztatások formájában egyeztet, nem kommunikál érdemben az Egyetem vezetőségével, nem ad  valódi válaszokat a sokszorosan feltett kérdésekre. Az Egyetem képviselőit nem tájékoztatja szabályosan  az intézménnyel kapcsolatos elképzeléseiről,  nem hívja meg résztvevőként az Egyetemmel kapcsolatos tájékoztatókra, formális vagy informális egyeztetésekre,  és ezzel elmulasztja, megszegi feladatait, amelyekkel mi, állampolgárok megbíztuk. 

Ugyanakkor – sajtóból üzenve tudtuk meg – olyan feladatokat tűz ki maga elé, melyek nem szerepelnek azon feladatai között, melyekre tőlünk, választópolgároktól megbízást kapott. Kifejezett szándéka szerint az átszervezéssel szeretné elérni, hogy az Egyetemen dolgozó, tanuló egyetemi polgárok tevékenysége a nemzeti kultúra részévé váljon. Fölösleges erre energiát pazarolniuk, ezek a munkák ma is, mint ahogy az elmúlt több, mint százötven évben, a nemzeti kultúra részét képezték és képezik.

Definíció szerint egy nemzet tagjai által létrehozott művészi alkotások a nemzeti kultúra részét képezik függetlenül attól, hogy az éppen aktuális kormány véleménye ezekről az alkotásokról mi. Semmilyen csoport nem sajátíthatja azt ki. Eleve, nem szerepel a minisztérium rábízott közfeladatai között műalkotások elemzése és osztályozása.

Az, hogy mi a mi kultúránk része, nem minisztériumi  irodákban dől el. Volt már a huszadik században néhány szerencsétlen kísérlet arra, hogy hivatalokból irányítsák a költők, festő, művészek  kezét. Születtek is művek. Nem emlékszünk rájuk. 

Nekünk, egyetemi polgároknak is megvannak a kötelességeink. Törvényeket, szabályokat és rendelkezéseket betartva képezzük tanárként a jövő színházi és filmes művészeit, szakembereit, diákként pedig – eskünk szerint – igyekszünk mindent megtenni azért, hogy amit alkotunk, értékes legyen. Mi ebben a szellemben dolgozunk, tanítunk és tanulunk, pedig nem egyszerű körülmények között tesszük ezt. 

Sok éve mesterségesen alulfinanszírozott, mozgásterünktől megfosztott állapotban működünk. A modernizálásra, struktúra változásra, a friss, a jelen filmes és színházi világának, technológiájának követésére alkalmas sok tervünk, elképzelésünk, indítványunk éveken keresztül nem talált visszhangra. Nem valami, a változásnak gőgösen ellenálló megkövesedett képződmény vagyunk, a korszerűsítés hosszú évek óta az egyetemi tervek élén szerepel.  De addig is, hogy mégis megpróbáljunk ezeknek a jogos kívánalmaknak megfelelni, minden tanárnak személyesen, a kereteken kívül kellett szakmai kapcsolatokon keresztül, sok áldozattal, nagy bizonytalanságban rögtönözve lépést tartani az időkkel és hozzáférhetővé tenni a hallgatók számára azt a korszerű szakmai tudást, amit alkotóként, az iskola falain kívül, az adott tanár maga is alkalmaz és gyakorol. Sok áldozatot követel ez helyzet a diákoktól is, ezúttal is köszönet kitartásukért. 

Mi, az SZFE polgárai –  minden hazai és nemzetközi eredmény ezt mutatja – végezzük a dolgunkat, nem mulasztjuk el és nem szegjük meg kötelezettségeinket. Dolgozunk, és gyarapítjuk a nemzeti kultúrát mindenféle direktíva nélkül is, folyamatosan.

Az a barátságos ajánlatom, hogy végezze mindenki a maga dolgát, azt, ami a törvények, rendelkezések és szabályok szerint a feladata, ne szegje meg ezeket, s ne találjon ki helyette mást.

Mi mindannyian, autonóm egyetemi polgárok, és mi mindannyian, magyar adófizetők, akik az adónk egy részét a minőségi kultúra iránti igényünk kielégítésére fizetjük, jobban fogunk járni.”

Enyedi Ildikó

A szöveget a szinhaz.online-ról vettük át.