Budapest ostromának utolsó napjaiban a XII. kerületi keresztény P. zsidó származású feleségét nyilasok hurcolták el a lakásáról. P. nem engedte el egyedül a nejét, vele ment a Németvölgyi út 5. szám alatti nyilas pártházba. A férfi kihallgatás közben bátran viselkedett, és szembe szállt a nyilasokkal, akik a feleségével együtt halálra verték. P. neve ott szerepel a pártháztól pár percnyire álló turul-emlékművön számos nyilas gyilkos nevével együtt. P.-t nem bombatámadás, nem ágyútűz ölte meg, nem az oroszok lőtték le. P és felesége nem a háború áldozatai, hanem a saját honfitársaik, nyilas szomszédaik ölték meg őket.

A történetet Zoltán Gábor hegyvidéki lakos, a 12. kerületi nyilas őrjöngés kutatója, az Orgia című könyv szerzője mondta el ebben a megrázó beszélgetésben. A dokumentumregényben felbukkan Pokorni József is, a jelenlegi polgármester Pokorni Zoltán nagyapja, akiről egy tavaly novemberben Rab László által publikált tanulmány felfedte, hogy aktívan részt vett a nyilas tömeggyilkosságokban, személyesen végzett ki több ártatlan embert, a kíméletlen Kun páter mellett öldökölt a kerületi kórházépületekben és az Alma utcai zsidó szeretetházban. Pokorni József neve több gyilkoséval együtt szintén felkerült a 2005-ben felállított Turul szobor talapzatára, ami elvileg a kerület második világháborús áldozatainak, hőseinek állít emléket.

A kerület kapujában, a Németvölgyi úti Nyilasháznak és a vele szemben elhelyezett Hungarista Légió parancsnokságnak közvetlen közelében felállított, karmai között óriási kardot szorongató madár az utóbbi évtizedek egyik leghátborzongatóbb torzszülöttje.

Pokorni Zoltán nagyapja bűneinek megismerését követően felkérte dr. Cseh Gergő Bendegúzt, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatóját, dr. Kovács Tamás történészt, a Holokauszt Emlékközpont igazgatóját, valamint Ungváry Krisztián történészt, tekintsék át az emlékmű névsorát. Ők arra az eredményre jutottak, hogy 17, az emlékművön szereplő személy esetében dokumentumok bizonyítják a nyilas párttagságot, négy esetben pedig a tömeggyilkosságokban való aktív részvételt is. Az emlékművön szereplő áldozatok listája viszont nagyon hiányos, közel 400 áldozat neve hiányzik róla, és a források hiánya miatt számos név még nem ismert. A felkért történészek leírták, hogy önmagában a nevek lecserélése nem oldja meg az emlékmű problémáját. Maga a jelkép, a helyszín, a koncepció, az üzenet problematikus, sőt kegyeletsértő.

A 12. kerületi önkormányzat azzal a kompromisszumosnak szánt javaslattal állt elő, hogy a turult felülvizsgálják, majd átalakítják első világháborús emlékművé, és állítanának egy új, II. világháborús emlékművet a Városmajorban, ahol a kerületi nyilasok halomra ölték az embereket.

De ezzel az ügy közel sincs lezárva. A szoborról és a javaslatról június 22-én hétfőn érdekes vita alakult ki a kulturális bizottságban. A fő kérdések az alábbiak voltak: Helyén maradhat-e a madár? Kik dönthetnek az új emlékműről? Mi a garancia arra, hogy nem követik el újra a 2005-ös hibákat? Azok valójában hibák voltak vagy tudatos koncepció?

Kovács Gergely a Kétfarkú Kutya Párt önkormányzati képviselője több problémát is felvetett:

„Zsidó áldozatok nevét felhelyezni egy turulra, ráadásul harminc méterre attól a helytől, ahol ölték a nyilasok őket, ez szürreális.”

Kovács szerint, ha átnevezik a szobrot, attól még a probléma ugyanúgy fenn fog állni. „Ugyanúgy ott fog állni egy turul a zsidók lemészárlásának helyszínétől nem messze. Csak azt tudom támogatni, hogy az önkormányzat elbontsa. Tudom, hogy nem fogja megtenni. Nyilván a Fidesznek nem néz ki jól, ha a szoborparkba hurcolnak egy olyan emlékművet, amit egy fideszes polgármester állított.”

Az új szoborállítással kapcsolatban pedig az a véleménye, hogy emlékművet akkor szoktak építeni, ha erre társadalmi igény mutatkozik. „Semmilyen konzultáció nem zajlott a lakossággal, hogy szeretnének ide egy plusz világháborús emlékművet ötven millió forintért vagy sem.”

A Kutyapárt elnöke azt javasolta, hogy a politikailag független Magyar Tudományos Akadémiát is vegyék be a szobrot elbíráló bizottságba, így talán elkerülhető, hogy újra elkövessék a 2005-ös hibákat. (Ezt megszavazta a bizottság, de azzal a kitétellel, hogy a Magyar Művészeti Akadémia is delegál egy tagot.)

Vágó István a Demokratikus Koalíció önkormányzati képviselője jóval messzebbről indított: „Mit jelent a Turul? Sokszor hallani, hogy ez a magyarok évezredes totemállata.” Arany János 1853-as Keveháza című eposzában felbukkan a turul szó:

„Mért vijjog a saskeselyű?
Mért szállong a turul s ölyű
Hadintéző, baljós madár,
Széles Dunának partinál? -

Azér' vijjog a keselyű,
Azér' szállong turul s ölyű,
Mert holnap ilyenkor, halott,
Százezrivel fog veszni ott.”

Vágó az epikus költemény alapján arra jutott, hogy mivel Arany János a kéziratában hosszan magyarázza, hogy mit jelent a turul, ebből arra lehet következtetni, hogy ez a szó, ez a fogalom, ez madár nem volt ismert a 19. században. Kézai Simonnál még szerepelt, de a magyarság később elfelejtette. „Szóval akkoriban ez nem volt még totemállat, mert még a szót sem ismerték.” A képviselő ugyanakkor tudomásul veszi, hogy ma már ez másképpen van. „Ma már mást jelent a turul, mint 1944-ben, 1920-ban és 1853-ban. Az ország teli van turulos, első világháborús emlékművekkel.” Tehát neki nincsen problémája azzal, hogy a turult első világháborús emlékművé minősítsék át.

„De a helye ennek a szobornak problematikus. Nagyon rossz helyen van. Ez kifejezetten bűnös gondolat. A szobornak az egész genezise bűnös.”

Ládonyi János (összellenzéki delegált): „Kérem nézze meg mindenki a lexikonban, hogy mi volt akkoriban a Turul Szövetség, és mit tettek. Ez felháborító.” Marosvári Róbert, a Fidesz képviselője egy sokkal aktuálisabb oldalról közelítette meg a kérdést:

„Szobrok ledöntögetése, lerombolása nem egy európai hagyomány. (Hogy valójában mennyire az, arról Szabó Csaba írt kiváló cikket). A történelmet tisztelni kell. Ha egy emlékmű van, azt meg kell tartani. Ott, ahol van. A szobor átnevezése a gordiuszi csomó átvágása. Mégis mi különbség van a tálibok, az Al kaida szoborrombolása és mondjuk egy turulnak az elvitele között? Semmi. Ugyanaz.”

Vágó István: „Sztálint is otthagyta volna?”

Marosvári Róbert: „Sztálin sem zavart volna, mert a történelmünk része.”

Vágó: „Megértettem.”

A nagy múltfeldolgozás közepette egy lényeges kérdésre nem kaptunk választ: Hogy fordulhatott elő, hogy 2005-ben felállítottak egy turul szobrot a nyilas mészárlások helyszínén? És hogy történhetett az meg, hogy a talapzatra zsidó áldozatok és gyilkosaik nevét egyaránt felhelyezték?

A bizottsági ülésen felmerült, hogy a 2005-ös szakvélemény nem elérhető. Kik, milyen dokumentumok, adatok, módszer alapján és milyen céllal állították össze a nevek listát? A szakértői munkát miért titkosították úgy, hogy az a mai napig sem nyilvános? (A sajtóban Szatucsek Tibor, helytörténészhez kötik a lista összeállítását. De a bizottságban ezt senki nem erősítette meg.)

Zoltán Gábor, az Orgia könyv írója, a fent idézett beszélgetésben elmondta, hogy a háború után a környékről az arisztokratákat és a polgárokat nagy arányban telepítették ki, üldözték el. Például az Esterházyakat (Esterházy Péter családját) kitelepítették. Ezzel szemben a több ezres nagyságrendben jelen lévő nyilasokat és nyilas szimpatizánsokat nagy arányban békén hagyták a háború után.

„Ez a hagyomány itt van körülöttünk. Ők építették a turul emlékművet, ők biggyesztenek rá nemzeti színű szalagot. A turul és az árpádsáv az elkövetők szimbóluma, és nem az áldozatoké.”

(Az emlékművek sorsáról június 25-én, csütörtökön vitázik a testület.)