Ugyanaz a kéz szorongatja az Indexet, mint az önkormányzatokat

vélemény
2020 július 07., 08:02

Feltűnően hasonló gondjai vannak 2020 nyarán két olyan intézménynek, amelyek működését a kormány nem nézi jó szemmel. Az ellenzéki önkormányzatok és az ország legnagyobb híroldala, az Index is abban a helyzetben találta magát, hogy

gazdasági köntösbe öltöztetett, valójában nagyon is politikai lépésekkel akarják függő helyzetbe hozni.

A két esetben közös, hogy eddig a kormánytól eddig többé-kevésbé függetlenségben tudtak működni, a mindennapi gyakorlatban alternatívát tudtak mutatni a kormányzati világhoz képest – még akkor is, ha az Index gazdasági kiszolgáltatottsága és az önkormányzatiság kiüresítése is tart már egy ideje. Közös bennük az is, hogy bedarálásuk, vagy korlátozásuk újabb súlyos lépés Magyarország autokratikus útján.

Elzárt csapok 1.

A két példa közül az önkormányzatok esete az egyszerűbb és nyilvánvalóbb. A koronavírus-járvány alatt már jól látszott, hogy a Fidesz megragadja a lehetőséget arra, hogy a tőle független hatalmi központok kevésbé legyenek függetlenek, és kevesebb hatalmuk is legyen. A járvány leple alatt repkedtek a tízmilliárdos elvonások a közös teherviselés jegyében, majd az átmenetinek induló megszorításokat be is betonozták a 2021-es költségvetésbe. Az ellenzéki vezetésű önkormányzatok kivéreztetésről beszélnek, a kormány szétteszi a kezét: nehéz idők járnak, most ennyi jut, oldják meg a városvezetők, ahogy tudják. A Fidesz-közeli önkormányzatok például úgy, hogy segítséget kapnak.

Az önkormányzati elvonásoknak az emberek mindennapi életét érintő, gyakorlati következményei vannak. Ha egy önkormányzat nem tudja ellátni az alapvető feladatait, az jobban felidegesíti a polgárokat, mint akárhány túlárazott tanácsadói szerződés. „Aztán lehet majd mutogatni, hogy nézzétek meg, az ország rendben van, a baloldal meg azonnal csődbe vitte az önkormányzatokat” - mondta a 24.hu cikkében egy önkormányzati forrás arról, hogy milyen politikai forgatókönyvre számít.

Elzárt csapok 2.

Az Indexnél mindez egy fokkal indirektebb módon történik, de a tanácsadói szerződésekben és átszervezési tervekben gazdag történetnek is van egy nagyon hasonló olvasata. Az Index elsősorban hirdetési bevételekből él, ezek a bevételek viszont nincsenek a saját kezében (hogy ez miért alakult így, azt Rényi Pál Dániel alaposan megírta). A bevételek az Indamédia nevű, NER-közeli kézbe került cégnél vannak. Ennek 50 százalékos társtulajdonosa Vaszily Miklós, aki úgy csapja le a hatalom számára idegesítő szerkesztőségeket sorban, mint más a kellemetlen szúnyogokat egy nyári zápor után.

Az Index bevételei az óriási olvasottság ellenére visszaestek, mivel a vírusválság földhöz vágta a hirdetési piacot. Ilyen esetben egy működőképes cégnek a tartalékaiból, esetleg a tulajdonosok befizetéseiből kellene finanszíroznia az átmeneti időszakot. Az Indexről azonban már régen leválasztottak mindent, amiben pénz van.

Tartalékai nincsenek. (Nem mintha nem termelt volna eleget. Termelt, de azt már elvitték.) A pénzcsap a tavaly is több százmilliós nyereséget termelt Indamediánál van. Ha ez a cég azt mondja nincs pénz, akkor nincs, és a nyilvánvaló politikai érdek az, hogy ne legyen.

Mivel pedig az Indexnek gazdasági nehézségei adódnak (ahogy egyébként a médiapiacon szinte mindenki másnak is), ezzel az ürüggyel már közbe lehet avatkozni. Lehet küldeni a tanácsadókat, átalakítási-kiszervezési terveket szőni, és addig racionalizálni a szerkesztőség működését, hogy a végén mindenféle drasztikus lépés nélkül, szigorúan szakmai alapon eltűnjenek a címlapról az Orbán-család pénzügyei. Ami az egész művelet valódi célja, és csak az újságírók ellenállásán múlt, hogy még nem valósult meg.

„Nincs szándék második Origót csinálni, de arra sincs szándék, hogy az Index átsodródjon a túloldalra, és harciaskodjon, akár az Indamediával, vagy a lapvezetéssel szemben, és állandósuljon a mostani állapot. Annak üzleti kára lesz, ami senkinek sem jó. Az lenne jó, ha maradna, ami volt, normális újság” – így fogalmazott Vaszily Miklós a 444-nek. Bármilyen ártatlanul is hangzik elsőre a normális újság, ebből a megfogalmazásból azt is ki lehet olvasni, hogy ha túl sokáig tart a harciaskodás, akkor talán megint be kell majd avatkozni, éppen a normális működés érdekében.

A normális működés

Nem nehéz elképzelni ezt a modellt önkormányzatok esetében sem. Könnyen lehet, hogy aki nem harciaskodik majd, az kaphat kölcsönt, fejlesztési pénzt, plusz forrást a nehéz időkben is. Ehhez mindössze az kell majd, hogy az önkormányzatok úgy kormányozzák magukat, ahogy Orbán Viktor szeretné. A sajtó pedig azt tartsa fontos, címlapra való témának, amit Orbán Viktor szeretne.

Ez a normális működés.

Természetesen igaz, hogy vannak valós gazdasági nehézségek a médiában. Igaz, hogy vannak súlyos ügyek is az önkormányzatok működésében (ezekről be is számolunk), és a koronavírus miatt felmerülő gazdasági nehézségek sem kitaláltak. De attól még, hogy a történetben van valóság is, elég nyilvánvaló és jól látható különbség aközött, amikor egy megoldási kísérlet a problémán akar segíteni, és amikor problémát kihasználva valami egészen mást akar elérni.

A modellben az első lépés a függetlenség megtörése a csapok elzárásával, akár a központi költségvetésen, akár a megszerzett cégeken keresztül. A második lépés az ajánlat: aki jól viselkedik a függőségben, az meg tud élni. És legalább ilyen fontos az egész körítés, hogy mindez el legyen maszatolva, meg legyen magyarázva, hogy nem is az történik, ami szabad szemmel is látható.

Ahhoz képest, hogy milyen masszív és fickós struktúra lett az évek alatt a NER-ből, kiépítésének egyik legfontosabb módszere

a maszatolás.

A kormányzati kortárs történetírás szerint az Origóval nem az történt, hogy kirúgták a főszerkesztőt, majd a Lázár János hotelszámlái utáni nyomozásokat idővel felváltották az „Új profilképet állított be Orbán Viktor a Facebook-oldalán”-típusú cikkek, hanem az, hogy „megváltoztak a médiafogyasztási szokások”. A Népszabadságot sem osztrák strómanjával záratta be a kormány, hanem sajnos veszteséges volt a lap. A CEU-val nem az történt, hogy törvényt hoztak egy hét alatt azért, hogy elüldözzék, hanem valóban súlyos probléma volt Magyarországon, hogy az egyetemnek nincs amerikai campusa. A választási irodába se Kubatov Gábor pártigazgató embereit küldték oda, hanem csak a vasárnapi zárvatartás iránt különösen elkötelezett, sportos frizurájú állampolgárok jártak arra éppen.

Demokratikus aggályokat megfogalmazni bármelyik esettel kapcsolatban hiszti, mindegyiknek megvan a racionális és demokratikus, gazdasági, jogi és emberi magyarázata, utóbbi jellemzően az, hogy a kormány ellenfelei hülyék, akik egy világ-összeesküvésben vesznek részt, de úgy, hogy közben egy tyúkólat sem lehet rájuk bízni.

A két mostani történet tálalása is hasonló a kormánylapokban. Az önkormányzatok bénáznak, szerencsétlenkednek, képtelenek kezelni a helyzetet, mert felelőtlen bohócok a vezetőik, szemben a kompetens kormánnyal. Az Indexben pedig a szintén béna vezetők vesztek össze, mert a lap nem tudta hozni a számokat. A szereplők teljesítik háttérhatalmi megbízásukat, de közben még erre is alkalmatlanok, nagyjából így szól a történet.

Rablás közös megegyezéssel

Egy régi vágású rablótámadás úgy néz ki, hogy az áldozatot leütik, és elveszik az értékeit. A kormány rablótámadásainál viszont az áldozatot leütik, majd a tettes körbenéz, és azt mondja: „Nézze meg mindenki, nyilvánvaló, hogy ez a földön fekvő ember képtelen vigyázni arra, ami nála van. Mindenkinek jobb, ha én teszem el az értékeit.”