Nemcsak az a baj, ha a hírek hazudnak, hanem az is, ha nem is léteznek

Új fejezet kezdődik a 444 életében.
Érdekel

1945 nyarán 17 napig sztrájkoltak a New York-i újságkézbesítők. Bernard Berelson szociológus egy kísérlet elvégzésére használta fel az időszakot: meg akarta tudni, hogy érzi magát az a több százezer New York-i, akiktől hirtelen elvették a napi híradagot.

Bernelson hamar rájött, hogy az embereknek nem is maguk a hírek hiányoznak, hanem a hírolvasás, mint napi rituálé, de leginkább az ezáltal keltett érzés: hogy részei a közösségüknek, kötődnek a többi emberhez, tudnak a világot és a szűkebb csoportjukat foglalkoztató, legfontosabb ügyekről, azokról, amik a többi emberrel együtt őket is érintik. A hírek nélkül bizonytalanabbakká válnak, és gyengül a kötődésük a közösséghez.

Világszerte egyre többen találják magukat hasonló helyzetben, ahogy az utóbbi évtizedekben sorra zártak be a kisebb városok helyi szerkesztőségei, és egyre több helyi közösség marad hírek nélkül. Az Egyesült Államokban érzik és értik a problémát, épp a napokban jelent meg a jelenleg a Washington Postnak, korábban pedig a New York Times-nak is dolgozó Margaret Sullivan erről szóló könyve, Ghosting the News: Local Journalism and the Crisis of American Democracy címmel. Ebben Sullivan arról ír, hogy milyen hatásai vannak annak, hogy a helyi sajtó az utóbbi évtizedekben gyakorlatilag megszűnt az Egyesült Államokban.

A helyzet pedig aggasztó, 2008 és 2019 között az Egyesült Államok szerkesztőségeinek teljes személyzete kb. a felére csökkent, és ez a csökkenés elsősorban a helyi szerkesztőségek teljes bezárását jelentette. 2017 után a helyzet tovább romlott, most a koronavírusjárvány miatt pedig a még kitartó vidéki szerkesztőségek is újabb leépítéseket voltak kénytelenek bejelenteni, vagy akár teljesen be is zárnak.

Sullivan összesítése szerint 2004 és 2015 között összesen 1800 szerkesztőség szűnt meg az Egyesült Államokban, és az utóbbi öt évben minden bizonnyal még fel is gyorsult ez a trend. És az emberek nagyobb része még csak nem is tud a problémáról, a Pew egyik mérése szerint az amerikaiak 71 százaléka úgy hiszi, hogy a helyi szerkesztőségek pénzügyileg jól teljesítenek.

A helyi hírek eltűnése azonban nagyon is mérhető hatásokkal jár: egy 2018-as amerikai kutatás szerint a helyi szerkesztőségek bezárása után általában drágábban kezdenek működni az önkormányzatok, amik munkáját korábban ellenőrizte az újság. Ennek konkrét tünete, hogy az önkormányzatok már a helyi szerkesztőség bezárása után 3 évvel 0,05-0,11 százalékponttal drágábban tudják kötvénykibocsátással finanszírozni magukat. Ez kötvénykibocsátásonként akár félmillió dollárnál is többe kerülhet az önkormányzatoknak. Hasonló különbség mutatkozik a megyei önkormányzatok között is: olcsóbban jutnak pénzhez azok a megyék, ahol stabilabb a helyi sajtó és több helyi szerkesztőség működik.

Az, ha az emberek nem tudnak a helyi ügyekről, a választási eredményeket is befolyásolja, hiszen nem tudnak megfelelően informált döntést hozni a választók. 2018-ban New York állam nyugati részében egy nagyrészt republikánus körzetben annak ellenére nyert a kongresszusi választás republikánus jelöltje, hogy a választás idején már vádat emeltek ellene bennfentes kereskedés miatt, amiben a megválasztása után bűnösnek is vallotta magát, majd börtönre ítélték. A választókörzetben azokban a megyékben nyert a republikánus jelölt, ahol nincs helyi média. Ahol volt, ott a választók nagyobb része értesült a vádemelésről, és ennek megfelelően is szavazott.

A helyi média megrogyásának jórészt pénzügyi okai vannak, de ez valószínűleg nem minden. A hirdetési bevételek csökkenésének első áldozata értelemszerűen a kisebb hirdetőkkel és kisebb pénzekkel dolgozó helyi sajtó, hiszen ez a szféra az, ahonnan a Google és a Facebook elsőként csaklizza el a hirdetőket, hiszen az internetes óriáscégek tényleg sokkal hatékonyabban hirdetnek, mint mondjuk a 22 ezer lakosú amerikai Pottstown helyi lapja vagy a Kalocsai Néplap.

Ezen felül viszont az interneten folyamatosan áradó információözön is megnehezíti a kisebb, helyi lapok dolgát, hiszen a hírolvasásra, mint rituáléra való igényt a CNN, a New York Times vagy a Guardian is kielégíti, sőt, sokak számára még a BuzzFeed is. Az emberek sokáig azt hitték, hogy a pusztuló helyi média szerepét majd átveszik az internetre költöző vagy eleve az interneten induló nagyobb újságok, de már látjuk, hogy ez nem így történt. Magyarországon is felkap ugyan néhány helyi ügyet az országos sajtó, de ez inkább a kivétel, nem a szabály, és olyan, országos szemmel bagatellnek tűnő helyi eseményekről, mint egy körzeti röplabdatorna, a vadaspark új kifutója vagy egy bekötőút felújítása, az országos sajtó biztosan nem fog beszámolni. Azért nem, mert nem éri meg: az országos szerkesztőségek is úgy működnek, hogy lehetőleg minél alacsonyabb költségszint mellett tudják a lehető legnagyobb olvasottságot elérni, ezáltal maximalizálni a reklámbevételeiket.

Mindezek mögött pedig a jelenlegi médiamodell alaptézise húzódik, mégpedig az, hogy az emberek termékként tekintenek a hírekre, sőt olyan termékként, ami az interneten legtöbbször még teljesen ingyen is fogyasztható. A hírszolgáltatás azonban nem termék, hanem - ahogyan a neve is mutatja - szolgáltatás, sőt közszolgáltatás dimenziója is van, ahogyan a világ legtöbb országában fenntartott közmédia-rendszerek közpénz-finanszírozása is mutatja. Szinte minden szakértő egyetért abban, hogy ha azt akarjuk, hogy a az életünkre nézve releváns hírekkel és érdekes cikkekkel lássanak el bennünket, akkor olvasóként el kell fogadnunk, hogy egy szolgáltatást veszünk igénybe, amiért fizetnünk kell. Egy ilyen átállással talán talán a mai kereskedelmi (és ebből kifolyólag olvasottság- nézettségalapú) médiában egyre inkább eluralkodó minőségi problémák jelentős része is megoldódna, hiszen az emberek jobban meggondolják, mire adnak pénzt, mint azt, hogy mire kattintanak.

A helyi sajtó és a vidéki nyilvánosság drasztikus leépülése Magyarországon is látható, igaz, a vidéki sajtó Magyarországon a trianoni szerződés óta nem volt annyira virágzó, szabad és független, mint az Egyesült Államokban a Google és a Facebook színre lépése előtt. Nem tudni, hogy a rendszerváltás utáni időszak hová vezetett volna, ha a kormányzat nem olvasztja be az összes vidéki lapot a saját emberei által irányított alapítványba, de valószínűleg, a fentebb ismertetett okok miatt a a Fidesz nélkül is haldokolna a magyar vidéki sajtó nagyobb része.

Hogy a független helyi újságok hiánya mit tett a vidéki közélettel, azt bárki láthatja, aki vidékre utazik: még százezres megyei jogú városokban több száz hozzászólásos, kívülállók számára érthetetlen Facebook-kommentfolyamokban vitatkoznak az emberek, a helyi politikusok mutyijai szinte mindig titokban maradnak, kívülállók számára pedig közel lehetetlen független forrásból származó és érthető információkhoz jutnia egy-egy város ügyeit illetően.

Olvastátok, láttátok, hogy milyen világ lett itt. A járvány miatt fogynak a reklámok, a kormány miatt fogynak az újságok. Ebben a helyzetben a mi jövőnk is bizonytalanabbá vált, mint az elmúlt 7 évben bármikor. Ha folytatni akarjuk, akkor új fejezetet kell nyitnunk a 444 történetében.

Mi kitartóan mutatjuk, hogy milyen világ van. A szűkülő magyar nyilvánosság miatt most még fontosabb, hogy maradjon Magyarországon megbízható hírforrás. Olyan újságírók, akik megírják az igazat. Ehhez viszont - a ti segítségetekkel - változnunk kell.

Lépj a Körön belülre, regisztrálj, és járulj hozzá az újság működéséhez, cserébe még jobb, erősebb, nagyobb 444-et kapsz!

Koronavírus Hírek, háttér
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok érvényesek 2019. december 2-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.