Késely Ajna: Miért van, hogy minket, nőket, a hajunk, a körmünk, és a testünk tesz azzá?

Az egyik legsikeresebb fiatal magyar úszó, Késely Ajna keserű leckét kapott arról, hol tart ma Magyarországon a nők önrendelkezési jogának társadalmi elfogadottsága. A sportág egyik nagy várományosa eddig is bőven bizonyított: a magyar válogatott tagja még csak 19 éves, de már Európa-bajnoki ezüstérmes, háromszoros ifjúsági olimpiai bajnok, junior világ- és Európa-bajnok.

Na de hiába ő az egyik következő nagy reménység, elkövette azt a hibát, hogy nő létére (!) rövidre (!) vágatta a haját.

Friss Instagram-posztjában arról ír, megdobták egy „édes kisfiú lettél” megjegyzéssel.

„Miért van, hogy mi nőket a hajunk, a körmünk, a testünk, s ruháink tesznek minket azzá?! Nem a tettünk, a mosolyunk, az intelligenciánk, őszinteségünk, szemünk csillogása, a szexualitásunk, s majd anyaságunk tesz minket igazi nőkké?!” - teszi fel a költői kérdést bejegyzésében. „Stílusom változik, viszont ember maradok, s lelkem ugyanúgy bántható... viszont emellett kiállok a nőiességemért, még akkor is ha a társadalom nem így áll hozzám” - zárja posztját.

Nem először ír arról, hogy nem igazán érti, mi a baj azzal, hogy levágatta a haját. Májusban hosszasan írt erről, de úgy látszik, az akkori, szép üzenet sokak fejébe nem érkezett meg. Akkor A nőiesség “koronája” címmel írt hosszan és okosan a témáról.

„Nagyon sokan kérdeztétek, miért vágtam le a hajamat? Hogy szánhattam magam ilyen súlyos lépésre? Most mindenre fény derül, talán írásom során bennem is több dolog fogalmazódik meg. Kezdjünk neki. Voltam kisbaba, kislány, nagylány és szép lassan a felnőtt nővé cseperedtem. Mindeközben egy erős és karakteres világban éltem az életem, ahol mindig a legjobb tudásunk szerint, szilárdan kell cselekednünk. A női énemet férfias karakterként kellett megélnem, izmosnak, szívósnak, keménynek, erősnek kellett lennem. Amivel nincs baj, hisz az élsportolás és annak a világa ezzel jár. Mindig valamit valamiért elv működik több élethelyzetben is. Eljött a karantén, egy időre eltűnt az úszás az életemből és más célok után kutattam. Tükörbe néztem, és bár büszkén éreztem magamat, de szeretve nem néztem magamra. Egy színtelen lényt láttam, aki helyet próbál foglalni a sportolói élet világán kívül.

Bár számos elképzelésem volt, mi tesz minket igazi nővé. A körmöm, a ruházatom, a sminkem, a pózolások a közösségi felületen vagy esetleg a hajam megszerkesztett csillogása a képeken, ami már alapból idősebbnek látszik, mint én magam.

Ezekkel a feltételezésekkel, amiket gyakorlatban is véghez vittem, realizálnom kellett, semmivel nem tett engem többé és kevesebbé. Rájöttem, az elengedés, testem elfogadása, a szép mosoly, az önzetlen segítség és olykor az enyhe gyengeség, ami fontos szerepet játszik életünkben. Ezekkel leszünk többek, valódibbak és szeretetteljesebbek.

Hajam ordibált: „Engedj el, és megmutatom Neked, nő maradsz, sportoló maradsz és egyedivé válsz a saját kis világodban. Tetteid segítőkészek lesznek magad és mindenki felé. Bátorságodat pajzsként viseled majd, amivel másokat is táplálhatsz. Szeresd úgy magadat, ahogy vagy, és mások is szeretettel fognak rád nézni. Mutasd ki gyengeségedet, mert családra lelsz, és segítő kezekre. Engedj el, mert lelked, ki szeret és örökre melletted lesz. Hajtincsről hajtincsre haladtam az elfogadás felé, a végeredmény pedig lenyűgözött. Olyan volt, mintha csupaszon láttam volna magamat! Tisztán, meztelenül, önmagamat láttam viszont vissza.
Mert nőiességünket is tetteink határozzák meg. Csak el kell hinned: 'Te egy erős, magabiztos, jellegzetes Nő vagy.' IGEN, EZ NEKED SZÓL! NEKTEK SZÓL!