Törökország és Görögország készek megint egymásnak ugrani
Néhány hét alatt pattanásig feszült a helyzet a Földközi-tenger keleti medencéjében Görögország és Törökország között. A napokban a két állam párhuzamos hadgyakorlatot tartott Kréta környékén, egymással átfedésben kijelölt zónákban. A helyszínre utazott a német külügyminiszter is, hogy megpróbálja kibékíteni a feleket, egyelőre nem sok sikerrel.
Az nem újdonság, hogy a két ország közt ellentét feszül, és az sem, hogy Görögországnak és Törökországnak határvitái vannak a Földközi-tengeren, amiket csak súlyosbít Ciprus görög-török megosztottsága. Most lényegében ugyanezek az évtizedes konfliktusok jelentkeztek, csak új köntösben, az energetikában.
Törökország jelentős energiaimportra szorul, főleg Oroszországból, és Recep Tayyip Erdogan elnök nem igazán szereti, hogy ez a tény sok diplomáciai tárgyaláson megköti a kezét. Éppen ezért Törökországnak régóta célja, hogy erősítse az energiafüggetlenségét, és ennek érdekében szénhidrogén- (főleg földgáz-) lelőhelyeket keresnek a Fekete-tengeren és a Földközi-tengeren. A Fekete-tengeren épp most találtak egy elég nagy földgázlelőhelyet, de sajnos ez sem akkora, hogy megoldja a törökök minden problémáját.
Éppen ezért Törökország a Földközi-tenger keleti medencéjében is kutakodik. Nem véletlenül: az utóbbi években sorra bukkantak hatalmas gázmezőkre a térségben. Egyiptomi vizek alatt találták meg a Földközi-tenger legnagyobb lelőhelyét, a Zohr gázmezőt 2015-ben, Izrael rengeteg gázt termel ki a Leviathan és a Tamar nevű gázmezőkből, Ciprus és Görögország pedig főleg a Ciprus melletti Glaucus, Aphrodite és Calypso gázmezőket használja.
A Földközi-tenger török felségvizein azonban eddig nem találtak a fentieket akár csak megközelítő méretű gáztartalékokat. Éppen ezért Ankara Ciprus környékére küldött kutatóhajókat, azt állítva, hogy a török ciprióták érdekeit képviselik ezzel. Észak-Ciprust azonban a legtöbb állam nem ismeri el államként, mivel csak egy török fennhatóság alatt álló bábállam, éppen ezért a Ciprusi Köztársaság és Görögország szerint felségvizei sincsenek, amiken a törökök kutakodhatnának.
Idén augusztusban a törökök viszont olyan területre küldték az Oruc Reis ottomán tengerészről elnevezett kutatóhajójukat, amiket Görögország is a saját felségvizének tart. Ebből volt is konfliktus, a török kormány be is jelentette, hogy a török haditengerészet hajói kísérik majd útja során az Oruc Reist, mire a görög kormány meg a saját hadihajóit rendelte a térségbe, hogy figyeljék a törökök útját.
Az Oruc Reis küldetése a tervek szerint augusztus 24-én ért volna véget, viszont mivel nem talált földgázt, és mert Erdogan elnök belpolitikai céljainak nagyon is megfelel a görögök és az EU provokálása, Ankarában bejelentették, hogy a kutatóexpedíciót augusztus 27-ig meghosszabbítják. Erre válaszul a görög haditengerészet hadgyakorlatot jelentett be azon a területen, amit az Oruc Reisnek kellett volna feltárnia, ehhez társult a ciprusi, a francia és az olasz katonaság, nagyobb súlyt adva a dolognak.
A hét elején Athén lépésére válaszul a török haditengerészet is erősítette jelenlétét a Ciprustól és Krétától délre eső vizeken. Voltak már ilyenekből problémák, néhány hete kis híján ütközött egy francia és egy török hadihajó.
Görögország és Ciprus azt várják az Európai Uniótól, hogy egységesen ítélje el a törökök tetteit, és ebben Franciaország és Olaszország teljes mértékben partner is lenne, támogatását jelezve a két állam hajókat is küldött a görögökkel közös hadgyakorlatra, ami lényegében a törökökkel szembeni erőfitogtatássá vált.
Törökország ugyan a NATO második legnagyobb hadseregének parancsol, de ez egyrészt így is eltörpül a NATO 3., 4. és 5. legnagyobb hadseregeinek, azaz a franciának, az olasznak és a görögnek az egyesített ereje mögött, másrészt ezek a statisztikák csak a hadseregek létszámára vonatkoznak, a haditengerészet ütőképességére nem, márpedig ebben a tekintetben Törökország hátránya még jelentősebb.
Az Európai Unió azonban várhatóan nem fog egységesen fellépni Ankarával szemben, ugyanis az EU legerősebb állama, Németország az eddigiek alapján ódzkodik a konfliktustól. Ennek oka, hogy Erdogan elnök évek óta fenyegeti az Európai Uniót azzal, hogy újra útnak indítja az EU felé a jelenleg Törökországban élő több millió menekültet, a 2015-ben tapasztaltakhoz hasonló eseményeket előidézve. Mivel, ahogyan azt a 2015-ös tapasztalatok is mutatták, a menekültek túlnyomó többsége Németországban telepedne le, Berlinben tartanak leginkább ettől a fenyegetéstől. Angela Merkel éppen ezért már a társégbe küldte külügyminiszterét, Heiko Maas Athénban és Ankarában is tárgyalt, és kérte a feleket, hogy
„kerüljék el a katasztrófát”.
Törökországnak azonban az agresszív nyomuláson kívül nincs nagyon más választása, hiszen a Földközi-tenger keleti medencéjének többi állama nagyjából kiegyezni látszik a felségvizek felosztása tekintetében, ez azonban Törökországnak nem felel meg. Ankara egyetlen állammal tudott a számára megfelelő tengerjogi egyezményt kötni: Líbiával, és azt is csak úgy, hogy a líbiai kormánynak nem volt más választása, mint megadni Erdogannak mindent, amit csak kér, hiszen ez az egyezmény volt az ára annak, hogy a törökök katonákat küldjenek Líbiába a kormány megsegítésére. Ez a katonai segítség tette képessé a Tripoliban székelő kormányt, hogy egyáltalán feltartóztassák a Kalifa Haftar tábornok vezetésével előrenyomuló líbiai lázadókat (akiket egyébként fű alatt Franciaország is támogatott).
Közben viszont Görögország Olaszországgal és Egyiptommal is tető alá hozott egy tengerészeti megállapodást, ezek közül a görög-egyiptomi egyezmény ráadásul sérti a török-líbiai szerződést. A görög kormány ráadásul a napokban készül beterjeszteni a parlament elé azt a törvényt, ami hatról tizenkét tengeri mérföldre terjesztené ki Görögország felségvizeinek határát partjaitól a Jón-tengeren nyugati irányban, Olaszország felé, ez pedig nagyon-nagyon idegesíti Ankarát.
A hatályos nemzetközi szabályok szerint az államok kiterjeszthetik 12 tengeri mérföldre a felségvizeik határát. Törökország ezt már meg is tette, viszont évek óta vitatja Görögország jogát ugyanerre. Sőt, a török kormány szerint, ha ezt a görögök megtennék Törökország irányába,
Márpedig a mostani törvénytervezettel kapcsolatban Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnök megjegyezte, hogy ugyan a benyújtott törvény csak a nyugati irányról szól, készek más irányokba is hasonló lépésekre.