Vidnyánszky: Miért kérdőjelezik meg még mindig a nemzeti kultúra létjogosultságát?

444 Hírlevelek
Hírleveleink házhoz visznek mindent, amit tudni kell.

Miután Vidnyánszky Attila azt mondta az ATV Egyenes Beszéd című műsorában, hogy Karsai György egyetemi professzor képtelen megérteni, mi az a nemzet és kereszténység, a Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Tanácsa közleményben reagált.

Azt írták: „Vidnyánszky Attila, a Színház- és Filmművészeti Egyetem tulajdonosi jogait gyakorló alapítvány kuratóriumának kinevezett elnöke – a párbeszéd fontosságát ecsetelve – olyan szavakkal illette egyetemünk professzorát, a Doktori Iskola vezetőjét, amelyek a nemzetből és a keresztény kultúrkörből való kitaszítással egyenértékűek.” A közlemény így zárul: „A kirekesztő beszédmód használata azonban Vidnyánszky Attilát nemcsak a kuratórium, hanem bármiféle nemzeti és/vagy oktatási intézmény vezetésére alkalmatlannak mutatja. Amennyiben az őt posztjára helyező kulturális kormányzat és a kuratórium tagjai nem határolódnak el e fogalmazásmódtól, maguk is cinkossá válnak a megengedhetetlen kirekesztésben.”

Erre most Vidnyánszky Attila – aki korábban a kinevezése elleni tiltakozásról azt mondta, „nagyon komoly nemzetközi háttérhatalom és hálózat szervezkedik” – „a józanabb hangvétel és egymás tiszteletének reményében” reagált, a párbeszéd fontosságát hangsúlyozó nyilatkozatát az Origo nevű, fideszes revolverújság hozta le.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója beszédet mond a trianoni békeszerződés aláírásának és Komárom kettészakításának 98. évfordulójára szervezett megemlékezésen a nemzeti összetartozás napján a szlovákiai Révkomáromban, a Trianon-emlékműnél 2018. június 4-én.Fotó: Krizsán Csaba/MTI/MTVA

Vidnyánszky határozottan visszautasítja, hogy kirekesztő lenne, azt írja, arról beszélt, hogy „a színházszakmai diskurzust akkor is folytatni kell, ha más kérdésekben (nemzet, haza, kereszténység) nem értünk egyet”, és a „színházi felsőoktatás iránti elkötelezettségünk éppen ezt követeli meg mindkét oldaltól, hogy a jövő érdekében ideológiai helyett szakmai kérdésekről folyjon a vita, az eszmecsere, az érvek ütköztetése, a párbeszéd”. Azt írta, ő „és a kuratórium – mint ahogy eddig, továbbra is – ebben partnerek vagyunk, és ebben a másik fél nyitottságára számítunk”.

Azt írja, a mondatait „csak kellő rosszindulattal és szándékosan lehet félreértelmezni, és úgy tűnik, ez a szándék sokakban megvan. Felháborító, hogy érvek felsorakoztatása és érdemi párbeszéd kezdeményezése helyett szalmabábérveléssel próbálják kiforgatni a szavaimat, és a magyar közéleti viták szomorú hagyományához hűen a túlontúl jól ismert, gyalázatos kártyát játsszák ki – ezúttal velem szemben.”

Vidnyánszky arról is írt, hogy: „Miért baj az, ha a magyar kulturális életben valaki a nemzeti fogalmat használja? A színházi szakmában sokan már 2002-ben tanácstalannak mutatkoztak abban a tekintetben, mit is jelenthet a nemzeti színház fogalma, és a Nemzeti Színház sajátos küldetése. Már akkor elavultnak tekintették a nemzeti jelzőt, pedig látjuk: e fogalom továbbra is eleven és művészi értelemben is megtermékenyítő. Miért kérdőjelezik meg még mindig a nemzeti kultúra létjogosultságát?”

Végül Vidnyánszky többek között olyan kérdéseket tesz fel, hogy: 

  • Miért nevezik cinikusan pápáskodásnak azt, ha felvetjük a keresztény hit szerepének jelentőségét a magyar kultúrában?
  • Miért nem nyilvánítható ki szabadon az a vélemény, hogy szükség lenne olyan filmekre, amelyek más fontos témák mellett Zrínyi Ilonáról, 1956 csodájáról és a család szentségéről szólnak?
  • Miért nem fér el az SZFE keretein belül egyetlen másként gondolkodó (nemzeti, keresztény elveket valló művész) sem azóta, hogy Kerényi Imre 15 éve távozott az intézményből?

Az SZFE átalakítása ellen tiltakozók vasárnap délután 5000 fővel akarnak élőláncba állni, hogy eljuttassák az alapelveikről szóló dokumentumot a Parlamenthez. Péntek délutánra tüntetés szerveződik a Vas utcába, és már pécsi civilek, jogászok és a MOME oktatói is az SZFE mellé álltak.