Pásztorok segítségével mérték fel a kutatók, mit szeretnek igazán a marhák

Rendkívüli hírlevél
Amit azonnal tudni kell

A pásztorok bevonásával végzett vizsgálatból kiderült, hogy a szarvasmarhák száznál is több növényfajt ismernek fel és mindegyikhez más módon viszonyulnak a legelőn - közölte az Ökológiai Kutatóközpont.

A kutatás eredményeit nemrég publikálták az Ökológiai Kutatóközpont munkatársai és a vizsgálatban közreműködő pásztorok a Journal of Applied Ecology-ben. A cikk újszerű módon kapcsolja össze a pásztorok tudományát az ökológiai, a mezőgazdasági és a természetvédelmi kutatásokkal.

Fotó: LECLERCQ Olivier / hemis.fr/hemis.fr via AFP

A beszámolóból, amelynek szerzői Molnár Zsolt ökológus és kollégái, valamint Máté János és Sáfián László pásztorok voltak, kiderül, hogy a marha mindegyik növényhez más módon közelít: 

valamelyiket annyira szereti, hogy odalép hozzá vagy odahajtja a fejét, más fajokat türelmesen fogyaszt. De vannak olyanok is, amelyeket csak valami finomabbal együtt hajlandó bekanyarítani, vagy csak aprókat harap belőle, vagy éppen csak a virágát szereti. Emellett sok olyan növényfaj is van, amelyeket csak megszagol vagy egyszerűen kikerül, míg egyeseket annyira nem szeret, hogy kirázza őket a szájából, ha az véletlenül odakerül.

Fotó: DELFINO Dominique / hemis.fr/hemis.fr via AFP

Azaz a jószág válogatós, a legelőről mint svédasztalról szemezget” - állapították meg a szerzők. A tanulmány szerint a marhának tízféle viszonya volt a legelő 117 vizsgált növényfajához. 

A több évig tartó vizsgálatban a kutatók csaknem 33 ezer esetben dokumentálták a marha fűharapását.A kutatók a pásztorok tapasztalatait használták fel. Mint írják, a pásztornak birtokában van a tudomány, amellyel a marha kívánságát, ízlését befolyásolni tudja. Pásztorolva a jószág olyan növényeket is megeszik, amelyeket annyira azért nem kedvel. A pásztor tudja, hogy nem a frissen hajtott üde zöld füvektől, hanem a tápanyagokban tartalmasabb, de szárazabb, bizonyára íztelenebb fűtől hízik jobban a jószág. 

A jól pásztorolt állat ezért jobban hízik, jobban neveli a borját, ezért több hasznot is hajt. Azaz a gazdának is hasznos a pásztorok tudománya.

Fotó: JOE KLAMAR/AFP

A pásztor folyamatosan figyeli a legelőjét és igyekszik azt úgy karbantartani, hogy egyrészt őszig kitartson a fű, másrészt a következő évben is jól lehessen tartani rajta a jószágot. A pásztor fő feladata, hogy a napi legeltetéssel menüt állítson össze és azon vezesse végig a marhát, hogy többet és jobbat egyen, mintha maga kószálna a gyepen. „A nap végén pedig desszert jár neki, például egy finom lóherés folt” - írják.

A kutatók szerint a pásztorolt jószág a természetvédelemnek is sok jót tehet, a védett növények és állatok szempontjából is kedvezőbb lehet a gondos tartás. A pásztor meg tudja akadályozni egyes foltok túllegelését, más helyeken pedig a legelés elmaradását, mindkettő káros lehet sok ritka fajnak. A pásztor és a természetvédő együttműködéseként visszaszoríthatók a túlzottan elburjánzott fajok (például a sás és a nád) vagy éppen a nem őshonos, tájidegen, úgynevezett inváziós növények, például a japánakác.

Az eredményeket a Kiskunsági Nemzeti Park munkatársai közvetlenül fel tudják használni a vizsgált védett területen, a Peszéri-réteken Kunpeszér határában.

Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI/MTVA

A cikkben említést tesznek egy új szakma képviselőjéről, a természetvédelmi pásztorról is. Mint írják, ő az a pásztor, aki érti elődei tudományát, követi a pásztorhagyományt, de közben érti a modern természetvédelem céljait is. Ez a tudás Magyarországon több száz hektárnyi legelő természetvédelmi célú hasznosítását teheti lehetővé. Ilyen pásztorok már vannak Franciaországban és Spanyolországban, de újabban már Magyarországon is.

Az Ökológiai Kutatóközpont közleménye szerint egy olyan területről van szó, ami a hagyományos tudományterületek között kimaradt a kutatásból. A jószág takarmányozásával, legelésével foglalkozó agrárkutatók elsősorban vetett, néhány fajból álló, intenzív legelőket vizsgálnak, míg az ökológusok nem figyelik kellően közelről a jószág táplálkozási viselkedését. 

A pásztoroknak ugyanakkor a világ minden táján ez az egyik fő tudománya: eldönteni, hogy a legelő melyik növényét mikor és hogyan lehet hasznosítani.Molnár Zsolt és kollégái most a pásztorok tudományát kapcsolták össze az ökológiai, a mezőgazdasági és a természetvédelmi kutatásokkal. (MTI)