• 2013: Szepesi Nikolett Eb-bronzérmes, olimpikon úszónő könyvében (Én, a szexmániás) azt állítja, hogy az úszószövetség masszőre, Bacsa István (Kicsi bácsi) zaklatta a kezelések alkalmával őt és társait. A szövetség ugyan eljárást indít, és a rendőrség is nyomozni kezd, de az ügy végül elévül, azóta sem derült ki, hogy Bacsa István valóban elkövette-e a bűncselekményt.
• 2016: Súlyos történet kerül nyilvánoságra a legendás edzőről, Kiss Lászlóról, az úszóválogatott akkori szövetségi kapitányáról. Kiss az 1960-as években, 21 éves korában két fradista úszótársával együtt megerőszakolt egy Zsuzsanna nevű lányt a Nemzeti Sportuszodában. Kiss László emiatt börtönben is ült annak idején.
• 2017: Tóth Ramónt, az MTK korábbi úszóedzőjét vádolják azzal, hogy több kiskorú tanítványának is küldött képeket a nemi szervéről. Később azonban kiderül, hogy évekkel korábban küldte a képet az akkori barátnőjének. A rendőrség a feljelentést elutasítja, de a Magyar Úszövetség keményen lép fel: azonnal kirúgja az edzőt.
• 2018: Wladár Sándor, az úszószövetség elnöke beszél Széchy Tamás edzői módszeréről, miszerint rendszeresen bántalmazta a sportolókat. Hornyák Viktor debreceni úszóedző pedig azt állítja Széchy Tamásról, hogy ő alapozta meg a szexuális bántalmazás hagyományát az úszószövetségben.

Bár a fenn említett ügyek nem mindegyikéről derült ki, hogy megalapozottak lennének, 2016-ra a Magyar Úszószövetség (MÚSZ) mégis eljutott addig, hogy elejét akarta venni a további botrányoknak. Éppen akkor kopogtatott be Danks Emese, az UNICEF Magyar Bizottság Alapítványnak akkori ügyvezető igazgatója az úszószövetség ajtaján, hogy kialakítana egy gyermekvédelmi szabályzatot, és kezelné is ezeket az ügyeket. Ez Magyarországon egyedülálló, ugyanis az úszószövetségen kívül alig van olyan spotklub, egyesület, ahol lenne gyermekvédelmi szabályzat vagy gyermekvédelmi szakember. Éppen ezért fordulhat elő, hogy rejtve maradnak a lelki, a fizikai, de még a szexuális bántalmazásos ügyek is. A gyerekek nem tudják, hogy kihez fordulhatnak, ha éri valami őket, sőt a sportközeg sajátos szabályai miatt azt se tudják, hogy egyáltalán baj-e az, ha az edzőjük a hátukba térdel a jobb teljesítmény érdekében.

Danks Emesével, a MÚSZ gyermekvédelmi szakemberével beszélgettünk.

A sporton belüli gyermekvédelem finoman szólva gyerekcipőben jár. Te miért kezdtél el vele foglalkozni?

Én '84-ben érettségiztem az Állami Balettintézetben, ott szexuális bántalmazást sosem tapasztaltam, de előfordult, hogy sírva mentem haza az óráról, hogy mit csinált a mesternő. Én ebben nőttem fel. Aztán sok mindent csináltam, főleg kommunikációval foglalkoztam, de végül az UNICEF ügyvezető igazgatója lettem, bár nem voltam se jogász, se gyerekpszichológus, csak a gyerekekért szerettem volna valamit tenni. Ott aztán csomó kutatást csináltunk gyerekjogi témában, többek között egy 2014-es nemzetközi felmérést a sportban lévő bántalmazásokról, és elég erősen előjött, hogy hazánkban elsősorban az úszás, a vízilabda és a szertorna az, ami domináns a bántalmazásokban.

És akkor megkerestél több sportszövetséget, hogy jönnél gyermekeket védeni?

Az UNICEF-fel próbáltunk több sportszövetségnek is gyermekvédelmi ajánlást tenni, de először a Magyar Úszószövetséget próbáltam meg, mert a felmérés is azt mutatta, hogy ott vannak gondok, másrészt én is úsztam, harmadrészt pedig 2016 tájékán egyre több botrány bontakozott ki az úszószövetség körül. Azért azt tudni kell, hogy az úszószövetséget leszámítva nem vártak tárt karokkal a szövetségek, mert ez négy évvel ezelőtt volt és akkor még Me too mozgalom sem volt, sőt akkor pedofilbotrányok is csak nagyon elenyésző számban kerültek napvilágra. A gyerekekre még most is szörnyű veszélyek leselkednek, de valahol szerencsénk van, hogy a Me too mozgalomnak és a társadalom változatásainak köszönhetően ezek a lappangó történetek előjönnek, és ma már ciki, ha valaki bántalmazást követ el.

Az úszószövetségben miért reagáltak máshogy a megkeresésedre?

Szerintem egyrészt a botrányok miatt, amiért egyre rosszabb lett a híre a szövetségnek, másrészt pedig mert az akkori elnök, Bienert Gusztáv ezt fontosnak tartotta, ezért be is választott a MÚSZ elnökségébe, hogy csináljak egy gyermekvédelmi programot. Amikor viszont jött az új elnök, Wladár Sándor, akit gyerekként szintén bántalmaztak, ő még inkább magának érezte ezt a problémát, ezért azt javasolta, hogy külsős tagként csináljam meg ezt a programot, hogy sokkal függetlenebbül tudjam a munkámat végezni, ne legyen érdekem eltitkolni, ha valami történik a szövetségen belül.

Mi lett a feladatod?

A szövetségnél korábban már volt próbálkozás egy szabályrendszer kiépítésére, de ezt akkor nem sikerült a gyakorlatba átültetni, ezért elsősorban ez volt a feladatom. Emellé létrehoztam egy gyermevédelmi testületet, ami áll egy szociológusból, jogászból, sportpszichológusból, úszóedzőből és egy szülőből. A szabályrendszer kialakításánál az ő tapasztalataikat is figyelembe vettem.

Hogy néz ki ez a szabályzat?

Lényegében az amerikai és az angol úszószövetségeknek a szabályzatát vettem alapul, amit kiegészítettünk a gyermekvédelmi testület tanácsaival is, mellé pedig készítettünk egy etikai kódexet is. Az egésznek a lényege a wihstleblowing, vagyis a besúgás és egy jelzőrendszer kialakítása. Az etikai kódex alapján három célcsoportnak készült magatartási kódex, a szülőknek, az edzőnek és a sportolóknak. Ezekben benne van, hogy hogyan kell viselkednie a sport adott szereplőinek, például van egy olyan benne, hogy az edző nem masszírozhatja a gyereket csak egy másik felnőtt jelenlétében. Fontos, hogy a gyerek teljesen tisztába legyen, hogy mi az edzőnek a magatartási kódexe, és a szülő is tisztába legyen mi az övé vagy az edzőjé, mindenkinek kell tudnia mindenkijét. Ugyanis nagyon sokféle eset van, nem csak az van, hogy az edző veri papuccsal a gyereket, hanem az edző veri papuccsal a szülőt, vagy a szülő veri papuccsal az edzőt.

Sokszor az a helyzet, hogy a sportoló gyerekek nem is tudnak arról, hogy mit engedhet meg magának egy felnőtt velük szemben. A magatartási kódex lényegében erről ad tájékoztatást?

Igen, ezek teljesen transzparensek mindenki számára, emellett jogeszközként is működtethetők. A magatartási kódexben megfogalmazott pontokat a sport egyik szereplőjének sem szabad átlépnie. Ha bárki úgy érzi, hogy ez bekövetkezik, akkor én vagyok a jelzőrendszer végén, van egy gyermekvédelmi hotline számom, amit közvetlenül a gyerek, a szülő vagy az edző tud hívni.

Mi történik, ha valaki, mondjuk egy gyerek felhív téged ezen a számon azzal, hogy Pista bácsi, az edző megütötte?

Először elkezdek kérdezősködni, beszélek a bejelentővel, aztán felhívom Pista bácsi fellettesét, akinél utánaérdeklődöm, jellemző-e Pista bácsira a bejelentett viselkedés, és erről megkérdezek más edzőtársakat is. Adott esetben akár inkognitóban, mintha szülő lennék, elmegyek megnézni egy edzést is. Végül felhívom magát az edzőt, hogy jött megkeresés arra nézve, hogy Pista bácsi csúnyán nézett a gyerekre, és akkor erről elbeszélgetünk. Ha valóban vét Pista bácsi a magatartási kódexben leírtak ellen, akkor én ezt továbbítom a fegyelmi bizottság felé, ott lefolytatják az eljárást, az ügy súlyosságától függően pedig a hatóságok felé is jelentési kötelezettségünk van.

Voltak ilyen ügyek?

Nem szeretnék konkrét példákat említeni, de voltak ügyek, olyanok is, amiket végig kellett vinni, és fegyelmi tárgyalás is volt. Mindenféle volt, de mivel ezek a helyén voltak kezelve, nem szeretném őket nyilvánosságra hozni. Évente 15-20-szor keresnek meg engem edzők, gyerekek, szülők. Szexuális bántalmazásról bejelentés egyébként például egyáltalán nem volt az elmúlt négy évben, amióta én ott vagyok.

Sikerült változást elérni?

Határozottan. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok gyerekbántalmazás már csírájában elfojtódott, mert félnek az edzők, mert csak egyszer kell ebbe belekeveredniük, hogy a sportolójukat valamilyen szinten bántalmazták, és utána nagyon nehéz a szülők vagy a szövetség előtt megvédeni magukat. Azzal már sokat kiszűrünk, hogy egy viselkedési normát mutatunk. Engem is nagyon sok edző kérdezett, hogy „oké, de akkor hogy kezeljem a gyereket?” Erre én mindig azt mondom, hogy úgy, ahogy a saját gyerekedet kezelnéd. Például te ráütnél a gyerekedre? Az esetek 90 százalékában azt mondják, hogy nem. Tehát egy magatartásváltoztatást kellet elérnünk, és a szövetség ezt tényleg el is akarta érni, és ehhez a vezetőség minden támogatást megad.

Sokszor azonban nem is az edző, hanem a szülő a bántalamzó. Ezek az esetek is rád és a sportszövetségre tartoznak?

Abszolút. A szülőkre vonatkozó etikai kódexben benne van, hogy a szülő felelőssége például az, hogy a gyerek időben felszereléssel együtt megjelenik-e edzésen. Ha az edző észleli, hogy például gyereken sérülések vannak vagy rendszeresen nincs felszerelése, vagy késik, akkor azt jelezheti felém. Én pedig kapcsolatban állok a családsegítő szolgálatokkal is, ezért feléjük is tudom továbbítani a problémát, ha indokoltnak látom. De nem egy olyan eset is van, amikor a szülő az edzőt bántalmazza azzal, hogy agresszív módon próbál meg beleszólni a munkájába, az is benne van a kódexben, hogy a szülő ezt nem teheti meg.

Ha megkérdeznénk a szövetség egyik úszóját vagy edzőjét, hogy tud-e a magatartási kódexről és tudja-e, hogy kihez kell fordulni, ha bántalmazás éri, akkor szerinted igen lenne a válasz?

Én remélem, hogy igen. Amikor elkezdtem a szövetségnél dolgozni, akkor felhúztunk erre az egészre egy kampányt, minden uszodában raktunk ki plakátokat, hogy jelezz, szólj, itt vagyunk, mindez a te védelmedben van. Emellé több kisfilmet is készítettünk, amiben fiatal, híres úszók mondják el, hogy őket is érte bántalmazás. Persze nincs száz százalék, de a mi sportolóink sokkal védettebbek, mint más sportágnak a gyerekei, ahol ez a rendszer nincs kiépítve.

Te is átéltél bántalmazást és az úszószövetség elnöke, Wladár Sándor is. Ez kell akkor ahhoz, hogy egy sportszövetség fontosnak érezze, hogy legyen gyermekvédelmi szabályzata?

Biztos nagyobb a hajlandóság, a személyes tapasztalat nagyon is számít, de egy szövetség vezetőjénél a felelősségnek is számítania kell. Ez a szabályzat bárkinek átvehető lenne, ez nem atomfizika, bármilyen más szövetségre átírható lenne, például a Magyar Olimpiai Bizottságra is. Nagyon jó lenne, hogy ha ez nem csak az úszószövetségben lenne jelen.