Az ausztrál Nagy-korallzátony korallpopulációjának több mint fele odalett 20 év alatt

Egy friss tanulmány szerint a rendszeres korallfehéredés okozta pusztulás veszélyezteti a zátony regenerálódási képességét.

A queenslandi James Cook Egyetem szakemberei szerint 1996 és 2017 között a zátonyrendszer sekély és mélyebb vizeiben élő kis, közepes és nagyméretű korallok száma is több mint 50 százalékkal csökkent.

Azokban a régiókban a legdrámaibb a helyzet, amiket a legsúlyosabban érintettek a rekordmagas hőmérséklet okozta tömeges korallfehéredések 2016-ban és 2017-ben. Idén márciusban 5 éven belül a 3. korallfehéredés sújtotta a zátonyt, aminek most a déli régiója szenvedett súlyos károkat.

A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban közölt eredmények szerint azoknak a fajoknak a körében a legnagyobb a populációcsökkenés, amik a zátonylakó állatok, köztük a halak számára fontos élőhelyeket biztosítják.

Terry Hughes, a tanulmány társszerzője szerint a korallzátony regenerálódási képessége is veszélybe került: „Egy virágzó korallpopulációt milliónyi apró bébikorall és sok nagyméretű virágállat alkot, utóbbiak azok a méretes »anyukák«, amik a lárvák többségéért felelősek.”

Az Ausztrália északkeleti partjainál 2300 km hosszan elnyúló Nagy-korallzátony a világ legkiterjedtebb zátonyrendszere, és olyan fenyegetett fajok otthona, mint a dugong és a közönséges levesteknős.

A szakemberek szerint a klímaváltozás a felelős a korallok számának hanyatlásáért, ugyanis növeli az olyan pusztító jelenségek gyakoriságát, mint a tengeri hőhullámok.

„Nincs több vesztegetni való időnk, amilyen hamar csak lehet, drasztikusan csökkentenünk kell az üvegházhatású gázok kibocsátását” – közölték a tanulmány készítői. (MTI)