Mindig őszinte vagyok műsorvezetés közben, most talán túlzottan is.: az egyik bélpoklos még fel sem ébredt, de mire mind a két gyerekem hazaér a suliból, ennivalót kell előállítanom nekik. Ha nem vetek eléjük egy vájdlingra való ennivalót, engem falnak fel.

A dolog nem jelentene problémát, ha nem egy pörgős műsorvezetés-hírügyelet közben kéne abszolválnom, miközben nem találom a pórázt, így pillanatokon belül tacskószarba fulladok. De így sem lehet gond.

Mivel munka közben készül, olyat főzök, amihez nem kell különösebben hozzányúlni. Alapanyagnak van egy kiló, a hétvégén impulzusvásárolt marhaoldalasom:

Úgyhogy asszem valami lassan sült izé lesz belőle.

De idő nincs, így 5:58-kor előrántottam pár random fűszert:

Aztán az első hír berakása után, úgy 6:20 táján megpucoltam 3 fokhagymagerezdet, az előbbieket mozsárban összetörtem a csillagánizst kivéve, amit egyben hagytam, majd belenyúltam a szemembe.

Zokogva megnéztem, mi hír a világban, majd a megzúzott bors, koriandermag, római kömény és a tandoori masala keverékével bekentem a besózott oldalast,

csinosan elrendezve a tepsiben a nagyobb darabokra vágott fokhagymagerezdek társaságában, majd a következő hír berakása közben undorító vörös ujjlenyomatokkal tettem még gusztustalanabbá a laptopom klaviatúráját.

Hogy a tepsi 6:55-ös bealufóliázásakor derüljön ki, hogy bár a látásom mégis megmaradt, megint megtámadott az Alufóliapestis:

Így idegesen otthagytam az egészet, hogy 7:10-kor mindent átlapátoljak egy fedeles vaslábosba.

Na de tegyek-e hozzá bármilyen folyadékot vagy megsül ez így magában? Hajtott a Híráram meg az eddigra lehajtott 3 kávé, így rossz lelkiismerettel mellé öntöttem egy kispohár vizet, aminek se így, se úgy semmi értelme, majd betoltam a sütőbe.

Olyan háromnegyed órát ment 180 fokon, aztán idegesen lecsavartam 120-ra.

8.40-kor megnéztem, itt tartunk most:

Közelebbről itt, egész sok levet eresztett, talán nem kell neki több folyadék:

Ha bárkinek van kreatív ötlete arra, hogy még mit csináljak vele délután kettőig, ne kíméljen!