Az október 23-ai SZFE-menet két dolog miatt marad emlékezetes:

• Kifejezetten nagy tömeg vonult végig Budapesten,
• a felszólalók pedig a legkülönfélébb társadalmi csoportok ügyeit kötötték össze a a színműsök küzdelmeivel.

A Műegyetem rakparról az Urániáig tartó menetről Ács Dániel és Szily László végig élő videóban tudósított, elég kedélyes hangulatban, és egyértelműen azt tapasztalták: nem voltak se pártzászlók, se Orbán takarodj-ozás, csak egy nagy méretű, békés vonulás.

Az Uránia előtt tartott beszédek viszont egyáltalán nem akartak „politikamentesek” lenni, de nem abban az értelemben, hogy direktben a kormánnyal foglalkoztak volna, hanem úgy, hogy a szervezők láthatóan felismerték: az SZFE-sek helyzete sokban hasonlít más csoportok problémáira, és ha már mások is kiálltak mellettük korábban, most ideje volt nekik is felengedni másokat a színpadra. A diákok mellett így volt orvos, műtős, tanár és szakszervezetis felszólaló is, akik mind egyértelműen kiálltak az SZFE-sek mellett, de közben saját problémáikra is felhívták a figyelmet.

A Titkos Egyetem diákszerveződés felszólalói arról beszéltek, hogy minőségi oktatásra csak autonóm intézményekben van lehetőség, ezért ki kell állni az autonómia mellett. Szerintük a hatalom a saját embereivel akar belenyúlni az egyetemek működésébe a modellváltás leple alatt. (Erről bővebben itt írtunk.)

„Ne legyenek illúzióink, a modellváltás minden intézményt el fog érni.”

Arra szólították fel a résztvevőket, hogy viselkedjenek szabad egyetemi polgárok módjára, indítsanak párbeszédeket és szervezzenek fórumokat.

Nagy Erzsébet tanár, a Pedagógusok Demokratikus Szervezetének országos választmányi tagja azt mondta, az elejétől fogva támogatták az SZFE-sek törekvéseit az autonómia megőrzésére, és nemcsak szolidaritásból állnak itt, hanem azért is, mert egy hajóban eveznek. És minden intézménnyel, ami a kormány célkeresztjébe került hasonló történik. Az SZFE-sek kiállását példaértékűnek tartja.

Székely Tamás szakszervezeti vezető is elmondta, hogy a diákokkal vannak, mert pontosan tudják, mit jelent a jogtiprás, mert a dolgozók majdnem mindennap megélik ezt a túlórákon, kirúgásokon és kollektív szerződéseken keresztül. Székely szerint két út áll a fiatalok előtt: beletörődni a sorsunkba és elfogadni az alattvaló szerepét, vagy harcolni.

„Ha ilyen a magyar ifjúság, ha így össze tud zárni egy egész szakma, akkor van remény.”

És azt mondta, ha bajba kerülnek, szóljanak a szakszervezeteknek, és segítenek. Székely szerint „a fotelból szurkolás most kevés”.

Szkaliczki Andrea orvos az egészségügyi jogviszonyról szóló jogviszonyt kapcsolta ide, aminek ugyan a hálapénz elleni, és a béremelésről szóló része üdvözlendő, mégis, olyan változásokhoz vezethet szerinte, ami miatt megszűnhet az egészségügyi ellátás egyes településeken. A törvény szerinte a magánszektor terjedésének kedvet, amit sokan nem engedhetnek meg maguknak.

„Álljunk ki együtt egy emberhez méltó egészségügyért!”

Kós Ágnes műtéti szakasszisztens azt mondta, mióta elfogadták az új egészségügyi törvényt, úgy érzi, mintha egy szakadék legszélén állna. Szerinte az SZFE-sek egészségügyi dolgozóknak is példát mutatnak a kiállásról. Horváth Aladár pedig arról beszélt a magyar történelem során minden szabadságharcnál jelen voltak a cigány magyarok - most ők játszották el az egyetemfoglalók himnuszát, a Titkos egyetemet.

Vilmos Noémi SZFE-s az esemény végén azt mondta, továbbra is kiállnak az egyetem függetlenségéért, de abban hisznek, hogy csak akkor lehetnek igazán szabadok, ha mellettünk a másik ember is az. Szerinte ami ma történt, egy olyan út kezdete lehet, amin haladva

„ez az atomjaira hullott társadalom talán újra magára talál”.