Az amerikai elnökválasztás igazi meglepetése: el voto latino

Akárki nyerte az amerikai elnökválasztást – ez szerda délután még nem egyértelmű, bár Joe Bidennek áll a zászló – az biztos, hogy 2020 november 3. sok dolgot alapvetően megváltoztatott az Egyesült Államokban. Évtizedes politikai közhelyekről derült ki, hogy valójában már nincs bennük semmi igazság, és ez az átrendeződés alapvetően meghatározhatja Amerika és az amerikai politika következő évtizedeit.

Kubai zászló Miamiba november 3-ánFotó: JOE RAEDLE/AFP

Az egyik axióma, amit leginkább a Demokrata párt emberei és hívei hangoztattak, az volt, hogy az ország demográfiai helyzetének alakulása a jövőben egyre inkább az ő malmukra hajtja majd a vizet, Ez az elmélet szerint ahogy a következő évtizedekben egyre több bevándorló érkezik az országba, elsősorban Latin-Amerikából, úgy fog csökkeni a szavazókorú népességen belül a fehér szavazók aránya. Márpedig – tartotta az elmélet – 

a fehérek inkább jobbra, a konzervatívok, tehát a Republikánusok felé szavaznak, míg a nem-fehérek balra, a liberálisok felé, tehát a Demokraták irányába húznak. 

Hogy ez az elmélet nem feltétlenül fordul majd át gyakorlatba, már eddig is pedzegették többen a téma független szakértői közül. A mostani amerikai választás eredményeibe egy kicsit mélyebben belenézve viszont már egyértelműen látszik, hogy a dolgok nem ilyen pofonegyszerűek, és több milliós választói csoportok nem egy emberként szavaznak abba az irányba, ahogy azt a tervezőasztalnál képzelik.

Hogy a latino szavazók mennyire nem úgy viselkedtek, mint ahogy azt a Demokraták tervezték, arra a legjobb példát Florida, azon belül is az annak déli csücskében található Miami-Dade megye szolgáltatta most a legjobb példát.

Négy évvel ezelőtt Donald Trump 113000 szavazat előnnyel nyert Floridában, most közel 400 000 vokssal verte Joe Bident, ami az utóbbi évtizedek szoros floridai eredményeihez képest gólzáporos győzelemnek számít. 2016-ban Miami Dade-ben Trump nagyon csúnyán, közel 30 százalékponttal kapott ki. Idén mindössze 8 százalékkal, köszönhetően annak, hogy míg Biden nagyjából annyi szavazatot kapott, mint négy éve, Trump közel 200 000-el többet.

Trump elképesztő teljesítményének megértéséhez fontos tudni, hogy Miami-Dade lakosságának nagyjából egyharmada kubai származású. Ők szinte mind a Castro-rezsim elől menekültek ide, vagy olyanok gyerekei, akik a kommunizmus helyett a szabadságot választották. Ha egy jelölt számukra túlságosan baloldali, vagy legalábbis elhitetik velük, hogy túlságosan baloldali, akkor a szomorú történelmi tapasztalataik alapján rá nem fognak szavazni.

Így történt ez most is, hiába volt a Demokratáknak több pénze kampányolni az államban, Trump és emberei voltak azok, akik a választás napjáig fáradhatatlanul hízelegtek a kubai származású szavazóknak, és ez meg is hozta gyümölcsét. Üzenetük központi eleme volt a riogatás egy esetleges Biden-rezsim „szocializmusával”, ami nem csak a kubaiak, hanem a Floridában egyre népesebb másik két latino tömb, a Chavez/Maduro-rezsim szocialista pokolból menekülő venezuelai-amerikaiak és szintén jobbra hajló kolumbiai-amerikaiak számára is jól hangzott.

De nem a nagyjából egynegyed arányban latino Florida volt az egyetlen állam, ahol a latin-amerikai gyökerű szavazókat nem sikerült meggyőzniük Bidenéknek. A közel 29 millió lakosú Texasban közel 40 százalék a latinók aránya, és a 2020-as választási kampányban nem csak lelkes Demokraták, de független elemzők is elhitték, hogy több évtizedes republikánus uralom után pirosról kékre válthatnak az állam küldöttei az elnökválasztást végső soron eldöntő elektori kollégiumban.

Ehhez képest Trump 52-46-ra verte Bident. Míg négy éve 800 000 szavazat volt az előnye Hillary Clintonnal szemben, ez most 700 000-lett, ami tulajdonképpen elhanyagolhat mértékű csökkenés.

A texasi latino szavazók alapvetően különböznek a floridai latinóktól. Ők nem a kommunista rémuralom elől menekültek északra, hanem többségükben Mexikóból, a jobb élet reményében. Őket nem a szocializmus rémével ijesztgette Trump, hanem ők azok, akikkel az utóbbi négy évben folyamatosan ijesztgette a saját fehér szavazóbázisát. Ők a mexikói és közép-amerikai „bűnözők” és „bandatagok”, akik ellen az elnök a híres falát akarta építeni.

A falból szinte semmi nem készült el, ennél viszont lényegesen meglepőbb, hogy bár minden adat még nincs meg, Trump kifejezetten jól szerepelt állítólagos ellenségei körében. Ott van például Amerika egyik legszegényebb megyéje, a mexikói határ melletti Starr megye, ahol a lakosság 96 százaléka vallja magát latinónak. 2016-ban Hillary Clinton itt több mint 60 százalékos előnnyel rommá verte a Trumpot. 2020-ban ugyanezt a megyét, amelynek lakosaival négy éven át riogatta Amerikát, alig 5 százalékkal veszítette el. Ez olyan drámai fordulat, hogy szinte elhinni is nehéz.

Ahogy ez a szakértő fogalmazott Twitteren, összességében nem arról van szó, hogy Biden kevésbé lenne népszerű a latino szavazók körében, mint Hillary Clinton volt négy éve. Hanem hogy úgy tűnik, Trump és a Republikánusok, akárcsak Miami-Dade megyében, országosan is sokkal sikeresebben tudtak új szavazókat szerezni közülük. Még azok a fiatalabb latinók is, akik egy évtizede hajlamosabbak voltak Obamára szavazni, most mintha oldalt váltottak volna.

A Demokraták, különösen az a balszárnyuk, amely a spanyol nyelv szabályainak átírásával még egy új szót, a latinx-t is bevezetett a politikailag nem eléggé korrekt hímnemű/nőnemű latino/latina helyett, egyszerűen képtelenek voltak megfogni a latino szavazók nagy részét. Mintha nem akarták volna elfogadni, hogy ezek a spanyol ajkú emberek jelentős része alapvetően konzervatív, vallásos, társadalmilag „felfelé” vágyó, magát fehérnek tartó szavazó, akiktől a trumpista macsóság sem áll messze. Egyszerűen nem mondtak nekik semmi vonzót, a Republikánusok pedig nagyon ügyesen lecsaptak ezekre a szavazókra.

Hogy lehetett volna ezt másképp is csinálni, arra Arizona a jó példa. Az egyetlen déli államban, ahol a Demokraták fordítani tudtak a 2016-os vereségükön, nagyjából egyharmad arányban lakják latinók. Nekik is köszönhető, hogy a négy évvel ezelőtti 45:48 helyett most – bár még nincs végeredmény – 51:48 lehet Biden javára. Az arizonai győzelmet elemezve a baloldali Interceptnek egy Biden-parti aktivista nem mondott semmilyen nagy megfejtést: szerinte Arizonában egyszerűen azzal sikerült meggyőzni a latinókat, hogy a Demokraták odafigyeltek az államra, és rendesen kampányoltak, tévéreklámokkal és a szavazók ajtaján kopogva egyaránt.

Trump-párti szavazók november 3-án Miamiban, egy kubai étterem előttFotó: JOE RAEDLE/AFP

Bár ezt még csak exit pollok alapján látjuk, de úgy tűnik, hogy Trump nem csak a latinók, hanem egyéb kisebbségek, még a feketék körében is tudott 2016-hoz képest új szavazókat szerezni – Black Lives Matter ide vagy oda. Több ázsiai választói csoportban is jól szerepelhetett, például azok a vietnamiak közt, akik a floridai kubaiakhoz hasonlóan a kommunizmus elől menekültek Amerikába, és ezért szintén hajlamosak jobbra szavazni. Exit poll adatok alapján elképzelhető. hogy Trump a nem-fehér szavazók 26 százalékát szerezte meg, ami toronymagas rekord lenne 1960 óta.

November 4-én már egyértelmű, hogy még ha az elnökválasztás eredményét egy ideig vitatják is, azzal senki sem fog vitatkozni Amerikában, hogy most újra kell gondolni mindent, amit a demográfiai sorsszerűségről, a Demokratáknak dolgozó időről eddig képzeltek. Hiába fog a jövőben a bevándorlók és a latino származásúak aránya növekedni a választók közt, egyáltalán nem lefutott meccs, hogy ők kire szavaznak majd. Márpedig a következő elnökválasztások sorsa az ő döntésükön múlhat.

A Demokratáknak alaposan végig kell gondolniuk, hogy az identitáspolitika erőltetésével, a latinx szó forszírozásával mire van esélyük. A Republikánusoknak pedig azt, hogy nyíltan felvállalják-e, hogy a latinók nem a keresztény-konzervatív Amerika „ellenségei”, hanem akár „megmentői” is lehetnek.