Magyarország az USA-val, Brazíliával és hát Belarusszal hozott létre abortuszellenes koalíciót
2020 október 22., 19:30
Novák Katalin megadja a sikeres, erős nő receptjét
Zorigt Burtejin, az Amnesty International Magyarország nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szakértőjének véleménycikke.
Magyarországon és a világban is sok helyen megszoktuk, hogy a nők bevonása nélkül, férfiak döntsenek olyan kérdésekben, amelyeknek a következménye elsősorban a nőket érinti. Ezt a legjobban az októberben megalakult abortuszellenes koalíció illusztrálja, amelyhez 32 ország csatlakozott és a nyilatkozatot aláírók között kizárólag férfi vezetők voltak. Mindezek után pozitívnak is értékelhetnénk, hogy egy női politikus, Novák Katalin mondja el a tuti receptet, hogyan lehet egy nő sikeres és erős. Ebben az írásban azt szeretném bemutatni, hogy mégis miért káros a nőjogi mozgalmaknak és minden nők számára, ha pont egy női vezető sugallja azt, hogy az emancipációs törekvéseket felejtsük el.
Novák azt üzeni nekünk, nőknek, hogy ne akarjunk a férfiakéval azonos fizetést, és ne törekedjünk arra, hogy a kvalitásaiknak megfelelő pozíciót kapjunk, mint a férfiak. Vagyis fogadják el a magyar nők, hogy csak 2019-ben körülbelül 73 napot dolgoztak ingyen férfi kollégáikhoz képest. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai szerint a teljes munkaidőben foglalkoztatottak körében a nők és a férfiak havi bruttó átlagkeresete közötti rés 20 százalék volt tavaly. A KSH adatai szerint 2019-ben míg a férfiak bruttó átlagbére 403 600, a nőké 335 800 forint volt. A bérszakadék a nemek közötti egyenlőtlenség egyik olyan formája, amely a munkaerőpiacon valósul meg. Magyarországon a férfiak és nők fizetése közötti szakadék emelkedik az életkor előrehaladtával, a magasabb iskolai végzettséggel, a magasabb jövedelemszinttel, a gyermekek számának növekedésével és a magasabb munkaerőpiaci státusszal párhuzamosan. Hazánkban a nők körében magasabb a felsőfokon képzettek aránya, azonban úgy tűnik, hogy diplomát szerezni a nőknek kevésbé éri meg, mint a férfiaknak. Novák Katalin szerint ez rendben van.
Ugyan a családokért felelős miniszter elismeri, hogy nem könnyű gondoskodni a családról egy nőnek úgy, hogy van egy munkája is közben. De szerinte ezzel nincs is gond, hiszen a nők olyan erővel rendelkeznek, amivel nemcsak magukat, hanem a saját családjuk és mások terheit is magukra tudják vállalni. Ezzel szemben az egyenjogúságra törekvők azt szeretnék elérni, hogy a nőknek ne egyedül kelljen megszakadniuk a fizetett munkájuk mellett végzett napi több órányi fizetetlen munkában, hanem a házimunka, a gyermekek, rokonok gondozása legyen igazságosan elosztva a család tagjai között. Ellentétben a miniszterrel, remélem sokan vagyunk, akik azt gondoljuk, hogy nem csak a nőknek adatott meg a szeretet és a másokról való gondoskodás szépsége. Azokkal a férfiakkal szemben sem tisztességes ez, akik nap mint nap részt vesznek a gyermeknevelésben és gondoskodnak a partnereikről vagy idős szüleikről. A férfiakra nézve is lealacsonyító, ha tőlük csupán a család fenntartását várjuk el, és csak a kenyérkereső szerepet szánjuk nekik. Más kérdés, hogy ha kormányzati szinten folyamatosan azt a narratívát halljuk, hogy ez a nő feladata, akkor vajon mennyi férfi és nő fogja ezt elhinni, és ez mennyire veti vissza az egyenlőségi törekvéseket? Hogyan várhatjuk el ezek után, hogy a nők merjenek kiállni magukért és követeljenek egyenlő bérezést vagy előléptetést? Hogyan várhatjuk el a férfiaktól, hogy támogassák az egyenjogúságot akár csak az otthoni feladatok arányosabb megosztásában, ha a családokért felelős miniszter kizárólag a nők felelősségére és teherbíró képességére mutogat?
Novák Katalin szándékosan értelmezi félre az emancipációt,
pedig az pontosan arról szól, hogy szabadon lehet választani: rendben van az is, ha valaki sokgyermekes családanyaként szeretne kiteljesedni, ahogy az is rendben van, ha valaki nem akar szülni, házasodni és “csak” a karrierjében szeretne kiteljesedni nőként. Az emancipáció megadná egy nőnek azt a függetlenséget, hogy ne legyen kiszolgáltatott anyagilag, és ne ragadjon bent egy bántalmazó kapcsolatban, illetve arról is szól, hogy ismerjék el a szakmai érdemeiket, ha vannak. Az emancipáció azt jelenti, hogy a gyerekvállalás döntése, a felelősségvállalás és a terhek cipelése nem csak a nők vállát nyomja, hanem ezekben a férfiak is aktív szereplők. Novák Katalinnak pedig azt kéne megértenie, hogy azokban az országokban születik több gyerek, ahol a nemek között nagyobb az egyenlőség, ahol a nőknek lehetőségük van összehangolni a családi és munkahelyi kötelezettségeiket, és a gyermekvállalás, a gondoskodási munka nem jelenti a szakmai céljaik feladását.
Novák Katalin messzire jutott egy olyan pártban, ahol rendszerint megalázó módon beszélnek a nőkről. Lehetősége lenne arra, hogy valóban javítsa a nők esélyeit a munkaerőpiacon, és olyan döntéseket hozzon, amellyel előmozdítja például azt, hogy a nőknek tényleg ne kelljen a gyerekvállalás és a munka között döntenie. Ehhez azonban arra lenne szükség, hogy ne azt mondja, a nőknek mit nem szabad csinálnia, hanem azt, hogy a vezető pozícióban lévő férfiak mit tudnak csinálni azért, hogy a nők és a férfiak között valódi esélyegyenlőség legyen. Egy olyan országban, ahol a parlamentben a nők aránya harminc éve stabilan tíz százalék körül mozog, ahol a cégek vezető testületeiben többségében férfiak ülnek, ott a nőknek mégis milyen privilégiumairól nem kéne lemondaniuk? Mi a helyzet a férfiakkal és az ő döntési helyzetükkel? Novák Katalin mindent a nőkre hárít, de hol van ebben a férfiak felelősség- és tehervállalása?